Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A földtörvénnyel kapcsolatban sok szó esik a magyar mezőgazdaságról, de arról kevésbé hallani, hogy a mezőgazdasági technológiák fejlesztésében óriási paradigmaváltás várható, amit ha nem sikerül elsajátítania a magyar gazdáknak, akkor az ország mezőgazdasága könnyen versenyképtelenné válhat. A 70-es években indult piacvezető mamut, a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. vezéreit kérdeztük génmódosításról, várható piaci trendekről, és hogy képes-e kapcsolódni Magyarország ezekhez a folyamatokhoz.
"A mezőgazdaság mai helyzete sokban hasonlít a ’73-as környezethez, amikor a KITE megkezdte tevékenységét: most is technológiai ugrás várható az agráriumban" – mondja Balogh Csaba, a KITE Zrt. elnöke. Véleménye szerint, ahogy akkor is, most is fennáll a veszélye, hogy „a világ nagyon elmegy mellettünk”. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején a szovjet modellt sikerült megreformálni, és ledolgozni a hátrányát, a világ második leggyorsabban fejlődő mezőgazdasága volt a magyar, aztán a 90-es években megtorpant a fejlődés. Érdekes módon a Bokros-csomag idején kezdett a mezőgazdaság visszakapaszkodni, mert támogatták a modern eszközök alkalmazását. „A navigációs rendszerek fejlesztésével a világ most megint lépett egyet” – figyelmeztet Balogh.
Ezen kívül a növényvédelemben is rendkívül összetett technológiák állnak rendelkezésre, aminek használata többlettudást igényel. A biológiai növényvédelem eljutott oda, hogy nagy mennyiségben és kiszámítható minőségben termeljen. Búvár Géza, a vállalat vezérigazgatója szerint Magyarországon most ez a szakértelem hiányzik. A 70-es években megvolt a szakma elismertsége, több tízezer diplomás dolgozott a mezőgazdaságban. „Akkor az eszközök nem voltak elérhetőek, hiába volt meg a tudás. Most épp ellenkezőleg van. Az eszközök adottak, de az elfogadásuk lassú, lehet hogy pont a kellő motiváció hiányában. Akkoriban mikor az új gazdasági mechanizmus keretében létrejöhetett a kiugrás lehetősége, az fűtötte az érdekelteket és élni akartak vele. Jelenleg az a kérdés, hogy Magyarország tud-e élni az elérhető eszközökkel” – mutat rá Búvár Géza, a KITE vezérigazgatója.
A mezőgazdasági termékekkel szembeni kereslet túllépte a várakozásokat, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági technológiák nagyarányú fejlesztését. Ezt igazolja a nagy előrehaladás a fejlődő piacokon, Dél-Amerikában, a volt Szovjetunió területén, Kelet-Európában, a Távol-Keleten is. A magyar mezőgazdaság szempontjából a kérdés az, hogy tud-e lépést tartani ezzel a fejlődéssel, és versenyképes tud-e maradni. „A trend az, hogy borzasztó ütemben halad előre a mezőgazdasági fejlesztés, a hozzá nem értés, az újdonságoktól való viszolygás pedig versenyképtelenséget okoz” – mondja Búvár.
| Mi az a KITE? |
| Kilenc mezőgazdasági szövetkezet összefogásával 1972-ben alakult meg a KITE (Kukorica és Ipari növény Termelési Együttműködés). A nádudvari bázisú vállalat az alkatrész-forgalmazást a John Deere amerikai cég mellett több nemzetközi beszállítóval leszerződve kezdte meg, majd 1996-tól az amerikai gépgyártó termékeinek kizárólagos forgalmazójává vált Magyarországon. A cég ma 850 embert foglalkoztat, és teljesítménye alapján 2011-ben a HVG Top 500 listáján a 47. hazai vállalat volt a rangsorban. A tavalyi 200 milliárdos forgalmából a legmeghatározóbb a terménykereskedelem volt, ami 62 milliárdot tett ki a teljes forgalomból, ezt a műtrágya-kereskedelem követe 36 milliárddal. A gépkereskedelmi üzletág 21 milliárdos forgalmat bonyolított. A KITE tevékenysége kiterjed a vetőmag-kereskedelemre, a kertészeti és öntözési üzletágra, és környezetápolásra is. |
GMO – Ha elvetjük, mit használunk?
A szakember éppen ezért úgy gondolja, hogy nem szabad elítélni a génmódosítás technológiáját csípőből, miközben Európa pont ezt teszi. „A probléma az, hogy elvetünk egy eszközt, amivel esetleg bizonyos problémákat meg lehetne oldani, miközben mások használják. Ha ezt elvetjük, akkor mi az, amit használunk? A kérdés a jelen versenykörnyezetben, hogy genetikailag vagy vegyszerrel védem-e meg a növényt. Olyan hogy egyikkel sem, nem járható, és versenyképtelenséghez vezet. A genetikai módosítást, mint technológiát nem szabad elvetni, inkább fejleszteni kéne.”
A magyar gazdák jelenleg vegyszerrel védik terményeiket, de Búvár szerint ezek felhasználása a hazai piacon túlsúlyban van, kellene más technológiai megoldás is, ami lehetne agrotechnikai eljárás vagy genetikai eljárás. Hogy a genetikai eljárás során génmódosítást vagy más génnemesítési módszereket alkalmaznának az egy más kérdés. Megvalósítható, ha a gazda nem használ vegyszert, és olyan klasszikus megoldásokkal él, mint a fóliázás, vagy az üvegházban való termelés, ami a közvetlen fogyasztású élelmiszereknél – mint a zöldségek, gyümölcsök – egyre hódít, de ezek a megoldások sem olcsóbbak. „Nemrég jártam egy kertésznél, aki paradicsomot termel, és a kártevők ellen ragadozórovarokkal védekezik. Egy ragadozópoloska ára hatvan forint, négyzetméterenként egyre van szükség, ami egy hektáron 600 ezer forintos tétel. Ez azt jelenti, hogy amíg ökológiai szempontból kifogástalan, addig kereskedelmi szempontból versenyképtelen” – mondja a KITE vezérigazgatója, és felhívja a figyelmet, hogy a fitotoxinok – gombák, amelyek a termést veszélyeztetik – sokkal mérgezőbbek, mint a növényt védő szintetikus vegyszerek.
A szabályozás és a politika nagyban hozzájárul a magyar mezőgazdaság jövőjéhez, amivel kapcsolatban a vállalat elnöke szkeptikus: "Sok minden rosszat el tudunk mondani az előző időszak politikai rezsimjeiről, de egy biztos, hogy akár értett hozzá a párttitkár, akár nem, azt megtanulta, hogy szakszerűen kell termelni. Az más dolog, hogy fogalma nem volt arról, hogy mi a szakszerűség, de nem is az ő dolga volt megmondani, azt ráhagyták a szakemberekre, miközben a kellő hátteret biztosították. Ma a politika nem is tudja, hogy melyik divatos irányzat mögé álljon. Divatos irányzatból pedig elég sok van."
Szűkülő termésszerkezet, intenzív technológia fejlődés
A vállalat tavalyi 200 milliárdos forgalmából – a gépipar mellett – 70 milliárdot tett ki a növényvédő szerek, műtrágya kereskedelme, illetve a vetőmag-kereskedelmi üzletág sem elhanyagolható. Miközben a legtöbb gazdaságban meghonosodtak a hibrid vetőmagok, addig a tájfajták fokozatosan eltűntek, amivel a mezőgazdasági termésszerkezet sokszínűségének csökkenését okozta. Szűkült azoknak a termékeknek a köre, amelyeket Magyarországon lehet termelni. A búzával, kukoricával, napraforgóval, vagy repcével bevetett földek száma ugyan nőtt, de nagymértékben csökkent a lucerna, borsó, burgonya, hagyma, fűszerpaprika, takarmánynövények termelése, ami a gazdaság sebezhetőségét növeli. „Ezeket a terményeket az tartja életben, ha van vertikumuk az országban, vagyis feldolgozzák őket. A cukorrépa estében például az unió közös agrárpolitikájának köszönhetően megszűnt a magyar feldolgozóipar. Az ipari feldolgozók a rendszerváltás után nagymértékben leépültek, eladták, bezárták őket, ami nagyban hozzájárult a kereslet alakulásához” – magyarázza Búvár.
Bár a létező szocializmusban a KITE volt egyike azoknak a cégeknek, melyeknek legalább volt valamilyen tapasztalata a versenygazdaság működéséről, maga is nagyon megsínylette a rendszerváltást. „Amíg a Kite a John Deere termékeit forgalmazta, addig legnagyobb konkurensünk a Bábolna az IHC-vel (International Harvester Company) volt kapcsolatban. Így a két világcég a KITE Zrt.-n és a bábolnai Ikr Zrt.-én keresztül versengett a magyar gazdaságokért” – árulta el a KITE elnöke, és hozzátette, sajnos arra nem lehettek felkészülve, hogy a gazdaságok nagy számánál tartós fizetésképtelenség áll elő. A rendszerváltás pedig ilyen helyzetet hozott. A kárpótlással, valamint a szövetkezetek átalakításával az addigi egységek felbomlottak – ezek voltak a KITE adósai. Mivel 25 millió dollár értékben, hatalmas volumenben hoztak be öntözőrendszereket, amiket a csődbe ment gazdaságok nem tudtak kifizetni, a vállalat adósságcsapdába került. Nem tudtak elszámolni az importot finanszírozó bank segítségével. De mégis túlélték ezt az időszakot is.
40 év
Búvár szerint azért sikerült a KITE Zrt.-nek fennmaradnia, mert a vezetők és a dolgozók nem akarták szétverni a vállalatot. „Minden vállalatnál meg lehet találni annak nyomait, ha az egyéni érdek és a vállalati érdek szétválik” – mondta a vezérigazgató. A rendszerváltáskor bevett forma volt, hogy megszüntették az alkalmazotti státuszokat, és a dolgozókat vállalkozói szerződéssel foglalkoztatták vissza. Búvár szerint ettől a pillanattól fogva a vállalkozó saját érdekeit tartja szem előtt, és elveszti a vállalat iránti lojalitását. „A KITE Zrt.-nél a vállalati és dolgozói érdekeket nem választottuk el egymástól se anyagilag, sem formailag” – teszi hozzá.
Véleménye szerint szervezetüknek óriási előnye a mérete, amit nem daraboltak fel az akkori „divatnak” megfelelően. Miközben Balogh hangsúlyozza, hogy az államnak semmi keresnivalója a vállalaton belül, addig azt elismeri, hogy a gazdaságokhoz sok állami támogatás érkezett, amiért erősen lobbiztak is, hiszen minél több támogatásban részesülnek – többlettermeléshez fűződő vagy géptámogatások formájában – annál fizetőképesebb partnerei a vállalatnak.
Amerikai traktorok a szocialista földeken |
A mezőgazdasági fejlődés a 60-as években elindult egy olyan irányba, hogy a kialakuló árutermelésnek a KGST országai korlátlan felvevőpiacot biztosítottak, így lehetőség nyílt a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Balogh Csaba és Búvár Géza már az egyetemen keresték a megoldást, a termelékenység növelésére. Az egyik megoldás az orosz modell folytatása volt, csak sokkal eredményesebben, vagy pedig a teljesen eltérő amerikai modell bevezetése, amire az akkori Jugoszlávia szolgált jó példával. Ott amerikai gépeket használtak a kombinátoknál, amik lenyűgöző termésátlagot produkáltak, és nem csak az európai termésátlagot haladták meg, de az amerikait is megközelítették. Az úttörő Burgert Róbert volt, aki létrehozott egy amerikai-magyar közös vállalatot a korszerű termelésszervezés megalakítására, amit a politika is elfogadott. Szakmai érvekkel elérte, hogy a reform szellemében új technikákat alkalmazzanak a termelés növelése érdekében, akár az „imperialista” amerikai technológiát is. A politika létrehozott egy – mára egész más értelmet nyert – devizahitel nevű konstrukciót, aminek keretében az új technológiára beruházó cég vállalta, hogy többlettermést tud produkálni, amit devizáért értékesít, így megtérül az ország devizakiadása. Ezután jött a konverthitel-program – amelyben az exportálható árukat termelő cégek vehettek részt. Ezúttal is vállalni kellett a többletet, és az importtilalom életbe lépése miatt, csak olyan cégek kaptak engedélyt az árubehozatalra, amelyek vállalták, hogy ugyanolyan értékben exportálnak magyar ipari termékeket. Az ország élelmiszeripari termékei azon termékek közé tartoztak, amit el lehetett adni dollárért. Amikor az élelmiszeripar fejlesztése elindult az elsődleges cél az önellátás volt, ’61-ig búzából is importra szorult az ország. Onnantól kezdve, hogy az új gazdasági mechanizmusnak köszönhetően fölösleg keletkezett, nyilvánvalóvá vált, hogy fontos dollárbevételi lehetőség rejlik a mezőgazdasági termékekben. A KITE a termelési rendszerek fejlesztésével foglalkozott, aminek a többlettermelés volt köszönhető, miközben az ember az egy kezén meg tudta számolni azokat a nagy cégeket, amelyek devizahitelt tudtak felvenni, tehát a KITE rendkívül előnyös helyzetben volt. Azok a termékek, amik import útján kerültek az országba, elsődleges feldolgozása után exporttermékké váltak. „Tiszaújváros – akkor Leninváros – soha nem tudott volna eladni polietilén gyöngyöt, meg polipropilén gyöngyöt (széles körben elterjedt műanyagok), ha nem az élelmiszer exportja alapján kapja a gázt, ami elengedhetetlen volt termékei előállításához” – hangsúlyozta Búvár. |
