Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!A korrupció melegágya a vállalatok nagy része
A vállalatoknak csak kis része foglalkozik rendszer szinten a visszaélésekből fakadó kockázatok megelőzésével, ami ezeknél a cégeknél is elsősorban csak „papíron” létezik. Sok esetben egyszemélyes döntések születnek a vállalati pályáztatás és beszerzés terén, ami nagy kockázatot jelent a megfelelő kontrollok hiányában – derül ki az Ernst & Young legfrissebb kutatásából.
"A vállalatok sokszor nem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési mechanizmussal. A kockázatok hatékony és átgondolt kezelése biztosíthatja a befektetők és a vállalatvezetés számára a tisztességes üzletmenetet, és nagymértékben csökkenti a visszaélések miatt elfolyó pénz összegét” – mondta Biró Ferenc, partner, az Ernst & Young Visszaélés-kockázatkezelési Üzletág vezetője.
| A belső ellenőrzés változó szerepe |
A megkérdezett cégek mindössze 8,5 százaléka jelezte, hogy van olyan önálló részleg, amely a visszaélések megelőzésével, illetve felderítésével foglalkozik. Ezeket a vizsgálatokat leggyakrabban a belső ellenőrzés végzi (49 százalék), amely eredmény a tavalyi arányhoz képest aggasztó növekedést mutat. „Érthető, hogy mérettől függően sok vállalat nem rendelkezik külön compliance, vagy a visszaélési kockázatokat kezelő szakterülettel, ezért más kompetenciákkal rendelkező szervezeti egység alá sorolják be ezt a fajta tevékenységet. A vezetőségnek azonban látnia kell, hogy a belső ellenőröknek nem ez a fő felelősségi körük. Ezért sokszor nem rendelkeznek az ilyen feladatokhoz szükséges tudással és eszközrendszerrel. Hatékony szakmai működésükhöz fontos a felkészítésük és képzésük a belső visszaélések megelőzése terén is” – figyelmeztet Biró Ferenc. |
A válaszadók között nem egységes az etikáról vallott felfogás. A megkérdezettek szerint a jövedelemadó-fizetési szabályok betartása (30 százalék), a foglalkoztatási szabályok követése (21 százalék), valamint az alvállalkozókkal szembeni azonos elbánás (28 százalék) nem elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy etikus maradjon a működésük. A megkérdezettek mindössze 2 százaléka állította, hogy az elmúlt 5 évben előfordult, hogy őt vagy munkatársát kenőpénz átadására szólították fel. A felmérésben résztvevők 22 százaléka mérlegelne egy korrupciós ajánlatot a sikeres üzlet reményében.
E válaszok tekintetében talán még fontosabb, hogy bár az etikai kódexszel rendelkező cégek száma kis mértékben nőtt az utóbbi két évben, ez az arány továbbra is alacsony, csupán 28 százalék. A felmérésben szereplők mindössze harmada próbálja rendszerszerűen kezelni a visszaéléseket. A felelősségre vonás is igen alacsony arányú, valamint a szankcionálás mértéke elenyésző. A megkérdezett vállalatok csupán 32 százaléka jelezte, hogy az elmúlt 5 évben indítottak eljárást etikai vétség miatt, 21 százalék számolt be felderített visszaélésről. A tényfeltáró vizsgálatok eredményei jellemzően nem kerülnek nyilvánosságra. A munkavállalók felé történő visszacsatolás, a nyílt és folyamatos kommunikáció, valamint az etikus viselkedés megerősítése az egyik legfontosabb eszköze a visszaélések megelőzésének.
Míg az egyik legelterjedtebb visszaélési séma a beszerzésekhez, megrendelésekhez kapcsolható, a válaszadók mindössze fele (47 százalék) rendelkezik beszerzési szabályzattal, vagy eljárásrenddel. Ezek megléte azért fontos, mert itt fekteti le a cég az elvárt folyamatokat, melyekhez a munkavállalóknak igazodnia kell. Ezen vállalatok töredéke (23 százalék) tette az etikai kódexet a beszállítói szerződés részévé, és antikorrupciós nyilatkozatot a megkérdezettek 8 százaléka írat alá.
„A válaszok alapján az látszik, sokszor egyszemélyes, általában vezetői döntések születnek a beszerzések pályáztatásáról, annak módjáról és eredményeiről. Szabályozatlan vállalati környezetben az egyszemélyes döntéshozatal túl nagy kitettséget jelent mind a beszállítók, mind a megrendelők számára, ami a korrupció lehetőségét nagymértékben növeli. Ilyen szintű felelősségnél elengedhetetlen a jogkörök megosztása és a transzparens döntéshozatal” – mondja Biró Ferenc.
