hvg.hu: Hogyan ismerték meg egymást, hogy lettek partnerek?

Heller Gábor: A ezredfordulón találkoztunk, amikor az akkori Westel900 egy új SMS-szolgáltatás jogát vette meg a cégemtől. Ez volt a Kapcsolatjáték – randizás SMS-en keresztül. A tartalomfejlesztési osztály igazgatóhelyettese volt Kaprinay Zoli, így ismertük meg egymást. Az az együttműködés hozzávetőleg egy évig tartott. Onnantól kezdve tartottuk a kapcsolatot, barátok lettünk, és tudtuk azt, hogy előbb-utóbb együtt fogunk dolgozni. Az események 2009-ben gyorsultak fel, akkorra már nagyon érett, hogy valami konkrét dolgot találjunk ki közösen.

hvg.hu: Honnan jött az ötlet? Mennyi emberrel kezdték el felépíteni a Bónusz Brigádot?

Kaprinay Zoltán: A csapat az eredményességünk titka. A legtöbb energiát a kollégák kiválasztásába fektetjük, ez kulcsfontosságú. Három emberrel kezdtünk, és nagyon lassú ütemben veszünk fel újakat. A tanácsadó cégemben volt egy gyakornok, aki juttatás nélkül segített a cég ügyeinek intézésben. Amikor a Bónusz Brigádban sokasodtak a megoldandó feladatok, megkértem, hogy segítsen az ügyek ellátásában. Amikor ezek a dolgok már napi 10 órát tettek ki, akkor azt mondta, hogy esetleg bért is szeretne. Az egyébként esztéta végzettségű kolléga így gyakornokból avanzsált mindenessé, asszisztensé.

Heller Gábor és Kaprinay Zoltán

Fülöp Máté

Körülbelül féléves volt a cég, amikor úgy döntöttünk, hogy profi asszisztenst, irodavezetőt veszünk fel, aki pénzügyes is volt már. Már közel harmincan vagyunk, a cégben dolgozók átlagéletkora 24 év körüli. Van szerkesztőség, ügyfélszolgálat, kereskedelemi osztály, pénzügy, és ezen kívül is vannak még pozíciók, de nagyjából ez a felállás. Egy idő után eljutottunk arra a szintre, hogy kerestünk egy profi kereskedelmi igazgatót, mert az fontos. Egy fejvadász céggel, féléves keresés után elhoztuk a Pesti Est kereskedelmi igazgatóját, aki immáron másfél éve velünk van.

H. G.: Eredetileg egy teljesen másik online szolgáltatást terveztünk beindítani, és el is kezdtük annak a fejlesztését, amikor felfedeztük ezt.

hvg.hu: Mi volt az?

H. G.: Még nem valósult meg, ezért nem is szeretnénk beszélni róla. Különösen annak fényében nem, hogy 2011 nyarára – tehát közel fél évvel a Bónusz Brigád indulása után – már 90 közösségi vásárló oldal volt. Tehát úgy tűnik, hogy a vállalkozó kedv Magyarországon elég nagy. Igaz, mára 17 ilyen cég maradt.

hvg.hu: Akkor maradjunk a Bónusz Brigádnál, honnan jött az ötlet?

H. G.: Szoktunk szakmai oldalakat olvasni, és volt egy nagyon érdekes kezdeményezés – másfél évvel azelőtt, hogy elindítottuk volna a sajátunkat. Ez volt a Groupon. Akkor ezt Magyarországon senki nem csinálta, mi voltunk az elsők.

hvg.hu: Miért pont egy ilyen céget akartak?

H. G.: Egyrészt mind a ketten otthon vagyunk az internetes területen, ez ugye adott volt. A másik pedig, hogy mindketten közösségi emberek vagyunk, tág a baráti körünk, használjuk a közösségi médiumokat. Tehát – bár még nem tudtuk, hogy konkrétan milyen vállalkozást akarunk beindítani – ezek a paraméterek már adottak voltak. Jókor találtunk rá arra a modellre.

hvg.hu: Kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Kaprinay Zoltán újságírói múlttal szállt be a Bónusz Brigád projektbe. Fontos, hogy valaki belülről lássa a médiát, amikor céget vezet?

K. Z.:  Érettségi után dolgoztam az Internettónak, belpolitikai szerkesztője és újságírója voltam a szlovákiai Új Szónak, és egyike voltam az Index.hu alapítóinak is 1999-ben. A mobiliparban, majd médiakiadónak is dolgoztam, utóbb az A38 Hajó ügyvezetője voltam. Az elmúlt öt évben viszont már csak blogot írok. Sokat segített, hogy az indulásunk napján, 2010. szeptember 1-jén – az esti órákban ugyan, de – vezércikk volt az Indexen, hogy a Bónusz Brigáddal elindult a közösségi vásárlás Magyarországon.

hvg.hu: Heller Gábor hosszú ideig nem élt Magyarországon, az USA-ban taxisofőrködött, majd kreatív igazgatóként tért haza.

H. G.: Persze, de azért közben eltelt közel húsz év. Mindeközben „feldolgoztam magam”, szép csendben. A világ akkor második legnagyobb médiaügynöksége, a Young & Rubicam központjában dolgozva folyamatosan, több éven keresztül tettem fel magamnak egy kérdést: „akkor ez ennyi?” Rájöttem, hogy nem, mert úgy éreztem több van bennem. Ráadásul Magyarországon távozásom előtt elvégeztem egy forgatókönyvíró-iskolát is, mert akkor még volt a Mafilmnek egy ilyen képzése. Írtam néhány forgatókönyvet, nemcsak itthon, de Amerikában is. Két forgatókönyv opcióját el is adtam, ezek sajnos nem valósultak meg.

Rájöttem, hogy nem elégít ki a reklámszakma, különösképpen a kreatív igényeimet nem elégíti ki, tehát akkor valahová lépni kell. Ez a lépés két irányba történhetett. Vagy az USA nyugati partja, tehát Los Angeles, vagy Európa. A származásomnál fogva az utóbbi választás logikus lépésnek tűnt – így kerültem vissza 2000-ben Magyarországra.

hvg.hu: Heller Gábor 54-es, Kaprinay Zoltán 78-as születésű. Nem tűnnek tipikus üzletemberpárosnak, például más-más generációba tartoznak.

H. G.: Tizenhárom éve ismerjük egymást, de fel sem merült, hogy más generációba tartozunk. Talán az sem mindegy, hogy Zoli nem Magyarországon született és élt, és én is máshol, az Egyesült Államokban töltöttem a felnőttkorom nagyobb részét. Amikor visszajöttem Magyarországra, nagyon más világ fogadott, mint amit anno itt hagytam. Ebből adódóan mindketten egy kicsit „külső szemmel” nézünk erre a világra ma is. Ez mindenképpen közös bennünk, kortól függetlenül.

K. Z: A kor ebből a szempontból nem túl izgalmas nézőpont. Kettőnk együttműködésének a kulcsa az, hogy ugyan alapvetően más irányból közelítünk meg kérdéseket (általában ellenkező irányból), de az értékrendünk ugyanaz. Száz dologból 99-ben a nap végére megállapodunk. Ez azért jó, mert sok más lehetőséget, szempontot, megoldást sikerül egymásnak megvilágítanunk, amit egyébként talán nem is vennénk észre.        

hvg.hu: Ki mit csinál a cégben, mi a napi munkamegosztás?

K. Z.: De jure mind a ketten ügyvezetők és tulajdonosok vagyunk, önállóan képviseljük a Brigádot. Tehát, ha bármit mond Gábor, akkor azért én is viselem a felelősséget, és amit én teszek, azért a Gábor is ugyanúgy viseli azt. Ami a cég struktúráját illeti, nem egy klasszikus közösségi vásárlóoldalt építettünk föl. Ebből következik, hogy rendhagyó módon létrehoztunk egy szerkesztőséget is. Ez semmilyen más, hasonló oldalnál nem található meg, de nekünk a múltunk miatt fontos volt például az, hogy az oldalra kikerülő ajánlatok szövege irodalmi igénnyel megírt legyen. Újságírókkal és nem reklámszövegírókkal dolgozunk.

Ahogy elindult a cég, a legfontosabb feladat a kereskedés volt, tehát behozni a business-t, behozni az éttermeket, a különböző szolgáltatókat a Bónusz Brigádhoz – ezt Gábor egymaga csinálta egy jó ideig. Később mellé vettünk fel munkatársakat, és most Gábor felügyeli a cég e részét. Az ő kompetenciája ez, annak ellenére, hogy Schmidt Richárd személyében az ország egyik legjobb kereskedelmi igazgatójával büszkélkedhetünk, aki operatív szinten vezeti a kereskedelmi csapatot.

Fülöp Máté

Ugyanakkor, mivel én igazából semmihez sem értek, ezért minden mással én foglalkozom. Így tehát, ami a kereskedelmet, és a tartalmat illeti, ott a mindennapi döntéshozói szinten Gábor felügyeli a céget. A többi dologban –  fejlesztés, pénzügy, üzletfejlesztés, marketing – pedig én. Mivel egymással szemben ülünk egy szobában, halljuk egymás telefonbeszélgetéseit is. Nyilván az asztalnál is szoktunk beszélgetni, de minden héten elmegyünk pár órára az irodából: reggelizni, ebédelni, bárhová. Ekkor csak stratégiáról, elvekről beszélgetünk, és nem a mindennapi feladatokról. Minden döntés közös, még akkor is, ha egy konkrét döntésben nem veszünk részt mindketten ténylegesen. Olyan szimbiózisban működünk, hogy ha ülünk egy tárgyaláson, és egy olyan kérdés merül fel, amiről korábban még soha nem volt szó, akkor a Gábor is, és én is, egy félórás tárgyalás közepén tudjuk azt mondani, hogy „mi azt gondoljuk erről, hogy…” és „szerintünk az lenne jó, ha...” Ránézünk egymásra, hogy egyetért-e a másik, és talán még nem is volt olyan eset, hogy azt mondta volna a másik, hogy nem.

H. G.: Néha persze azért óhatatlanul előfordulhat olyan, hogy nézeteltérés alakul ki. Még a cég alapítása előtt megállapodtunk egymással abban az elvben, hogy bármelyikünk vétózhat egy döntést. Ez lehet egy pici dolog is, egy elem a weboldalon, de egy egész vállalatot érintő kérdés is. Még nem használtuk, de tudjuk, hogy ott van, és ez óriási biztonságot ad.

hvg.hu: Mennyire volt éles, igazán tétre menő ez a váltás? Mi volt a végső impulzus, ami miatt azt mondták, hogy tényleg érdemes váltani?

H. G.: Éles volt – mind a kettőnknek gyermekei vannak, Zolinak három, nekem kettő. Viszont aki mer, az nyer.
 
K. Z.: Nehéz volt otthagyni a korábbi munkahelyemet. Szerettem is, jöttek is az eredmények. Azt viszont lehetett látni, hogy a két céget nem tudom egyszerre csinálni. Ekkor eldöntöttem, hogy otthagyom a Bónusz Brigádot – ez volt a felelős döntés egy családapától. A döntés után viszont rájöttem, hogy erre képtelen vagyok. Két lehetőség volt: vagy egy óriási bukás vagy siker. Azt gondolom, hogy egy ilyen lehetőség nincs minden évben, talán az életemben nem is lesz több. Ekkor – Gábor rábeszélésének köszönhetően is – megváltoztattam a döntést, és 19-re húztam lapot. Január 6-án ültünk be a cégbe, és már a január hónap dupla akkora forgalmat hozott, mint az előtte lévő három hónap együttvéve.

hvg.hu: Mekkora forgalmat bonyolít a cég, mennyi megrendelésük volt mondjuk tavaly?

K. Z.: A forgalom 2011-ben egymilliárd, 2012-ben 1,8 milliárd forintot tett ki. A múlt évben 4 245 ajánlatunk volt, ami biztosítja a piacvezető szerepünket a piacon. Tavaly 415 095 bónuszt adtunk el, 55 000-el többet, mint az utánunk következő két másik multicég együttvéve. Egy hónappal ezelőtt már 2 751 partnerünk volt ebből 1 225 visszatérő.

hvg.hu: Érezhetően nagyon célzott a marketingtevékenységük. Ezen kívül jó pár blogos véleményformáló embert kerestek meg még az indulás előtt, a tesztelési fázisban.

K. Z.: Miután online tanácsadással foglalkoztam, és Index-alapítóként is sok embert megismertem, a telefonkönyvemből felhívtam azt a 25 embert, akiknek a véleménye leginkább előre tudja vinni a projektet, hogy mondják el, amit gondolnak a terveinkről. Nem mindegyikük volt blogger vagy újságíró, voltak köztük tanácsadók és cégvezetők is. Nagyon sok jó dolgot mondtak, hozzátették a saját tudásukat jófejségből. Azt is hozzá kell tenni, hogy a mai napig vannak körülöttünk ilyen emberek. Az a különbség, hogy akkoriban jófejségből, most pedig pénzért segítenek. Akkoriban ez az egész egy „Just for fun” startup volt, most pedig már egy „kis-közepes vállalkozás”.

hvg.hu: Elmentem a Brigád Boltba itt Budapesten, ahol egy átlagos napon is komoly sorban állás volt – sokan nem fértek be az üzletbe. Számítottak ekkora érdeklődésre?

K. Z.: Tavaly márciusban nyitottuk meg a Brigád Boltot. Arra számítottunk, hogy a bolt menni fog, arra viszont nem, hogy ennyire. Ez több dolognak is köszönhető. Az egyik az, hogy sokan félnek még az online fizetési módoktól. Az egyre növekvő termékpalettánk mellett azonban az áruátvétel is nagyon népszerű.

Fülöp Máté

H. G.: Az összforgalmunk 10 százalékáért fizetnek személyesen, és majdnem ugyanennyien a bankba mennek be, szintén kézpénzben fizetni.

K. Z.: Így van, 20 százalék körüli ez a két csoport együtt. Egy kutatás szerint, amely arról szólt, hogy hogyan viszonyulnak az emberek az online és offline fizetési módokhoz Európában, az utolsó előtti helyen Románia áll 50-50 százalékkal, Magyarország pedig az utolsó, 25-75 százalékkal – az első az online, a második az offline vásárlási preferencia aránya. Amikor elindítottuk a boltot, akkor még nem tudtuk, hogy ennyire rossz a helyzet. De a sorban állásból látható, hogy mégiscsak így van. A boltnak három funkciója van: áruátvétel, készpénzbefizetés, és személyes ügyfélszolgálat. A kezdéskor egy munkaállomást alakítottunk ki, és egy másikat opcionálisan tartottuk készenlétben. Ez utóbbit már két hét után be kellett vonnunk a munkába, és jelenleg ott tartunk, hogy már hárman vannak a boltban – tehát kinőttük. Még ebben a félévben nyitunk egy nagyobb boltot, nagyon közel a mostanihoz.

hvg.hu: Láthatóan eléggé megy a cég, a hírverése sem kicsi, de mennyire profitábilis? A hasznot visszaforgatják, vagy inkább elköltik? Mennyire terheltek hitelekkel, vagy van-e esetleg a háttérben mondjuk egy kockázati befektető?

K. Z.: Még az elején, 2010-ban vontunk be befektetőt, akinek van egy lekvár- és pálinkafőző üzeme Tarpán. Az a pénz, amivel segíteni tudott és a bizalma nagyon sokat jelentett nekünk. A 2012-es évünket nyereséggel zárjuk, de nem veszünk ki a cégből, hanem folyamatosan fejlesztünk – és nincs hitelünk.

hvg.hu: Ha valaki egy szemtelenül nagy összeget ajánlana a Bónusz Brigádért, eladnák? Volt már ilyen megkeresésük?

K. Z: A Bónusz Brigádnak 2010-től mostanáig tucatnyi ajánlata volt, volt köztük szemtelenül nagy is. Nem eladásra alapítottuk a céget, hanem azért, mert szeretnénk jó dolgokat létrehozni.

hvg.hu: Mennyit dolgoznak egy nap? Hogyan viseli a családjuk, hogy ennyire elfoglaltak? Lázadoznak még a családtagok, barátok több időért, vagy már beletörődtek?

H. G.: Az új munkatársak mindig megkérdezik tőlünk, hogy „Mi a munkaidő?”. Erre mindig ugyanaz a válasz: a Brigádnál nem munkaidő, csak munka van. Itt minden munkakörben akkor megy haza a dolgozó, ha a munkát ellátta. Van, hogy hazamegy 6-kor, de nem ritkán este 8-kor, 9-kor is még itt ülnek. Hétvégén is van ügyfélszolgálatunk, és ha bármi kérés érkezik a partnerektől, hogy egy futó ajánlatba írjunk be még valamit, akkor azt a szerkesztő megteszi, a mi jóváhagyásunkkal. Most már nem hárman vagyunk, és nem is tizenhárman, ezért mindenképpen – ha nem is felelősségben és stresszben, de időben – már kicsit jobban állunk, mi alapítók. Látjuk a családunkat este, látjuk őket hétvégén, de a nyomás az legalább akkora nagy, mint amikor indultunk.