A cégvezetők a piacvédelmet szorgalmazzák
„Innovációs bizonytalanság” figyelhető meg a megváltozott üzleti környezet komplexitásához alkalmazkodni próbáló vállalatvezetők körében – derül ki a GE 2013-as Globális Innovációs Barométer felméréséből. A vezetők zöme a protekcionista politikákat részesíti előnyben
Bár az üzleti vezetők továbbra is stratégiai prioritásnak tekintik az innovációt, minden harmadik aggódik amiatt, hogy cége meg tudja-e őrizni versenyelőnyét a gyorsabb iramot diktáló, globalizáltabb, erőforráskorlátokkal küzdő környezetben – derül ki a GE által harmadszor közzétett „Global Innovation Barometer” (Globális Innovációs Barométer) című éves felméréséből.
A felmérés megállapítja, hogy a kialakulóban lévő „innovációs bizonytalanság” – vagyis a jelenlegi üzleti környezet változó dinamikája miatti nyugtalanság és a legjobb előremutató úttal kapcsolatos bizonytalanság – arra készteti a vezetőket, hogy más módszerekkel próbáljanak meg növekedést elérni. Számos vezető ugyanakkor úgy alkalmazkodik ehhez a komplexitáshoz, hogy új – időnként meglepetésszerű – lehetőségeket keres az újításra.
„Az újítóknak rugalmasnak kell lenniük, máskülönben fennáll a lemaradás veszélye" - jelentette ki Beth Comstock, a GE marketing igazgatója és senior alelnöke. „A változás mára állandósult, és a vezetők erre úgy reagálnak, hogy nagy téteket tesznek a kevésbé szokványos innovációs módszerekre, így próbálva meg növekedést létrehozni. A GE-nél például az eddigiektől eltérő piacokat, partneri struktúrákat és üzleti modelleket keresünk azért, hogy olyan új módszereket tárjunk fel, amelyekkel jobb kiszolgálást biztosíthatunk ügyfeleink számára és leküzdhetjük a világ legnagyobb kihívásait.”
Számos vezető bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a legjobb reakció az üzleti környezet változásaira. A vállalkozásukra és a belföldi gazdaságra leselkedő vélt veszély csökkentésére törekedve többen a protekcionista irányvonalra voksolnak: a vezetők 71 százaléka úgy nyilatkozott, hogy országa kormányának a belföldi innováció támogatását kellene előnyben részesítenie az importált innovációval szemben, míg 71 százalék úgy vélekedett, hogy a kormánynak még jobban meg kellene nyitnia a piacokat, és támogatnia kellene az importált innovációt és beruházást. Paradox módon a két ellentétes vélemény között 53 százalékos átfedés volt.
Míg az inkrementális innováció és a termékinnováció hagyományosan a vállalkozások növekedésének legfőbb hajtóerejét jelentette, egyre nagyobb teret kap az üzletimodell-innováció a siker felé vezető egyik lehetséges útként. Egy új modell kitalálása kevésbé kockázatos és erőforrás-igényes utat jelenthet a vállalkozás számára az ügyfelek jobb megismerése és elérése felé a hagyományos módszerekkel, például az új termékek fejlesztésével szemben.
• A válaszadók ötvenkét százaléka úgy vélekedett, hogy az új üzleti modellek kidolgozása járulhat hozzá a leginkább a vállalkozás teljesítményének növeléséhez a jövőben; ez hat pontos növekedést jelent ahhoz viszonyítva, milyen szerepet kapott ez eddig az innovációs portfoliójukban.
• Míg a vezetők globális szinten a magánbefektetések szűküléséről számolnak be, addig Németországban és az Egyesült Királyságban e téren növekedés volt tapasztalható.
A vállalkozások közötti együttműködés egyre nagyobb teret nyer a versenytársak felülmúlása és a bevételteremtés eszközeként, főként a feltörekvő piacokon. Annak ellenére azonban, hogy a partnertársulások hatékonyságát globálisan elismerik, a szellemi tulajdon nem kellően hatékony védelme, a bizalomhiány és a tehetségek „lehalászása” akadályozza a cselekvést.
• A válaszadók nyolcvanhét százaléka biztos abban, hogy cégük sikeresebb lehetne, ha partnertársulásban együttműködve folytatna innovációt, 68 százalékuk pedig már fejlesztett, ill. fejlesztett tovább terméket partnertársulás keretében. A partnertársulások terén Németország, Kína, Brazília és Svédország rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal.
• A más cégekkel való együttműködés fő oka többek között az új technológiákhoz (79 százalék) és piacokhoz (79 százalék) való hozzáférés; míg átlagosan 64 százalék szemében jelentett visszatartó erőt a titoktartás vagy a szellemi tulajdon védelmének hiánya, ezt követte 47 százalékkal a bizalomhiány és 45 százalékkal a tehetségek lehalászásától való félelem.