A kedvezményes 18 százalékos áfakulcs a szálláshely szolgáltatásokra való kiterjesztését tavaly nyáron szinte mindenki üdvözölte, de komoly ügyviteli munkát okozott a 20, 25, 18 százalékos kulcsok 10 napon belüli váltogatása, úgy, hogy a törvény kihirdetésének napját messiásként várta mindenki. Az önellenőrzésekbe belefáradt szállodákat ismerve, nyugodtan kijelenthető: adókulcs-változást így még nem vezettek be a magyar adózás történetében.

Ezzel azonban nem ért véget a szállodai szolgáltatások körüli adózási helyzet „tisztázása”. Az adóhatóság ugyanis töretlenül igyekszik a kérdéses esetekben a saját elképzelésének megfelelő jogértelmezést kierőszakolni. Ennél a szolgáltatásnál égető probléma a járulékos szolgáltatások körének pontos meghatározása, hiszen a járulékos szolgáltatások 18 százalékos áfakulccsal adóznak, amíg az önálló szolgáltatások rendre 25 százalékkal. Az APEH közzé is tett egy tájékoztatót,  ebben azonban merőben új fogalmakat vezetett be, ez az "önálló értékkel nem bíró szolgáltatások" köre volt.

Nyilvánvaló, hogy az adóhatóság és az akkori Pénzügyminisztérium igyekezett elkerülni, hogy mindenféle 25 százalékos kulcs alá tartozó szolgáltatás rácsatlakozzon a szállás, mint vezérszolgáltatás 18 százalékos áfa kulcsára. Egy Európai Bírósági ítélet azonban kimondja: "A szolgáltatást különösen akkor kell a főszolgáltatáshoz kapcsolódó, járulékos szolgáltatásnak tekinteni, ha nem önálló célként jelenik meg az ügyfelek számára, hanem arra szolgál, hogy a gazdasági szereplő főszolgáltatását a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni." Ebből adódóan akármi a szobaárba sorolható, ha az ügyfél azt a szobával együtt rendeli meg.

Ruszin Zsolt kommentárja folytatódik az Adózónán.