Munkajogi kérdésben, az éves rendes szabadság kivétele, kiadása témakörben szeretnék szakértői állásfoglalást kérni. Vegyünk egy alapesetet, mikor a munkavállaló 25 év alatti, gyermektelen. Éves rendes szabadsága 20 nap, melynek 25 százalékkal (5 nap) ő maga, míg a fennmaradó 75 százalékkal a munkáltató rendelkezik. A munkavállaló nem kéri, hogy a szabadságot a munkáltató több, mint két részletben adja ki.

A munkáltató a rendelkezésre álló 15 napból 4-et a nyári leállásra, 5-öt pedig a téli leállásra kiad, összesen tehát 9 napról rendelkezik a lehetséges 2 részletben. A maradék 6 nap sorsa nem teljesen egyértelmű. A munkáltató ugyanis nem utasíthatja a munkavállalót, hogy a nyári/téli leálláson kívül máskor vegye ki a maradék 6 napot. A munkáltató viszont nem engedi, hogy a munkavállaló a saját 25 százaléka mintájára maga rendelkezzen a maradék 6 nappal, azaz eleget téve a 15 napos bejelentési kötelezettségnek, kivegye azokat. Ki és milyen módon rendelkezik a maradék napokkal?

Az Munka törvénykönyve nem alkalmas egy végletekig konfrontálódott helyzet rendezésére. Azaz az együttműködési kötelezettség megfelelő alkalmazásával a felek egyeztetését követően megállapodhatnak a szabadság igénybevételének rendjéről. Abban az esetben, ha ez nem működik, a munkáltató egyoldalúan dönt a fennmaradt szabadság kiadásáról, tekintettel arra, hogy a tárgyévben azt ki kell adni.

Készenléti jellegű munkakörben dolgozom a munkáltatóm telephelyén. Folyamatos munkarendben, 24 óra munka után 48 óra pihenő és így tovább. Az éves rendes szabadságom 24 nap (34 éves vagyok). A munkáltatóm eddig úgy számolt, hogy 1 nap(24 óra) távollét 2 nap szabadságnak felelt meg. Azaz 12 alkalommal tudtam távol lenni évente. A cég új könyvelője bizonyos rendeletekre hivatkozva úgy találta,hogy ez a gyakorlat nem volt helyes. Szerinte 1 nap(24 óra) távollét 3 nap szabadságnak felel meg. Így évente 8 alkalommal tudok távol lenni.  Melyik a helyes gyakorlat?

A Munka Törvénykönyve akként rendelkezik, hogy a szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidőbeosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.