HVG

Nyugdíjba, magyar! Mintha csak kiadták volna a jelszót: aki csak teheti, igyekszik még az idén nyugdíjazását kérni. Ezt látszanak igazolni az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) adatai is: az év első felében összesen 58 030 igénybejelentés érkezett öregségi és öregségi jellegű nyugdíjra (az utóbbi besorolásba tartozik például a korengedményes, az előrehozott, a művész- és a bányásznyugdíj). Ez a szám az ötödével haladja meg a 2006 első felében regisztrált igények számát. A kiugrást nem igazán támasztják alá demográfiai okok, hiszen betöltött korhatárú vagy előrehozott nyugdíjra az idén az 1945-1950 között születettek jogosultak, s például 1945-ben mintegy 26 ezerrel még csökkent is az élve születettek előző évben regisztrált csaknem 196 ezres száma. Demográfiai okok miatti nyugdíjazási púpot majd az 1953-1955 között születettek generálnak, legelőbb 2012-től.

A mostani rohamot a nyugdíjszabályok változása magyarázza. Például az, hogy aki még az idén előrehozott nyugdíjba megy, továbbdolgozása esetén keresete mellett 2009 végéig akkor is megkapja nyugdíját, ha addig nem tölti be a nyugdíjkorhatárt. Előrehozott öregségi nyugdíjazásukat egyébként a nők jelenleg legkorábban az 57., a férfiak pedig a 60. életévük betöltése után kérhetik, feltéve, hogy legalább 38 év szolgálati időt tudnak felmutatni (csökkentett összegű ellátásra ennél kevesebb biztosítási idő is elégséges lehet).

Ha viszont valaki 2008-ban vagy azt követően választja az előrehozott nyugdíjat, miközben továbbra is dolgozik, öregségi ellátását csak akkor kaphatja meg (a korhatár betöltéséig), ha éves járulékköteles jövedelme nem haladja meg a minimálbér (jelenleg havi 65 ezer forint) tizenkétszeresét. Az idei nyugdíjba menetelnél sokakat tehát az motivál, hogy így - a nyugdíjkorhatár betöltése nélkül is - két forrásból lehet jövedelemhez jutni. A 62 éves kor fölöttieket 2008-tól sem éri ilyen hátrány, ők keresményük nagyságától függetlenül továbbra is jogosultak az időskori ellátásra. A társadalmi igazságosságot viszont kétségtelenül sérti, ha valaki idő előtt nyugdíjaztatja magát, miközben van foglalkoztatója, és képes is ellátni munkáját.

Finoman szólva is félreértelmezte azonban a változásokat a Fidesz nyugdíjas tagozata, amely múlt heti közleményében azt hangsúlyozta: "A Gyurcsány-kormány 8 százalékos nyugdíjcsökkentést akar végrehajtani a következő évtől." Csökkentésről természetesen nincs szó, mi több, arra sem utal semmi, hogy elmaradna a bevett szabályok szerinti, szokásos januári emelés és ezt megelőzően a szintén rendszeres novemberi kiigazítás. Az utóbbi januárig visszamenőleg növeli az ellátásokat, amennyiben nem sikerült jól belőni az év eleji (az idén 4 százalékos) emelést megalapozó inflációs és nettóátlagkereset-növekedési prognózisokat.

Miután e szabály törvényben rögzítése óta - költségvetési érdekektől is vezérelve - minden kormány inkább alá-, mint fölécélzott a beteljesült mutatóknak, az idén is kinéz némi korrekció (várhatóan 2-2,5 százalékos pótlólagos emelés) a nyugdíjasoknak. A koreográfiát jól ismerik a nyugdíjasok is, így e szabályok felrúgása a kormány részéről politikai öngyilkosság lenne. Ráadásul semmibevételük gazdaságilag sem indokolt, hiszen a rendszerváltás óta nemigen volt példa arra, mint amire az idén, hogy egyik-másik hónapban többlettel zárjon a Nyugdíj-biztosítási Alap, de legalábbis azsúrban legyenek kiadásai a bevételeivel.

Szemellenzővel sem szabad persze nézni az adatokat, hiszen az alap egyensúlya csak virtuális: a központi büdzsé évek óta adókból támogatja a nyugdíjkasszát. Az idén összesen bő 2500 milliárd forint főösszegű alap 489 milliárdja, csaknem ötöde adóforintokból származik. Ebből közel 300 milliárd a magánnyugdíjpénztárakba átlépettek, mintegy 50 milliárd a gyesen, gyeden, gyeten lévők és a (nehéz munkakörülményeik jogán) korkedvezménnyel nyugdíjba mentek járulékainak pótlása, 144 milliárd pedig "csak úgy", azaz a nullszaldós mérleg érdekében szerepel átadandó tételként.

Az adóbevételekből kiegészítendő összeg évek óta növekszik, s nyugdíjszakértők régóta hangsúlyozzák, hogy a mostani feltételek mellett pusztán járulékokból hosszabb távon - miként a világ más országaiban - Magyarországon is finanszírozhatatlanná válnának az ellátások. Nálunk egyebek között amiatt is, mert az életkor hosszabbodásával párhuzamosan (a szigorításokat hozó idei évet leszámítva) még vissza is esett a járulékfizetők száma, ráadásul mindenki igyekezett minél fiatalabban nyugdíjba menni.

Szigorítások éppen a hosszú távú finanszírozhatóság érdekében lesznek - jövőre is. Így például változik a nyugdíjszámítás módja azoknál, akik 2008-ban vagy azt követően mennek nyugdíjba. Jelenleg a nyugdíjalap kiszámításánál az 1988-tól elért társadalombiztosítási (tb) járulékköteles jövedelmekből csak az arra eső személyi jövedelemadót (szja) vonják le. A jövő évtől viszont e kereseteket előbb csökkentik a levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal (illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal), továbbá a munkavállalói járulékkal, majd az így kapott összegből vonnak szja-t. Mindez kétségkívül relatíve alacsonyabb nyugdíjalapot eredményez.

Előnyös változás 2008-tól viszont az, hogy már a nyugdíjazást megelőző év keresetét is valorizálják, azaz felszorozzák az inflációval (a 2007-ben nyugdíjba menőknél viszont utoljára csak a 2005. évi jövedelemre van ilyen értékmegőrzés). Tagadhatatlan, hogy a két módosítás eredője összességében negatív: a 2008-tól nyugdíjba menők induló ellátási színvonala (úgynevezett helyettesítési rátája, vagyis első havi nyugdíjának a nettó átlagkeresethez viszonyított aránya) átlagosan 7-8 százalékkal rosszabb lesz az aktivitásukat az idén feladókénál (ezt értelmezte a nagyobbik ellenzéki párt nyugdíjas tagozata nyugdíjcsökkentésként).

Az összehasonlításnál tudni kell azonban, hogy nem abszolút, hanem relatív csökkenésről van szó, azaz az adott évi induló nyugdíjat kell az adott évi nettó átlagkeresethez viszonyítani. Vagyis a növekvő kereset, az inflációs felszorzás és a többlet szolgálati idő révén abszolút összegben akár növelheti is ellátását az, aki vár - vagy kora miatt várni kényszerül - a nyugdíjba menetellel. A szigorítás egyébként nem újdonság, a változásokról még tavaly döntött a parlament (HVG, 2006. december 2.). Béki Gabriella szabaddemokrata képviselő szerint semmi sem indokolja, hogy ezen most lazítani kellene, mint ahogy azt Iván László fideszes honatya szorgalmazza. Iván végeredményben a mostani szabályrendszerbe csatornázná vissza a nyugdíjszámítási előírásokat, arra hivatkozva, hogy a 2008-tól belépő módosítások szakadást okoznak a régi és az új nyugdíjasok között.

Csakhogy ez a szakadás már az új évezred elején bekövetkezett, és éppenséggel az akkori új nyugdíjasok javára. Miközben például 2000-ben a nyugdíjasok átlagosan a nettó átlagkereset 59,1 százalékát kapták havonta kézhez, az abban az évben nyugdíjba vonulóknál 73,4 százalék volt ez az arány (lásd grafikonunkat a 101. oldalon). Jelenleg (a 13. havi juttatásokat, illetve a korhatár alatti rokkantsági ellátásokat is figyelembe véve) 64-65 százalék körüli az átlagos helyettesítési ráta, miközben a frissnyugdíjasoknál 80 százalék fölötti.

Tehát éppen a régi nyugdíjasok ellátási színvonala az alacsonyabb. Dőzsölésről persze senki esetében nincs szó, hiszen például a tavaly nyugdíjba mentek induló járandósága - 13. havi ellátás nélkül - átlagosan havi 84 440 forint (férfiaknál 91 ezer fölött, nőknél majdnem 80 ezer forint) volt. Annyi pénz viszont sem járulékból, sem adókból nem szedhető be, hogy a régi nyugdíjasok járandóságait tornásszák fel az újak szintjére. Ráadásul az OECD-országokban is átlagosan 60-70 százalék közötti az induló nyugdíjak aránya a nettó keresetekhez képest, következésképpen nemzetközi összehasonlításban is inkább a szigorítás, mint a lazítás az indokolt.

Molnár Patrícia