Mit tehet egy szülő, hogy a mesterséges intelligencia korában megnövelje gyerekei esélyét a munkaerőpiacon? - teszi fel a kérdést Max Tegmark. Az MIT fizikaprofesszorának sorai segíthetnek meghozni a döntést.
A legfrissebb előrejelzések szerint - amelyek arról szólnak, mely szakmákat veszik majd át a gépek - a továbbtanulási döntés során több pályaválasztással kapcsolatos kérdést is érdemes feltenni:
- Igényel-e az adott szakterület emberi interakciót és társas intelligenciát?
- Igényel-e kreativitást és okos megoldások kigondolását?
- Kiszámíthatatlan környezetben folyik-e a munkavégzés?
Minél több kérdésre igen a válasz, annál jobb választás az adott terület. Viszonylag biztonságosak tehát az alábbi pályák: tanár, ápoló, orvos, fogorvos, tudós, vállalkozó, programozó, mérnök, jogász, szociális munkás, pap, művész, fodrász vagy masszázsterapeuta.
Ezzel szemben a repetitív, illetve strukturált cselekvésekből álló, kiszámítható környezetben végzett munkák valószínűleg nem sokáig húzzák, mert hamarosan automatizálódnak.
Felkészül...
A számítógépek és ipari robotok rég átvették a legegyszerűbb ilyen típusú munkákat, és a fejlődő technológia lassanként a többit is kiszorítja, a telemarketingesektől kezdve a raktári munkásokon át a pénztárosokig, vonatvezetőkig, pékekig és konyhai kisegítőkig. A teherautó-, busz- és taxisofőrök, illetve az Uber/Lyft autók vezetői is hamarosan követik őket.
Számos olyan foglalkozást sorolhatunk még (ügyvédsegéd, hitelelemző, kölcsönügyintéző, könyvelő, adótanácsadó), amelyek ugyan nincsenek fenn a teljes kihalásra ítélt, veszélyeztetett szakmák listáján, de mivel ezek esetén a munkavégzés nagy része automatizálható, sokkal kevesebb embert igényelnek majd.
De nem az automatizálás elkerülése az egyetlen kihívás, amellyel a pályaválasztás során találkozunk. A mai globális, digitális korban profi írónak, filmesnek, színésznek, sportolónak vagy divattervezőnek készülni is legalább annyira rizikós, csakhogy más okból. A fenti szakmák művelői számára a közeljövőben még nem jelentenek komoly ellenfelet a gépek, ám világszerte egyre keményebb lesz közöttük a verseny, így csak kevesen - a legjobbak - futhatnak be.
Szakmán belül sem mindegy a választás
Sok esetben rövidlátó és veszélyes dolog volna karriertanácsot adni komplett területekre nézve. Számos olyan szakmát felsorolhatnánk, amelyek nem szűnnek majd meg teljesen, de bizonyos részfeladatait automatizálják.
Ha valaki például orvosnak készül, nem érdemes az orvosi felvételeket elemző radiológusnak mennie, hiszen helyüket lassan átveszi az IBM Watsonja. Tanácsosabb inkább a radiológiai elemzést elrendelő orvosnak tanulnia, aki megbeszéli az eredményeket a pácienssel, és dönt a kezelésről.
Ha a pénzügyet választjuk, ne legyünk „aktakukacok”, akik az adatra alkalmazzák az algoritmust, mert ezt a helyet átveszi majd a szoftver, hanem inkább vagyonkezelők, akik a kvantitatív analízis eredményeit a stratégiai befektetési döntésekben felhasználják.
Ha a jogi területre esik a választásunk, ne legyünk a per előkészítése során több ezer dokumentumot átnyálazó jogászsegédek, mert ez a feladat is automatizálható, hanem válasszuk az ügyészi pályát, aki tanácskozik az ügyféllel, és a bíróságon képviseli az ügyet.
És mit tehetnek a kormányok?
Az éremnek csak az egyik oldala, hogy mit tehet az egyes ember, hogy a mesterséges intelligencia korában megnövelje esélyeit a munkaerőpiacon. De mit tehetnek a kormányok a munkaerő boldogulása érdekében?
Milyen oktatási rendszer készít fel a legjobban egy olyan munkaerőpiacra, ahol az MI nagy sebességgel fejlődik? Továbbra is az a modell a megfelelő, ahol az egy-két évtizednyi tanulás után négy évtizednyi szakosodott munka következik? Vagy jobb lenne olyan rendszerre átállni, ahol az emberek néhány évet dolgoznak, majd egy évre visszaülnek az iskolapadba, aztán megint dolgoznak jó néhány évet? Vagy az legyen a standard, hogy a folyamatos (esetleg online) oktatás hozzátartozik a munkavégzéshez minden foglalkozásnál? Milyen gazdaságpolitika a leghatékonyabb új munkahelyek teremtésére?
Ha kíváncsi a részletekre, olvassa el Max Tegmark Élet 3.0 című könyvét, amelyben az MIT fizikaprofesszora felvázolja a lehetséges forgatókönyveket. Könyvében arra szólít fel minket, hogy időben gondoljuk át, milyen jövőt szeretnénk. A kiadványt itt rendelheti meg kedvezménnyel.
