Az élet rövid, a tanulásra rendelkezésre álló idő korlátozott, irányítás nélkül értékes éveket vesztegethetünk el – vallja Robert Greene nemzetközileg elismert tanácsadó. Szerinte a mentor–tanítvány kapcsolat a tanulás leghatékonyabb módja, aminek járulékos hozadékai is lehetnek.
A múltban a hatalommal bíró személyeket a tekintély nagyon is valóságos aurája lengte körül. Ezt az aurát részben elért eredményeik, részben társadalmi helyzetük vonta köréjük, és közvetlen, érezhető hatása volt – az emberek tisztelték és bálványozták ezeket az embereket. A demokratizálódás lassú folyamata azonban az évszázadok során addig koptatta ezt a tekintélyt, míg mára szinte semmi sem maradt belőle. Jogosan érezzük úgy, hogy senkinek sem jár tisztelet pusztán az általa elfoglalt pozíció miatt, különösen, ha azt kapcsolatainak köszönheti.
Gyakran azokhoz is így állunk azonban, akik főként saját teljesítményüknek köszönhetően jutottak jelenlegi pozíciójukba. Olyan kultúrában élünk, amely előszeretettel bírálja a tekintély minden formáját. E szkeptikus hozzáállás különösen a politikához kapcsolódóan részben egészséges, a tanulással és a tanulóidő szakaszával kapcsolatban viszont már problémát okoz.
A tanuláshoz bizonyos fokú alázat szükségeltetik. El kell ismernünk, hogy vannak emberek, akik nálunk sokkal jobban ismerik a szakterületünket. Az ő tudásbeli fölényük nem velük született tehetség vagy előjog eredménye, hanem az időé és a tapasztalaté. A tekintély, amelyet az adott területen szereztek, nem jó helyezkedésen és ügyeskedésen alapul, hanem nagyon is valós.
Ha azonban bizalmatlanok vagyunk mindenfajta tekintéllyel szemben, akkor áldozatul esünk annak a tévhitnek, hogy magunktól is képesek vagyunk ugyanolyan könnyen megtanulni valamit, és hogy az önképzés útján szerzett tudás értékesebb. Úgy érezzük, a mesterektől tanulni és a tekintélyük előtt meghajolni valamilyen módon saját természetes képességeink leértékelése.
Hatékony tudáshalmozás
Értsük meg: karrierünk első szakaszában ne foglalkozzunk mással, csak a lehető leghatékonyabb módon halmozzunk fel minél több gyakorlati tudást. Ehhez a tanulóidő szakaszában mentorokra lesz szükségünk, akiknek elismerjük a tekintélyét, és alávetjük magunkat. A beismerés, hogy szükségünk van rájuk, semmi lényegeset nem árul el rólunk ideiglenes hátrányunkon kívül, amit éppen mentorunk segítségével fogunk ledolgozni.
Egyszerű okból van szükségünk mentorra: az élet rövid, és nekünk csak adott mennyiségű idő és energia áll a rendelkezésünkre. Mindazt, amire szükségünk van, megtanulhatjuk könyvekből, saját tapasztalatból és mások alkalmi tanácsaiból, ám ez a folyamat kétesélyes. A könyvekben található információkat nem a körülményeinkre és személyiségünkre szabták, és kevés tapasztalattal a hátunk mögött nehéz átültetni ezt az elvont tudást a gyakorlatba. Tanulhatunk tapasztalatból, de gyakran évekre van szükség ahhoz, hogy teljes egészében átlássuk, mi miért történik. Mindig adott az önálló gyakorlás lehetősége is, ám így nem kapunk elég használható visszajelzést.
A mentorok sem tudják megmutatni a rövidebb utat, de ők egyszerűsítik a folyamatot. A tudásuk és tapasztalatuk a miénk lesz, és megóvnak bennünket a hibáktól vagy a szükségtelen mellékvágányoktól. Figyelemmel kísérik a munkánkat, és valós idejű visszajelzést adnak, amivel a gyakorlásunkat hatékonyabbá teszik. Tanácsaikat a körülményeinkhez és szükségleteinkhez igazítják. A szoros együttműködés során belénk ivódik kreatív szellemiségük lényege, amelyet ezután saját elképzeléseinkhez illeszthetünk.
Nem csak időtakarékosság
A koncentrált tanulásnak a megspórolt időn túl járulékos hozadéka is van. Kevesebb olyan körülménybe botlunk ugyanis, ami elterelheti a figyelmünket, amit pedig megtanulunk, az a fókuszálásnak és az intenzívebb gyakorlásnak köszönhetően mélyebben belénk vésődik. Saját ötleteink természetesebben bontakoznak ki, és fejlődésünk gondtalanabbul megy végbe ebben a rövidebb időkeretben.
A mentor–tanítvány kapcsolatot az érzelmi töltés teszi intenzívvé és gyümölcsözővé. A mentor érzelmileg is érintettnek érzi magát az oktatásunkban. Ez több okra is visszavezethető. Lehet, hogy kedvel bennünket, vagy fiatalkori önmagára emlékeztetjük, és rajtunk keresztül újraélheti a fiatalságát. Előfordulhat, hogy mentorunk különleges tehetséget fedez fel bennünk, amit nagy örömmel vesz gondozásba. Talán mi is nyújthatunk valami fontosat neki – legtöbbször fiatalos energiánkat és hajlandóságunkat a kemény munkára. A hasznosságunk az idő múlásával erőteljes érzelmi kötelék kialakulásához vezethet.
Ennek a kétoldalú érzelmi kapcsolatnak a segítségével mindketten jobban megnyílunk egymás előtt, mint az a szokásos tanár–diák viszonyban előfordul. Ha felnézünk valakire, könnyebben követjük a példáját, és utánozzuk a tetteit. Sokkal jobban odafigyelünk rá. Aktivizálódnak a tükörneuronjaink, és az így végbemenő tanulási folyamat jóval intenzívebb lesz az információ felületes adásvételénél, mivel magában foglalja egy erőteljes stílus és gondolkodásmód átvételét is.
Másrészről az érzelmi kötődés miatt általában a mentorok is több titkukat hajlandók megosztani, mint azt mások esetében tennék. Nem szabad megijednünk a kapcsolatnak ettől az érzelmi oldalától, hiszen ennek köszönhetően válik a tanulási folyamat mélyebbé és hatékonyabbá.
Életre keltett tudás
A tanulási folyamat leginkább a középkori alkímiához hasonlítható. Az alkímia célja az volt, hogy megtalálja a módszert, amellyel a közönséges fémeket vagy a köveket arannyá lehet változtatni. Ennek eléréséért az alkimisták fáradhatatlanul kutattak a bölcsek köve után, és bár sohasem sikerült megtalálni, a fogalom átvitt értelemben a mai napig fontos szerepet tölt be.
A kiváló mesterré váláshoz szükséges tudás létezik valahol a világban – olyan, akár egy értéktelen fém vagy élettelen kő. Ennek a tudásnak bennünk kell felhevülnie és életre kelnie, majd átalakulnia aktív és saját körülményeinknek megfelelő erővé. A mentor olyan, mint a bölcsek köve – tapasztalt tanárral meglévő közvetlen kapcsolat révén gyorsan és hatékonyan felhevíthetjük és élettel tölthetjük meg ezt a tudást, és gyakorlatilag aranyat nyerhetünk belőle.
A cikk szerzője, Robert Greene nemzetközileg elismert tanácsadó és előadó, akinek a Gengsztertörvények és A kiválóság hatalma című kötetei magyarul is megjelentek. A fenti írás ez utóbbi művéből egy szerkesztett részlet. A kiválóság hatalmából megtudhatja, mit tanulhatunk Darwintól vagy épp a neorobotika feltalálójától életünk feladatának megtalálásáról, és hogyan használhatjuk jól mentorunk tudását. Robert Greene közel ötven történelmi alak és kortárs kiválóság élettörténetén keresztül mutatja be a sikeres emberekre jellemző tulajdonságokat és szemléletmódot. Rendelje meg a könyvet 15% kedvezménnyel itt.