HVG Extra Business: Mi a magyarázata annak, hogy ekkora népszerűséget generál az emberiség hétköznapi tudásától elszabadult közgazdaságtan visszacsatornázása a gondolkodásba?

Tim Harford: Ennek két egyszerű oka van. Az egyik az, hogy az utóbbi években egyre érdekesebb történetek születnek a közgazdaságtanban. Nem tudom, hogy ez a big data hozadéka-e vagy sem, mindenesetre rengeteg olyan statisztikai elemzés látott napvilágot, amely segít belelátni a gazdaság működésébe. A másik ok ennél sokkal egyszerűbb: a Lehmann Brothers. Az, hogy egy szakértelemre és bizalomra épülő cég több mint 150 év eredményes működés végén odáig jut, hogy a nyilvánosságra került hazugságai csődbe viszik, és ez az egyik fő kiváltója lesz a világgazdasági válságnak, jó bizonyítéka annak, hogy a közgazdaságtan a lehető legbrutálisabban képes befolyásolni az életünket.

HVG Extra Business: Előadásai inkább könnyedebb stílust követnek, és témától függetlenül leginkább patikamérlegen kimért – vicces, de fegyelmezett – stand up fellépésekhez hasonlítanak. Honnan vesz, keres új példákat?

T. H.: A felhasznált forrásaim teljesen általánosak: olvasok, beszélek, és nyitott szemmel járok a világban. Úgy dolgozom a leggyakrabban, hogy leírok egy-egy példát, összefüggést, feladatot, aztán valaki hoz valami mást, amelyikből aztán másik példa lesz. De eszem ágában sincs mindent elolvasni, ami szembejön! Nem vagyok mindenevő: nem vagyok fent például a Facebookon és a Twitteren, és a világ híreit is leginkább az RSS hírcsatornán csipegetem fel. Viszont sok blogot olvasok, mert úgy találtam, hogy ez megfelelő szűrést jelent számomra. Ha valami feltűnik az RSS-en, és ez kapcsolódik valamelyik programomhoz, annak kapásból utánaolvasok. Sokat segít ebben az, hogy most Oxfordban élek, ahol Anglia legnagyobb angol nyelvű könyvtára is megtalálható. Így ha érdekes nyomra bukkanok, mindig elmegyek oda, és ott biztosan találok a témáról legalább három könyvet. Az a legérdekesebb ebben a gyakorlatban, hogy a könyvtárban nincsenek új könyvek, így mindig csak az öregebb forrásokat lehet elővenni, de ez sokszor nagyon is hasznos.

HVG Extra Business: Az élet rejtett logikája és Az oknyomozó közgazdász című könyvei alapján ön az az ember, akinek a világon mindenről valamilyen közgazdasági tézis jut eszébe. Valóban mindent – az irracionálisnak és logikátlannak tűnő jelenségeket is – meg lehet magyarázni makro- vagy mikroökonómiai példákkal?

T. H.: Az életben minden területnek van kapcsolódási pontja a közgazdaságtanhoz. Épp most olvastam egy tanulmányt például arról, hogy a piaci erők hogyan befolyásolták Dosztojevszkij írói munkásságát. Kimutatható, hogy amikor írt egy kicsit, aztán kapott valamilyen visszajelzést a világból, utána megint írt. Aztán megint kapott valami visszajelzést, és folytatta a munkáját. Ez arról szól, hogy mindenhol, mindenben van némi közgazdaságtani vonatkozás. Ugyanakkor semmire sem húzható rá teljesen és kizárólagosan. Ugyanúgy, mint a Lehmann Brothers esetében, Dosztojevszkijében is ott van az emberi tényező. Úgy látom, a közgazdaságtan ennélfogva leginkább olyan, mint a víz: mindenhol ott van, de ez nem jelenti, hogy ez volna minden.

HVG Extra Business: Évek óta győzködi az olvasóit és a hallgatóságát, hogy le kell vetkőznünk Isten-komplexusunkat, és meg kell tanulni együtt élni a kudarccal. A bukás miért és hogyan lesz a siker titka?

T. H.: Minden érdekes problémában az jelenti a megoldást, ha a hibából tanulni lehet. Ha valami könnyűt, kihívás nélkülit szeretnénk tenni az életben, akkor nem fogunk hibázni. De ha érdekes dologba fogunk, akkor nagy valószínűséggel elkövetünk majd legalább egy hibát – ezt tudomásul kell venni. A legjobb képesség ahhoz kell, hogy felismerjük ezeket, és megváltoztassuk az utat, igazodva a hibákhoz. Kimondva ez roppant egyszerű, de a legtöbb esetben természetesen nem így gondolkodunk. Hanem azon jár az agyunk, hogyan hozzuk ki az adott szituációból a legtöbbet, hogyan legyünk a legsikeresebbek. Igen, hosszú távon valóban a sikerekre kell fókuszálni, de azt is be kell kalkulálni, hogyan szűrjük ki a hibákat, hogyan lehet azokkal szembesülni.

HVG Extra Business: Mennyire tekinti termékeny talajnak ezt a gondolatmenetet olyan berendezkedésű országban, ahol a bármi áron elért siker mindent igazol, a kudarc pedig szinte minden esetben az adott karrier végét jelenti? Mit hagynak ki ezek a társadalmak?

T. H.: Senki sem szeret hibázni, de a bukás mást és mást jelent mindenhol. A Szilícium-völgyben például egy dollármilliós bukás sem kudarc, Japánban azonban alapból félnek a hibáktól. De eközben Japánban az értelmezési tartomány is másik dimenzióban működik. Ha például a tanár felír egy matekfeladatot a táblára, a diáknak ki kell állnia az osztály elé, és úgy kell megoldania. Ha nem tudja, akkor addig ott kell állnia, amíg össze nem jön a megoldás. De eközben az osztálytársai bátorítják, és próbálnak segíteni neki, míg a diák végül velük együtt el nem jut a feladat megoldásáig. Nem tudom, hogy ez a példa miként működik Magyarországon, ahol köztudottan erős a matekképzés, de nálunk, Angliában a tanárok szinte soha nem tennék ki ilyen stressznek a nebulókat. Hezitálnának, és inkább elmaszatolnák a helyzetet, mondván: oké, nem baj, ez most nehéz volt, ülj le, de nézd, erre gondoltam. Szóval nehéz arra válaszolni, hogy a japánok félnek-e a kudarctól, vagy ez inkább az angolok ismérve.

HVG Extra Business: A folyamatos alkalmazkodás és improvizálás, az alulról felfelé építkezés mostanában az egyik fő vesszőparipája. Mennyiben illeszthető be ez a mai világba? Kifizetődőbb-e az egyes embernek inkább lassabb, analizálóbb, kísérletezőbb menetbe visszakapcsolnia, és a „próba-hiba, próba-hiba” szelektáló módszer szerint élnie, mint a meg nem oldható feladatait hátrahagyva a megoldhatókra koncentrál? Mit nyerünk, mit veszítünk ezzel?

T. H.: Nézzük meg az Amazont! Ma már sok mindent mesélnek arról, mi volt Jeff Bezos titka, de látni kell, hogy az első sikerét annak köszönheti, hogy folyamatosan kísérletezett, és mindent gyorsan, erőltetett menetben próbált ki. Csak a gyorsaságra fókuszált, ezért nem lépett rá cégére a Barnes & Noble könyvkiadó, és bár eltaposhatta volna az elején, ezért nem tudta megállítani a Walmart áruházlánc sem. Mindenekfelett ugyanis az volt Jeff Bezos Amazon-vezér filozófiája, hogy gyorsan kell reagálni, és nem számít, mennyire zavaros a stratégia, menni kell előre. Ez egyáltalán nem új dolog, mert olyan, mint a német Blitzkrieg, vagy mint az amerikaiaknál most Donald Trump, akinek szintén a gyorsaság az egyik legfőbb fegyvere.

HVG Extra Business: A tempóról jut eszembe: a mindennapokban a feladatok párhuzamos végzésének (multitasking), vagy az egy feladatra koncentrálásnak (monotasking) a híve?

T. H.: Én a multitaskingra esküszöm hosszú és középtávon, de rövid távon a folyamatos váltások híve vagyok. Fél óra multitasking, fél óra monotasking – valahogy úgy működik ez. A rendszeres és folyamatos változtatás segít kreatívnak maradni. Lényegében erről szól a következő könyvem is, amely Angliában októberben jelenik meg. A Messy [jelentése: mocskos, szennyes, rendetlen] azt járja körbe, hogy gyorsan mozgó, változó, improvizáló világunkban miért nem érezzük magunkat komfortosan. Miért nem szeretjük ezt az egészet, illetve hogyan lehet mégis hozzászokni. Mert éppen az állandó változáshoz alkalmazkodás adja azt a kiképzést, amely erősebbé, ellenállóbbá tehet minket.

Szabó M. István cikke a Business Extra magazin legfrissebb számában megjelent interjú rövidített kivonata. Hatékonysággal, fókuszálással, időgazdálkodással foglalkozó lapszámunkat megrendelheti ezen a linken.