Nancy egy kétgyermekes anyuka, aki az amerikai szegénységi küszöb alatti bért keresi meg a McDonald'sban. Tíz éve dolgozik itt, és még egyszer sem kapott fizetésemelést. Amikor felhívta a cég támogató vonalát, hogy mit tud tenni, azt tanácsolták neki, jelentkezzen be az állami segélyprogramokra. Amerikai munkavállalói érdekvédő szervezetek szerint évente 7 milliárd dollárt költ a szövetségi állam, vagyis az adófizetők, a gyorséttermi dolgozók támogatására, miközben a cégek komoly profitot zsebelnek be.
Nancy egy kétgyermekes anyuka, aki az amerikai szegénységi küszöb alatti bért keresi meg a McDonald'sban. Tíz éve dolgozik itt, és még egyszer sem kapott fizetésemelést. Amikor felhívta a cég támogató vonalát, hogy mit tud tenni, azt tanácsolták neki, jelentkezzen be az állami segélyprogramokra – írja az Atlantic. Amerikai munkavállalói érdekvédő szervezetek szerint évente 7 milliárd dollárt költ a szövetségi állam, vagyis az adófizetők, a gyorséttermi dolgozók támogatására, miközben a cégek komoly profitot zsebelnek be.
Az érdekes az egészben az, hogy a McDonald'snál elismerik, hogy képtelenség az Egyesült Államokban megélni az általuk biztosított fizetésekből: nemrég azt tanácsolták munkavállalóiknak, hogy vállaljanak második állást. Az Atlantic arra vezeti vissza ugyanakkor az egész történetet, hogy az alacsony gyorséttermi termékárak hajszolják a cégeket odáig, hogy alacsony béreket fizetnek munkavállalóiknak, a fogyasztók ugyanakkor nem nagyon tolerálnának ennél magasabb árakat (egy amerikai egyetemista számításai szerint ugyanakkor alig növekedne egy Big Mac ára, ha a McDonald's dolgozóinak órabérét az általuk kívánt 15 dollárra emelnék).
A lap három alternatívát is felsorol, amit lehet tenni, ha azt szeretnénk, hogy a gyorséttermi dolgozók több bért kapjanak, erről bővebben itt lehet olvasni.
