Lemondott az Országos Köznevelési Tanács elnöke. Loránd Ferenc távozását azzal indokolta: nem hajlandó szerepet vállalni annak az oktatáspolitikának a szolgálatában, amely "központosított tartalmi szabályozással és külső szakmai ellenőrzéssel" kívánja "minden egyes gyereknek valóban megadni a lehetőséget és esélyt arra, hogy értelmesen gondolkodni és cselekedni képes polgárrá váljék".
Loránd Ferenc levélben tudatta hétfőn az Országos Köznevelési Tanács tagjaival, az iskolafenntartó önkormányzatokkal, a magyar pedagógusokkal, hogy lemond az Országos Köznevelési Tanács elnöki tisztéről. Távozásának legfőbb okaként azt nevezte meg, hogy élesen ellenzi "azt a radikális változtatást, amelyet az oktatásügyi kormányzat a közoktatás egész rendszerének újraállamosításával, gyakorlatilag az önkormányzatok iskolafenntartói jogosítványainak és kötelezettségeinek felszámolásával, mindenekelőtt pedig a tanítás-tanulás tartalmi szabályozásának a helyi adottságok és szükségletek iránt érzéketlen centralizálásával kíván végrehajtani".
"Meggyőződésemmel összeegyeztethetlen..."
Tiltakozik azon megállapítás ellen, miszerint – mint ez a kormány 2011. augusztus 31-én elfogadott és szeptember 28-án megerősített a Nemzeti köznevelésről szóló koncepciójában olvasható – "az elmúlt húszegynéhány év alatt nálunk az iskolai nevelés és oktatás ügye egyfajta nemzetközi kísérleti tereppé vált, amelyben az oktatás-nevelés középpontjába a tananyag és a módszertan került a gyerekek helyett. Ennek során az oktatás fő törekvése az lett, hogy állandóan változó ismeretekkel telítsék az iskolás gyerekek fejét... Az oktatás rendszere egyre inkább a csavargyártáshoz kezdett hasonlítani".
A neveléstudományok kanditátusa hozzáteszi: nem hiszi, hogy akár egy még oly okos központ is kellő érzékenységgel volna képes reagálni az eltérő helyzetű iskolák eltérő helyzetű tanulóinak sokszínű igényeire és szükségleteire, és nem hajnaldó szerepet vállalni annak az oktatáspolitikának a szolgálatában, amely központosított tartalmi szabályozással és „külső szakmai ellenőrzéssel” kívánja „minden egyes gyereknek valóban megadni a lehetőséget és esélyt arra, hogy... értelmesen gondolkodni és cselekedni képes polgárrá váljék”.
"Tekintve, hogy pedagógiai és oktatáspolitikai meggyőződésemmel összeegyeztethetlen, hogy Az új köznevelési törvény koncepciójának kivonata c. dokumentumban olvasható elvek mentén bármilyen szerepet vállaljak 'a köznevelési rendszer gyökeres megújítására' irányuló feladatban – ami alól OKNT elnökként aligha vonhatnám ki magam – őszinte sajnálattal lemondani kényszerülök az OKNT elnöki tisztéről" – írja levelében Loránd.
Hoffmann: tiszteletet érdemel
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szintén levélben reagált a lemondás hírére. "Soraiból kitűnik, hogy döntését elvi alapon hozta meg, amit tiszteletben tartunk" – olvasható Loránd Ferenchez intézett levelében, melyben megköszöni munkáját és "örömteli pedagógiai munkásságot és kiváló egészséget" kíván.
Az MSZP humánpolitikai kabinetvezetője, Hiller István volt oktatási miniszter közleményében így méltatja a lemondott elnököt: "sok vitával, szelíd, de határozott érveléssel képviselte mindig álláspontját, liberális, konzervatív, szocialista oktatási kormányzatok időszakában, mindig arra biztatva egymástól eltérő gondolkodású politikusokat, hogy döntéseikkel azt a célt szolgálják, hogy a magyar iskolaügy korszerűsödjék, és hogy sohase feledjék: az iskola a gyermekért van, az oktatásügy középpontjában a gyermek, a diák áll. Egymást követő oktatási kormányzatok, más-más hangsúllyal, de ezt tekintették alapnak".
"Most ez az alap tört meg, és Loránd Ferenc sem kutatóként, sem értelmiségiként nem adta, nem adhatta ehhez a nevét. Hozzáértő érvelésével, kritikájával sokat tett azért, hogy Magyarországon az oktatás a gyermekek, a diákok érdekében kövesse a világ változásait" – írja Hiller István.
