Egyre ritkábban hagyja el valaki „csak” azért a munkahelyét, mert rosszul érzi ott magát, nem tud kijönni a főnökével, munkatársaival vagy éppen azért, mert fárasztó az ingázás. A dolgozók a megpróbáltatások ellenére inkább vállalják, hogy megtartják munkahelyüket, csakhogy az egyedüli vagy kiegészítő családi bevételi forrás megmaradhasson. A nyomasztó légkörben végzett munka viszont szép lassan felőrli az emberek energiáját és előbb-utóbb pályaelhagyáshoz vezethet.

A pszichés egészség romlása szempontjából leginkább veszélyeztetettek azok a munkavállalók, akik – mindegy, hogy milyen okoknál fogva, de – jelenleg a kényszerű álláskeresés időszakát élik. Minduntalan akadályokba ütköznek, és nem csak a végzettségüknek, szaktudásuknak megfelelőt, de semmilyen munkát nem találnak - véli Nagy József pszichológus.

Az álláskeresés első időszakában az érintettek még reménykednek, hogy hamarosan elhelyezkedhetnek. Egymás után írják az önéletrajzokat, böngészik az újsághirdetéseket és az állásportálokat. Egyre profibbak a különböző önéletrajzok megírásában. Aztán telnek, múlnak a hetek, a hónapok, és csak nem kapnak lehetőséget. Arról, hogy mikor érdemes segítséget kérni, a Jobine Magazinban olvashat.