Az összegzésből kiderül, hogy az új rendszerben végzettek fizetése valamelyest alacsonyabb, mint a többi képzési forma egykori hallgatóié. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, hogy a végzésük óta eltelt egy évben hogyan hasznosították oklevelüket a felsőoktatási képzésből kikerülők. 

Az első bachelordiplomások 2009-ben kapták meg oklevelüket, de ezzel párhuzamosan még hagyományos képzési rendszerben (egyetemi, főiskolai szakokon) is végeznek fiatalok. A munkaerőpiac nagyjából úgy kezeli a bachelorképzés diplomásait, mint a korábbi főiskolai oklevéllel rendelkező pályakezdőket: fizetésük és elégedettségük valamivel alacsonyabb az átlagnál. Az osztatlan képzések egykori hallgatói orvosként, jogászként az álláskereséskor a többieknél talán világosabb helyzet előtt állnak, végzettségük általában "pályán tartja" őket, ismereteiket jól meghatározott körben tudják felhasználni.

A bachelorképzést befejezők 56 százaléka dolgozik diplomázása után egy évvel, a korábbi főiskolai és egyetemi képzések esetében 76, illetve 75 százalék az állást betöltők aránya. Ez a különbség nagyrészt abból adódik, hogy a hagyományos képzésben részt vett frissdiplomásokhoz képest az alapszakos oklevéllel rendelkező fiatalok jóval nagyobb része döntött úgy, hogy visszaül az iskolapadba, és tovább képzi magát.

A felmérés adatai szerint egy évvel a végzés után a hagyományos egyetemi és főiskolai képzés diplomásaihoz képest az alapszakon végzettek közül jóval többen ülnek be az iskolapadba, például valamely felsőoktatási intézmény mesterképzésére. Míg a korábbi felsőoktatási rendszerben tanulók 26-27 százaléka kezd újabb tanulmányokba diplomázása után, addig a bachelordiplomával rendelkezők csaknem fele (44 százaléka) tesz ugyanígy. Szembetűnő, hogy a "bolognásokra" sokkal inkább jellemző, hogy végzésük után kizárólag tanulnak, 29 százalékuk nem dolgozik tanulmányai mellett. Ez az arány a még hagyományos rendszerben diplomázottak esetében mindössze 8-10 százalék. A munka mellett tanulók aránya az egyes képzéseket összehasonlítva viszont csaknem megegyezik, 16 százalék körüli.

A munkaerőpiacra kilépő diplomások 85 százaléka főállású státuszban van, az alapszakos diplomát szerzőknél ez a mutató 83 százalék. Az alkalmi munkákból élők aránya az előbbiek esetében 3,6 százalék, míg utóbbiaknál 4,5. A munkanélküliséget vizsgálva is mutatkozik némi különbség: a főiskolai vagy egyetemi diplomát kezükben tartóknál az állástalanok aránya nem éri el a 4 százalékot, a bolognai rendszerből kikerült első generáció esetében 4,4 százalék.

A jelenlegi munka és a végzettség közötti összhangra adott válaszokból kiderült, hogy a hagyományos főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezők és a bolognai rendszerben végzettek többsége alapvetően hasznosítani tudja a tanulmánya alatt szerzett tudást munkájában. Van azonban egy pályaelhagyónak tekinthető friss diplomás réteg, amely nem szakterületének megfelelően helyezkedett el. A felsőfokú oklevéllel rendelkező fiatalok 14-15 százaléka sorolható ide, ám ha csak a bachelor diplomásokat nézzük, ez az arány magasabb, megközelítőleg 20 százalék. 

A fizetésekkel kapcsolatban is megállapítható, hogy rosszabbul jártak az új rendszerben végzettek, fizetésük alacsonyabb, mint a többi képzési forma egykori hallgatóié. Az összes válaszoló adatai alapján nettó 146 ezer forint tekinthető átlagos fizetésnek; kizárólag az alapszakos diplomát szerzetteket vizsgálva ez az összeg 130 ezer forint. Náluk valamivel többet keresnek a főiskolai diplomával rendelkezők, a legmagasabb nettó jövedelemről azonban a hagyományos egyetemi diplomával elhelyezkedők számoltak be, ez átlagosan 165 ezer forint.