A munkaerő-kölcsönzés csínja-bínja
Kezd tipikus munkaviszonnyá alakulni a munkaerő-kölcsönzés. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a kölcsönzést sok munkáltató nem arra használja, amire való, emiatt pedig újabb és újabb törvénymódosítások lépnek életbe. A cégek érdeke lassan mindet felülír, a munkavállalók igényeiről azonban nem esik szó.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) egységesen szabályozza a kölcsönzési szektort. Az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) 2009-es ellenőrzési eredményei szerint sok szabálytalanság alapult azon, hogy a kölcsönbeadónak nem volt jogalapja a kölcsönzéshez, és /vagy nyilvántartásba vétel hiányában folytattak munkaerő-kölcsönzést. Ez 2007-ben 2664 főt érintett, 2009-ben pedig 1166 munkavállalót, így 39 munkáltató akadt fenn a rostán. Érdemes azonban ezekre odafigyelni, ugyanis ha a kölcsönvevőnél történő munkavégzés tényleges megkezdéséig a kölcsönbeadó nem felel meg az e törvényben, illetve az egyéb jogszabályokban foglalt feltételeknek, vagy a kölcsönbeadó nem köt az Mt. 193/H. § (1) bekezdés szerinti munkaszerződést, a munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön létre a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával.
Új irányelv: a kölcsönzés hossza és az ideiglenesség
Az Mt. elvileg behatárolja a kölcsönzés hosszát. Ezt több tagállam szabályozza, a mérték azonban változó: 6 hónaptól 12 hónapig terjed, vagy amíg a helyettesítés szükséges. Bár egyesek szerint le kellene rövidíteni a kölcsönözhetőség idejét 3, mások szerint 6 hónapra, mert csak így látják teljesülni az angol "temporary work" - időszakos munka - definícióját. A cikk folytatását itt olvashatja.
Tartalmi partnerünk a HR Portal.