Bensőséges, nyugodt beszélgetés

Ahhoz, hogy minden adott legyen egy kellemes környezetben zajló, kiegyensúlyozott párbeszédhez, meg kell teremteni az alapvető feltételeket. Ha az interjúztató megkínál egy pohár üdítővel, majd egy kényelmes fotelra mutat és általános, de személyes jellegű kérdésekkel „melegít be”, hogy oldja az állásinterjú szülte feszültséget, biztos lehetsz benne, hogy később sem fog keresztkérdésekkel bombázni és agresszíven faggatni annak reményében, hogy esetleg sikerül sarokba szorítania. 

A „relaxáló” beszélgetések célja, hogy a jelölt gyorsan ellazuljon, és önmagát adja, ne egy begyakorolt szerepet játsszon el. Ilyenkor az interjúztató a jelölt mellett foglal helyet - nem vele szemben -, hogy éreztesse, közvetlen kapcsolatban vannak, nem alárendeltnek tekinti a másik felet. Testtartása laza - a mellkas előtt keresztbefont karok például távolságtartást sugallnak, a szemkontaktus hiánya pedig közömbösségről árulkodik -, hangja megnyugtató, stílusa könnyed, közvetlen, de nem tolakodó. A bensőséges interjúhoz megfelelő környezet kell: otthonos, de semmiképpen nem merev bútorok, és tompa, lágy, barátságos fény, ami nem vakítja el az interjúzót. Ha minden együtt van, csak egy dologra kell figyelned: nehogy megfeledkezz róla, hogy állásinterjún vagy. Légy nyitott, de veszítsd el a tartásodat. Ne feledd, nem a barátoddal beszélgetsz, hanem leendő munkaadóddal, vagy azzal, aki neki dolgozik.

Izzasztó vallatás

Az előbbi technikának éppen ellenkezőjét használják az interjúztatók, ha azt akarják elérni, hogy a jelölt stresszeljen, feszengjen a felvételi beszélgetésen. Elég egy rideg, barátságtalan helyiség és egy hosszú asztal, két végén egy-egy székkel, amely jelzi, mekkora a távolság a felek között. A puritán berendezés, a rideg, mesterséges fény és a fagyos hangulat a legtöbb jelentkezőt megfélemlíti. Ilyenkor az interjúztató kérdez - gyakran a hatalmát fitogtatja -, a jelölt pedig megszeppenten és precízen válaszol a feltett kérdésekre. Nincsenek személyes, barátságos kérdések, alkalmanként az interjúztató még be is keményít: konkrét, lényegretörő kérdésekkel vagy agresszív stílusban igyekszik kínos helyzetbe hozni a másik felet. Mindezzel az a céljuk, hogy megfigyelhessék, a jelölt hogyan bírja a stresszt, hogy viselkedik, mit tesz és mond egy számára kellemetlen helyzetben: izzad, feszeng, félrenéz, esetleg elveszíti a türelmét vagy szitkozódik, magába fordul vagy éppen ellenkezőleg, provokálja a kérdezőt, netán megfutamodik. A lényeg, hogyan viselkedik, ha érzi a nyomást.

Kellemes csevegés

A barátságos légkörben zajló interjú szintén egy lehetséges módja a jelöltek tesztelésének. Ilyenkor a felvételiztető szinte barátként kezeli a jelentkezőt. Kedves, támogatja, érezteti, hogy potenciális alkalmazottként számolnak vele. Így kiderülhet, hogyan viselkedik a jelölt, ha úgy érzi, nyeregben van, máris megkedvelték, ha lehetősége nyílik rá, hogy visszakérdezzen. Sokan ilyenkor abba a hibába esnek, hogy lazítanak, fellélegeznek és gyakorlatilag elfelejtik, hogy valójában állásinterjún vannak, ahol be kell bizonyítaniuk, hogy még oldott légkörben is képesek igazi profik módjára viselkedni: meggyőzni az interjúztatót rátermettségükről. Légy természetes és visszafogott, a közvetlenség nem tilos, de tudd, hol a határ.

 Támadás: csoportos interjú

Előfordul, hogy egy egész csapat interjúztatja a jelöltet. Ilyenkor a felvételiztetők más-más stílusban faggatják, felváltva kérdezgetik egy előre összeállított kérdéssorból csemegézve. Ezzel a módszerrel ki tudják deríteni, hogyan alkalmazkodik a jelölt az interjúztatók stílusához, milyen gyorsan kapcsol, képes-e több témát is észben tartani, nem zavarja-e meg a kérdésözön, hogy „össztűz” alá kerül. A természetes viselkedés, a lazaság és a humor segíthet, és a visszakérdezés, ha úgy érzed, túl gyors a tempó, valami elkerülte a figyelmedet.