„Persze, hogy nem tudja megcsinálni, mert nő” - a kijelentéssel és az emögött rejlő előítéletekkel az élet bármely területén szembesülhetünk. De mi a helyzet, ha a munkahelyen hangzik el, és történetesen a főnökre vonatkozik? BJ Gallagher amerikai szerző How to tell a male boss from a famale boss című könyvében beszámolt arról, hogy milyen volt egy férfi és egy női főnök keze alá dolgozni.

Tapasztalatai szerint a férfi főnök agresszív, míg a nő inkább rámenős, törtető. A férfi figyel a részletekre, a nő finnyás. A férfi tudja, hogyan kell végigcsinálni valamit, a nő nem tudja, mikor kell megállni. A férfi ambíciózus, a nő hajszolt. A férfi néha kijön a sodrából, a nő nem tud uralkodni érzelmein. A férfi kimondja, amit valójában gondol, a nő taktikázik. A férfi gondolkodik, mielőtt cselekszik, a nő előbb cselekszik. A felsorolást itt abba is hagyjuk, hiszen a fenti megállapításokból leginkább az derül ki, hogy a könyv szerzője hímsoviniszta. Legalábbis erős a gyanúnk, hogy a férfi vezetőket olyan tulajdonságokkal is felruházza, amelyek ugyan mindkét nemre jellemzőek lehetnek - például ambíció, kitartás, aprólékosság -, míg a nőket eleve negatív, frusztrált lényekként ábrázolja, akiket minden helyzetben az érzelmeik irányítanak. A lényeg, hogy nem érdemes – és nem is lehet – általánosítani.

© sxc.hu

„Vezető pozícióban mindkét nem képviselői agresszívabbak, öntudatosabbak lehetnek, és mutathatják azokat a személyiségjegyeket, viselkedésmintákat, amelyek a vezetőkre jellemzőek, nemtől függetlenül” - idézi a CarrierBulider nevű álláskereső oldal Vicky Olivert, a témával foglalkozó szakértőt. A férfiak és a nők is lehetnek taktikusak, tárgyilagosak, ahogy hataloméhesek, törtetők vagy éppen ingerlékenyek. Hogy ki milyen vezető, jellemétől, személyiségjegyeitől függ, illetve attól, mit hoz ki belőle a betöltött pozícióval járó felelősség, és hogyan reagál azokra a kihívásokra, amelyek egy egész közösség - vállalat - irányításával járnak. Aki – nemtől függetlenül - korábban érzéketlen, hataloméhes vagy éppen hangulatember volt, vezetőként sem fog változni. Ahogy többnyire a humánus, segítőkész, széleslátókörű és megfontolt vezetők sem viselkednek másként, ha beülnek a főnöki székbe. (Kivételek persze mindig vannak, akad, akit a hatalom érzése mámorossá tesz, és idővel „elszáll”, a többiek fölé helyezi magát, és személyisége is megváltozik.) 

A jó vezető - férfi és nő - olyan tulajdonságokkal bír, amelyek a beosztottak szerint szükségesek és vonzóak: tapasztalt, magabiztos, határozott, képes gyors és racionális döntést hozni, ért a szakmájához és az emberekhez. „Tagadhatatlan, hogy a nőkkel szemben eleve vannak bizonyos előítéletek, ha munkáról van szó, főleg, ha vezető pozíciót töltenek be” - véli Oliver. Ha egy női vezető „akad ki”, vagyis veszíti el önuralmát, kifakad, esetleg érzékenyebben reagál egy-egy helyzetben, könnyebben rásütik, hogy azért viselkedik így, mert nő. Míg ha egy férfi jön ki a sodrából, gyakran azzal magyarázzák, hogy ideges, sok a dolga, nagy a teher rajta. (Nem mindenki általánosít, de ez a magyarázat mindig kéznél van, ha egy vezető pozíciót betöltő nő munkáját, viselkedését kell megítélni.) Az sem mellékes, hogy a férfi főnökkel szemben megbocsátóbbak az emberek, mint a női vezetőkkel szemben: ha hibázik, könnyebben napirendre térnek felette az alkalmazottak, mintha egy nő téved.

A férfiak és a nők viselkedése közötti alapvető különbségek elsősorban a klasszikus nemi szerepekből adódnak, hiszen a férfi feladata kezdettől fogva a döntéshozatal, hogy el tudja tartani családját, ennek érdekében minden helyzetben határozott, erős legyen, biztonságot, támaszt nyújtva a nőnek. Vagyis megállja a helyét a világban. A nők empatikusak, gondoskodók - anyáskodóak -, elfogadják a férfi támogatását, segítségét és hagyják vezetni magukat. Ha egy nő kerül vezető pozícióba, sokszor meg kell küzdenie az előítéletekkel – nem elég rátermett, nem elég erős, szakmai tudása is megkérdőjelezhető –, ugyanakkor meg kell felelnie az elvárásoknak, amelyek ugyanazok, mint a férfi vezetők esetében. És ha eltörik a mécses? „A sírás a lehető legszerencsétlenebb emberi reakció a munkahelyen, különösen, ha a főnök fakad sírva. Nem túl bizalomgerjesztő, ha az alkalmazottak azt látják, hogy felettesük gyenge és esendő, nem tudja, hogyan tovább. A sírás pedig alapvetően a nőkre jellemző” – mondja Oliver. És a kör bezárul.