A női foglalkoztatással kapcsolatos, gyakori kérdésekre Ferenczi Andrea, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) elnöke válaszol.

Jó-e a 21. században nőnek lenni? Mennyire nehéz helytállnunk a mai világban?

Ferenczi Andrea: Szerintem nagyon jó nőnek lenni most, legalábbis itt Európában, de persze csak azoknak a nőknek, akik szeretik a kihívásokat, szeretnek maguk dönteni és kézbe venni a sorsukat.

Ön többször is megfordult Amerikában. Milyen szinten áll ott az esélyegyenlőség kérdése? Mennyire vagyunk elmaradva az Egyesült Államokhoz képest e téren?

F. A.: Mi itt az Európai Unióban az esélyegyenlőségi politikával és az arra fordított állami támogatásokkal elégedettek lehetünk, csak az a kérdés, hogy ez hosszú távon hatékony és fenntartható-e. Amivel nemcsak Magyarország, de Európa is jelentősen le van maradva Amerikához képest, az elsősorban az emberek, az állampolgárok gondolkodása, öngondoskodási képessége. Nálunk még mindig hihetetlenül jól működnek a szociális ellátó rendszerek és az emberek számíthatnak az állami gondoskodásra, ami természetesen jó és humánus dolog, de közben nincs meg bennük az a túlélési és válságmenedzselő képesség, ami az amerikai emberekben. Ott a segítséget nem elsősorban az államtól, hanem saját maguktól és egymástól várják. Én azt tapasztaltam, hogy ott az emberek sokkal szolidárisabbak egymással. (... ) De nem mindenben szeretnénk követni Amerikát. Mi, "konzervatív" magyar nők nem mindenben akarunk egyenlőek lenni a férfiakkal. Szeretünk nőként viselkedni és bókokat kapni, elvárjuk és értékeljük, ha a férfiak udvariasak velünk a környezetünkben. Én Amerikában azt tapasztaltam, hogy a nők sok esetben elvesztették a nőiességüket a "nagy harcban", és noha már mindent elértek, amit akartak, közben elvesztették az "igazi" férfiakat.

Hogyan látja, mely területeken korlátozottak a nők karrierlehetőségei?

F. A.: Ha egy nő igazán akar valamit, azt el is éri. A kérdés: milyen áron? És sok nő elég okos ahhoz, hogy azt az árat ne fizesse meg. Ezért nincs nálunk elég nő a politikában. Ami a szakmákat illeti, sok területen már szinte nem találunk férfiakat, például a pedagógusi pályán és egyre inkább az orvosi pályán sem, és ez nem kívánatos jelenség. Érdekes tendencia figyelhető meg a műszaki pályák vonatkozásában: évek óta figyelem ezt az Amerikából induló kezdeményezést, amellyel a műszaki szakmákban hiányzó szakembereket a "legnagyobb kisebbség", a nők bevonásával igyekeznek pótolni. A módszereikkel teljesen egyetértek: rá kell beszélni a tehetséges lányokat, hogy ne féljenek a fizikától és a matematikától, és bátran válasszanak műszaki képzést, mert ezzel hosszú távon biztosan el tudnak helyezkedni. Hogyan lehet mindezt megvalósítani?

A folytatáshoz és az interjú teljes szövegéért kattintson ide.

Tartalmi partnerünk a HR portál.