Még két évem van hátra a diplomáig. Orvos családba születtem, egyértelmű volt, hogy én is az leszek – meséli Dávid, aki a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jár. A kezdetektől fogva háziorvos szeretnék lenni, erre érzek magamban elhivatottságot, úgy gondolom, hogy ezen a területen tudnék leginkább segíteni. Ezért nem is merült fel bennem, hogy külföldre menjek dolgozni, pedig tudom, hogy bármelyik EU-s országban rögtön több mint a tízszeresét kereshetném annak, amire itthon számíthatok – teszi hozzá a jövő orvosa.

Az alacsony fizetés és a heti minimum 60 munkaóra dacára, az orvosi egyetemisták több mint háromnegyede még mindig rendelkezik azzal a küldetéstudattal, ami a pályán tarthatja őket – mondja Papp Magor a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Ez az adat biztató lehetne, ha nem találkoznánk egyéb felmérésekkel is, amelyek például a fiatal orvosok migrációs hajlandóságát vizsgálják. Az Egészségügyi Menedzserképző Központ évente méri az orvosi egyetemisták külföldi munkavállalási szándékát. A felmérésekből az látszik, hogy míg az elsősök kilencven százaléka még szeretne itthon maradni, addig a végzősöknek már kétharmada (2009-ben 68%!) gondolkodik a külföldi munkavállaláson.

A gondolkodást persze nem mindig követi tett, de 2009-re eljutottunk oda, hogy a „lebegtetők” tíz százaléka, tehát 100 végzett orvostanhallgatóból 7 valóban el is hagyta az országot. Ez az adat különösen kétségbeejtő akkor, ha tudjuk, hogy egy általános orvos képzése havonta 330 ezer forintjába kerül az államnak, míg egy fogorvosé 360 ezerbe. A romló tendencia abból is jól nyomon követhető, hogy míg az 5-öd, 6-od évesek eddig szakmai lapokban publikáltak és igyekeztek plusz pontokat gyűjteni az egyetemen a jobb elhelyezkedés reményében, addig mára már az jellemző, hogy a végzősök nyelveket tanulnak, és ott legyeskednek körülöttük a fejvadász cégek.

A cikk folytatását elolvashatja oktatási oldalunkon, az eduline.hu-n.