Even Heather McLaughlin, a Minnesotai Egyetem szociológusa munkatársaival 600 fiatal felnőtt hatalomról és szexuális zaklatásról vallott nézeteit összegezte. A kutatásban részt vevők életét kamaszkoruktól harmincas éveikig követték nyomon. „Azt hinné az ember, hogyha magasabb beosztásba kerül, hatalma, pozíciója megbecsülést is szül, így azok a nők, akik vezető beosztásban dolgoznak, könnyebben elkerülik a zaklatást” – mondta McLaughlin.

Az eredmények azonban azt mutatják - a korábbi tapasztalatokkal egyetemben -, hogy a vezető pozícióban dolgozó nőknek kétszer nagyobb az esélyük arra, hogy munkahelyükön szexuális zaklatás áldozataivá váljanak, mint azoknak, akik alacsonyabb beosztásban dolgoznak. Ennek, a szociológus szerint az lehet az oka, hogy a férficentrikus társadalom nehezen tudja elfogadni, ha egy nő hatalmi pozícióba kerül.

A kutatásban részt vevő nők többsége úgy véli, a munkahelyi férfi-női harc lényege, hogy a férfiak próbára tegyék őket, esetleg az ő kontójukra viccelődjenek. Akadt azonban olyan megkérdezett, aki negatív tapasztalatokról számolt be. Aki már átesett munkahelyi szexuális zaklatáson, úgy véli, a „játék” arra ment ki, hogy a zaklató aláássa tekintélyét, megfélemlítse áldozatát.

Felszínes érintés? Hol a határ? © sxc.hu

Kutatók kimutatták, hogy a szexuális zaklatás alapja sokkal inkább a hatalom ellen irányul. „Nem a szexről szól elsősorban, hanem erőfitogtatás” – véli Kathleen Neville, aki könyvet is írt a témáról. „Ha a nők ilyen helyzetbe kerülnek, hajlamosak arra, hogy homokba dugják a fejüket, és próbálnak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna” – mondja Neville, hangsúlyozva, hogy ilyenkor az elszenvedők úgy érzik, megbélyegezték őket. A tudat, hogy megkérdőjelezik rátermettségüket, hozzáértésüket, meg akarják félemlíteni őket, visszavetheti munkakedvüket – vázolja a hallgatás legfontosabb okait a szakember. A zaklatók pedig pontosan erre építenek: abban bíznak, hogy az áldozat senkinek sem mondja el, mi történt, és addig folytatják kisded „játékukat”, míg a szenvedő fel nem adja, meg nem futamodik.

A hvg.hu által megkérdezett szakemberek azt javasolják, ha egy munkavállaló azt tapasztalja, hogy kollégája, főnöke vagy beosztottjának viselkedése súrolja a kollegialitás határát – bizalmaskodik, félreérthetetlen célzásokat tesz, esetleg akarata ellenére közeledni próbál -, közölje a bizalmaskodóval, hogy viselkedése sértő, és szólítsa fel: fogja vissza magát, ellenkező esetben tetteinek vagy szavainak következményei lesznek.

Sokat vitatott kérdés, hogy valójában mi minősül szexuális zaklatásnak, és hol a határ a kedveskedés, ugratás és a tolakodás között. Amerikában már az kimeríti szexuális zaklatás fogalmát, ha valaki kétértelmű megjegyzést tesz ellenkező nemű kollégája öltözködésére, kinézetére, pajzán vagy burkolt célzásokat tesz, mennyire tetszik neki munkatársa/munkatársnője. Az unióban is szigorú szabályok védik a dolgozókat a munkahelyi zaklatástól, Magyarországon azonban az emberek hozzáállása jóval lazább, a jogalkotók pedig még nem jutottak el odáig, hogy a szexuális zaklatás minden aspektusát figyelembe vegyék. Itthon a munkaadók és a munkavállalók is hajlamosak elsiklani a tény fölött, ha egy csinosan öltözött kolléganőt zavaróan megbámulnak a férfi kollégák, legfeljebb közlik, miért öltözik kihívóan, ha nem akarja, hogy megnézzék. A legtöbb hazai vállalatnál a szexuális töltetű megjegyzéseket sem veszik komolyan, és a szenvedők csak akkor lépnek, ha ténylegesen - tettekkel - zaklatják őket. Vagy még akkor sem.

Az ENSZ 1992-ben a szexuális zaklatást a nők elleni erőszak egyik fajtájaként definiálta, amely nemi alapon diszkriminatív. Hogy egyes országokban hol a határ és mi minősül zaklatásnak, mint a fenti példákból is kiderül, kultúrkörönként és országonként változik.