Sok helyen a hét első munkanapja a szokásos, heti értekezlettel indul. A vezetők elérhetetlenek ebben az időpontban, és gyakran szinte megáll az élet hétfő délelőtt, mert minden munkavállaló az elmúlt hét (nem) történéseit értékelő értekezleten vesz részt. Munkavállalóként, ha nincs semmilyen sürgős elintéznivalónk, kellemesen csordogáló munkaidőnk részének érezhetjük a megbeszélést, de ha szorít a határidő, minden kifogást megpróbálunk felhozni, hogy hiányozhassunk az értekezletről.  

A számonkérés eszköze

A meeting, mint az amerikai vállalatvezetési kultúra egyik demokratikus eleme, a rendszerváltással megjelenő multinacionális cégekkel együtt érkezett Magyarországra, itt azonban találkozott a régről működő értekezlet-kultúrával és az eredetileg laza, kötetlen és hatékony vállalati információcseréből lassú, hierarchizált alapon működő, döntési helyzeteket kikerülő időhúzás lett. Ezeken a fórumokon előremutató célkitűzések helyett sokszor a múlt hibáinak személyeskedő újratárgyalását hallgathatjuk végig, és a kreativitást, a progressziót szinte teljesen nélkülözi ez a közeg.

Az értekezlet összehívása előtt érdemes végiggondolni, hogy van-e releváns közölnivalója az azt összehívónak, illetve mekkora a cég, érdemes-e ezt a kommunikációs eszközt használni. Egy négyfős kisvállalkozás munkavállalói valószínűleg nagyon megrémülnek, ha a válság közepén a tulajdonos, aki egyben az ügyvezető is, "mítingelni" hívja a másik három kollégát. Ebben a körben mi lehet az, a munkával kapcsolatos újdonság, amiről nem tudtak eddig? Nyilván a cég életéről, munkavégzésük körülményeiről szeretne valamilyen negatív hírt közölni a főnök. Még ha nem erről esik szó, akkor is rossz irányú beavatkozást jelent a vállalkozás életében ez az egyszerű lépés: utána több hónapos kemény munkával lehet csak az elveszett munkavállalói bizalmat visszaszerezni.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk teljes szövegét itt olvashatja.