Intő jelek: amikor a cégen belüli versengés elfajul
A versenyhelyzet minden munkavállalót fokozottabb teljesítményre sarkall, ami a vállalat malmára hajtja a vizet, hiszen a „jó példa” a többi alkalmazottat is motiválja. Mindaddig nincs is baj, amíg a versengés egészséges mederben folyik. Ám eljöhet a pillanat, amikor a helyzet kiéleződik, a kollégák egymás kárára igyekeznek előrébb jutni. Mi a teendő ilyenkor? Tanácsok.
Egészséges rivalizálás nélkül nem élet az élet, nincs ez másként a munkahelyen sem. Ám már az elején nem árt leszögezni a szabályokat - ki, kivel, meddig mehet el, mert könnyen előfordulhat, hogy a versengés ádáz csatává fajul, amelynek áldozatul esik az egyik - vagy mindkét - fél.
Egészséges versenyszellem: de meddig?
Természetes, hogy a munkaadók arra törekszenek, hogy a legjobbat hozzák ki alkalmazottaikból. Motiváló tényező lehet a fizetésemelés, béren kívüli juttatások, prémium, osztalék vagy egyéb céges juttatások: mobiltelefon, céges autó, fitness bérlet. Ugyanígy lelkesítheti a csapatban dolgozókat egy kilátásba helyezett közös program: kirándulás, vacsora vagy egy csapatépítő, lazító hétvége vidéken. A motiválásnak egyéb módja is van: a munkáltató csapatokat - teameket - hozhat létre olyan dolgozókat összehozva, akik így „húzhatják” egymást, vagyis teljesítményükkel fokozottabb munkatempóra ösztönözhetik egymást, fokozva ezzel a vállalati termelést, gyarapítva a profitot.
© sxc.hu |
Kiút a kutyaszorítóból
Az egészséges küzdelem arra sarkallja a dolgozókat, hogy olyan célokat tűzzenek ki maguk elé - és törekedjenek azok elérésére -, amelyeket különben nem tennének. Ha látják, hogy általuk nagyrabecsült kollégák szép sikereket érnek el munkájukban, szinte megtáltosodnak: ők is azon lesznek, hogy legjobb formájukat hozzák, hasonló eredményeket érjenek el, mint társaik. Amikor azonban a versengés elfajul, mindez ellenkezőleg sül el: a dolgozók keresztbe tesznek egymásnak, akadályozzák a másik munkáját, és csak saját céljaik elérése lebeg szemük előtt. Ezzel nem csak egyéni teljesítményükön rontanak, a vállalat termelékenysége is csökken. Hogy ezt megelőzd, érdemes meghatározott időközönként - akár fogadóóra keretében - elbeszélgetni a dolgozókkal, akik elmondhatják tapasztalataikat, gondjaikat és véleményüket a csapatmunkáról. Ha beosztottként teamben dolgozol, és érzed, hogy súrlódások nehezítik az együttműködést, kezdeményezd a négyszemközti beszélgetést feletteseddel, főnököddel.
Nem szégyen feladni
„Szégyen a futás, de hasznos” - mondjuk, ha egy helyzetből nincs más kiút, csak a visszavonulás. Ha érzed, hogy a rivalizálás kollégáddal minden erődet felemészti, vonulj vissza. Még akkor is érdemes időben kiszállni, ha vesztesen kerülsz ki a játszmából, és mást nem nyersz, csak tapasztalatot. Tudd, hogy mikor kell feladni, és ne törődj azzal, mit gondol rólad a másik: hogy vesztes vagy, esetleg gyáván megfutamodsz. Hosszú távon sokszor abból profitálhatsz, ha egy jól működő csapat részese vagy, nem pedig magányos harcos.
Személyre szabott versenyhelyzet
Akad olyan munkavállaló, aki versenyhelyzetben nem áll helyt, negatívan hat rá a teljesítménykényszer: agresszívvá válik, feszélyezi a helyzet, mert attól tart, hogy nem tud jól teljesíteni, ettől pedig begörcsöl és egyre többet hibázik. Mivel ez egy öngerjesztő folyamat, érdemes négyszemközt elbeszélgetni vele, és más motivációt találni számára. Hagyni kell, hogy a dolgozónak sikerélménye legyen és önerejéből érje el a kitűzött célt. Ha mindez nem megy, ki kell deríteni, hogy mi áll a probléma hátterében, és csak utána cselekedni: áthelyezni más munkakörbe vagy az addigiaktól eltérő feladatokat rábízni.
Versengeni csak etikusan
A versengésből ki kell kihagyni a személyes problémákat: a magánélet ilyenkor tabu. Nem etikus felhasználni mindazt, amit a másikról tudunk - beleérteve a vallási, felekezeti hovatartozásával, szexuális orientáltságával, anyagi helyzetével, politikai nézeteivel összefüggő információkat. A verseny csak szakmai síkon folyjon, így is elég ütközőfelület adódik, nem érdemes ezt még személyeskedéssel tetézni.