„Negyven év szolgálati idő után mentem nyugdíjba, saját céget nem alapítottam, kénytelen vagyok néha bedolgozni” – meséli a hetvenöt éves Irén, aki gépészeti rajzokat készít a mai napig. Azt azért hozzáteszi, imádja a munkáját, és nem megélhetési gondok miatt kell a plusz jövedelem, egyszerűen igényli az új feladatokat, a kihívásokat. Az idős asszonyt nem alkalmazza egyetlen cég sem, zsebbe kapja a pénzt, ám ez egyáltalán nem feszélyezi. „Szívességet teszek a megbízómnak, ő is jól jár, én is, miért változtatnék ezen” – teszi fel a prózai kérdést, hangsúlyozva, nem akarja ő kijátszani a rendszert, mindössze arról van szó, hogy szívesen dolgozna, ám állandó munkája nincs, nyugdíjasként nem is várhatja el, hogy kapkodjanak utána. Ez van, mindenki boldogul, ahogy tud – összegzi a helyzetet.

Dolgos kezek. Békés öregkor? © Végel Dániel

Hogy ezt mások is így gondolják,  arra jó példa a nyugdíjas Marika esete, aki tehetősebb családoknál vállalt takarítást. „Ne írja le a vezetéknevemet, nem szeretném, ha rám ismernének” – kéri érthető okokból, majd elmeséli, hogy régebben piacozással egészítette ki a nyugdíját, ma pedig hetente főz-mos másokra. „A piacozás már nem nekem való. Hogy kitegyem a kis asztalkámat, és áruljam a kertemből frissen szedett zöldségeket, gyümölcsöket? Vállalkozói igazolványom nincs, ha jönnek ellenőrizni, futni kell. Ebből már kiöregedtem. A mosás, főzés még megy, van egy család, akinél tíz éve dolgozom, és kell a pénz” – meséli, miért döntött a kemény fizikai munka mellett. Ismerősök beajánlották, több helyen megfordult, de ma már csak egyetlen családnál tevékenykedik, amolyan bejárónőként.

Jóllehet a feketemunkát büntetik, az ellenőrzések megszaporodtak, ahogy a fenti esetek is példázzák, a nyugdíjasok egy része továbbra sem riad vissza a be nem jelentett munkától. Ez a kényszerítő erejű egzisztenciális okokon kívül azzal is magyarázható, hogy szolgáltatásaikra van kereslet: kevesebbért dolgoznak, mint az aktív korúak, és kicsi annak kockázata, hogy lebuknak, hiszen az érintett feleken kívül általában senki sem tud ezekről az „apró szívességekről”.

Előszeretettel használják a „nyugdíjasbarát” kifejezést a nemzetközi cégek, sőt, a hazai vállalatok körében is föl-fölbukkan – a pártok is beemelik programjukba ilyen-olyan kontextusban –, ám tény, hogy érdemi lehetőség csak elvétve akad a hatvan év felettieknek. Leginkább egyszerű, rosszul fizető alkalmi munkák közül válogathatnak – ha dolgozni szeretnének –, amelyeket a fiatalok nem vállalnak, mert keveslik a fizetést vagy egyszerűen ódzkodnak ezektől. Ilyen a plakátragasztás, a szórólapozás, a takarítás a gyorséttermekben és bevásárlóközpontokban. Akad olyan cég, amelynek telephelyét nyugdíjas biztonsági őr védi – aki negyven évet lehúzott egy gyárban –, mások a portára ültetnek be hetven év körülieket.

A szellemi munkakört elhagyóknak sokak szerint könnyebb dolguk van, hiszen egy nyugalmazott tanár mindig adhat magánórákat. Tanulószobáztatás, korrepetálás, különórák: ezekre a mai napig van kereslet. Ugyanakkor azzal is szembe kell nézniük a nyugdíjas munkavállalóknak, hogy egyre több képzett (és túlképzett) fiatal jelenik meg a piacon, aki többet kér ugyan munkájáért, de többet is kínál. A fiatalok iránti növekvő kereslet ellenére a közgazdászok nem tartják kizártnak, hogy évek múlva a nyugdíjasok visszaszivárognak majd a munkaerőpiacra, pontosan azért, mert ők elvégzik azokat a feladatokat is, amelyeket a pályakezdők vagy az aktív középkorúak nem vállalnak.

„Dolgozik néhány nyugdíjas a cégnél. Miután megszűnt a nyolcórás munkakörük, tanácsadóként besegítenek, ami annyit tesz, hogy hetente kétszer bejárnak, pár órát itt töltenek, konzultálnak a vezetőkkel, majd hazamennek” – meséli egy nemzetközi cég munkajogásza. Az Egyesült Államokban a nyugdíjasbarát-politika szellemében, tanácsadói minőségben tapasztalt, idős szakembereket alkalmaznak, akik a cégvezetők munkáját segítik. „Itthon is akad példa erre, de az ellenkezőjére is, nem ritka, hogy a nyugdíjas exfőnök nem akar távol kerülni a húsosfazéktól, ezért megteszik tanácsadónak. Akár munkaszerződés nélkül is. Az már más lapra tartozik, hogy mennyit fizetnek neki zsebbe, és ezért mennyit dolgozik” – teszi hozzá a sokat tapasztalt szakember.

„A cégeknek anyagi szempontból nem éri meg, ha nyugdíjast alkalmaznak, ugyanúgy fizetik utána a járulékokat” – mondta a hvg.hu-nak dr. Viszló László munkajogi szakértő arra a kérdésre, vannak-e előnyei a nyugdíjasok foglalkoztatásának. A Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalása szerint minden szempontból úgy kell kezelni a nyugdíjas munkavállalókat, mint a többieket. Ám a gyakorlatban ez nem így működik, mert míg régebben meg kellett indokolni a nyugdíjas elbocsátását, addig ma már, ha valaki az öregségi nyugdíjkorhatárt eléri, indoklás nélkül fel lehet mondani neki. „A munkáltató kellemesebb helyzetben van, felmondás esetén végkielégítést sem kell fizetnie” - mondja a szakember. Amíg a nyugdíj mellett lehetett dolgozni, sokan éltek a lehetőséggel, most viszont, hogy az érintettnek választania kell, dolgozik, vagy elmegy nyugdíjba, vissza fog szorulni ez a tendencia -jósolja. Ha valaki rászorul, vagy olyan jól keres, hogy megéri még évekig hajtani – és a cég igényt is tart a munkájára – inkább ezt az utat választja.

Öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíjra az jogosult 2009. január elseje előtt, aki betöltötte a 62. életévét, és legalább 20 év szolgálati idő áll mögötte. Csökkentett összegű előrehozott nyugdíjat az kaphat, akinek az előrehozott nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejéből legfeljebb 5 év hiányzik. (1997. évi LXXXI. törvény)  „Az előrehozott öregségi nyugdíj mértékének megállapításánál az öregségi teljes nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az öregségi teljes nyugdíj 20 év szolgálati idő után az átlagkereset 53 százaléka. Ha az arányosan elismerhető szolgálati idő miatt a nyugdíj összegének megállapításánál figyelembe vehető idő nem éri el a 20 évet, akkor annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni az 53 százalékot, ahány év hiányzik a 20 évhez” – a vonatkozó szabályok értelmében. A nyugdíj a 20 évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 25. évig bezárólag a havi átlagkereset 2 százalékával, a 25. évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 36. évig bezárólag a havi átlagkereset 1 százalékával, a 36. év felett minden további év után 1,5 százalékkal emelkedik. (1997. évi LXXXI. törvény) A témáról bővebben az SZMM oldalán olvashatnak.

„A fiatal, korhatár alatti nyugdíjasok esetében szabályozni kellett a nyugdíj mellett folytatott kereső tevékenységből származó kereset és a nyugdíjfolyósítás viszonyát. Erre azért volt szükség, mert bár a nyugdíjkorhatár 62 év, a tényleges nyugdíjba vonulási átlagéletkor alacsony, mindössze 58 év. A korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét a nyugdíjkorhatár emelése miatt vezették be” – olvasható a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) honlapján.

A jogszabály két év átmeneti időt hagy azoknak, akik 2007-ben már előrehozott öregségi nyugdíjban részesültek. Az átmeneti szabály az 1947-es születésű, korhatár előtti nyugdíjasok esetében azt jelenti, hogy 2009. december 31-ig nem kell szüneteltetni a nyugdíjuk folyósítását, bármennyit keresnek is. 2010-ben – 62 év felettiek lesznek –, tehát a korhatár betöltése miatt nem kell szüneteltetni a nyugdíjuk folyósítását, bármennyit kereshetnek – áll az SZMM tájékoztatójában.

Magyarországon ma a munkaképes korúaknak mindössze 60-62 százaléka dolgozik. A munkanélküliségi ráta 2008 május-júliusban 7,5 százalékos volt, a foglalkoztatottak száma 3 millió 894 ezer, a munkanélkülieké 316 ezer fő volt – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérésből.

Európa legtöbb tagállamában a nyugdíjkorhatár 65 év, nálunk a közelmúltban emelték 62 évre, ami a várható élettartamot tekintve jóval kedvezőtlenebb, mint az unió tagállamaiban. Magyarországon a nők várható életkora ugyanis 76 év, a férfiaké 68 év, míg az unióban átlagosan 6-7 évvel tovább élnek az emberek.

A világbank 2007-es tanulmánya sem kecsegtet túl sok jóval: az előrejelzés szerint Magyarországon tizenöt éven belül 40 százalékkal emelkedik majd a 65 év felettiek aránya.