Az álláshirdetések kultúrája hazánkban gyerekcipőben jár, legalábbis a portálok tanúsága szerint gyakorta homályosak, fellengzősek az ajánlatok: röpködnek az olyan kifejezések, mint a projektmenedzser, vállalati referens, főmunkatárs, tanácsadó, mintha kifejezetten az lenne a cél, hogy ne lehessen következtetni a benne zajló munkára. Különösen a tanácsadó megnevezés trükkös, hiszen annyira tökéletesen fogja össze az adott szakmai területet, hogy semmilyen konkrét dolgot nem tudhatunk meg a munkakörről. (Nyilván ezeknek a címeknek fontos szerepük van, hiszen a fizetési besorolás mellett rangot adnak a vállalati hierarchiában, ám egy külső szemlélő számára mindez csak homályos utalás a mindennapi teendőkre.)

Nem beszélni szépen magyar

Időnként az idegen nyelv túlzott használata is nehezíti a megértést: egyes hirdetésekben akkor is angol névvel illetik a pozíciót, ha a toborzónak láthatóan nem áll szándékában a kiválasztás előszűrőjeként alkalmazni az angol nyelvet, lévén az állást már magyarul részletezi. Így fordulhat elő, hogy előszeretettel szerepel a 'recruitment specialist' a toborzási/kiválasztási specialista, a 'development manager' a képzési szakember, az 'IT team member' pedig az informatikus szinonimájaként.

Ennél rosszabb, amikor keverik a nyelveket, így születhetett meg az egyik állásportálon például a pénzügyi riporting és számviteli csoportvezető vagy a QUALITY mérnök pozíció, ami még egy kezdő angolosnak is fejfájást okoz. Kivételek természetesen vannak, a back office vezetőt aligha lehetne magyarul szépen mondani, ahogy a call-centeres kifejezés is már kellően gyökeret vert a köznyelvben, annak ellenére, hogy létezik magyar megfelelője (ügyfélszolgálatos). Az amerikanizálódás tehát nem feltétlenül baj, a közérthetőség rovására azonban nem mehet, ezért ha létezik az adott munkakörre kifejezőbb szó anyanyelvünkön, talán érdemesebb lenne azt alkalmazni.

A belső számít

Mindezek csupán apró kifogások, legalábbis az álláshirdetésekben szereplő követelményekhez képest. A pozíció kritériumainál ugyanis a szakmai követelmények (például iskolai végzettség, nyelvtudás) után gyakorta ugyanazok a feltételek díszelegnek (precíz, lelkiismeretes, megbízható), mintha ezek nem lennének alapvető elvárások bármely munka esetén. Hasonlóan elhasznált kifejezés a "csapatjátékos" kitétel, bár ez akkor igazán szép, ha kiegészül azzal a mondattal, hogy a jelölt képes legyen önálló munkavégzésre. Igaz, ez csak látszólag paradoxon, hiszen manapság a legtöbb munkahelyen mindkét szempontnak meg kell felelni, alig vannak olyan munkák (kisebb programozói, tervezői feladatok), ahol a saját munkánk elvégése mellett ne kellene együttműködni a kollégákkal. Ennek ellenére időnként érdemes részletesebben is kifejteni, hogy a munka melyik részét képzeljük el csapatmunkában, s melyiket magányos farkasként.

Sokszor egyébiránt még maguk a munkaerő-közvetítők - akik elméletileg professzionális szinten űzik a HR-nek e részét - is elkövetik ezeket a hibákat, pedig biztosak lehetnek abban, hogy egy álláskereső sem fog ettől többet tudni a munkáról, nemhogy beválni majd a tényleges munka során. Márpedig az álláshirdetés célja az, hogy a lehető legtöbb potenciális jelöltet trombitálja össze.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatását itt olvashatja.