„Közel húsz éve dolgozom a vállalatnál, ahol sok egyéb mellett adatrögzítéssel foglalkozom. Idén a tulajdonosváltást követő gyökeres átszervezés után – amelyet költözés követett – új csapat alakult, amelybe a régi kollégák is betagozódtak. Ám azok, akikkel egykor együtt dolgoztam, megváltoztak. Lenéznek, úgy kezelnek, mint egy hülye gyereket, és csak az alkalmat keresik, hogy megszégyenítsenek, kiosszanak” – meséli egy neve elhallgatását kérő, nyugdíjazás előtt álló 55 éves nő. „Előfordult, hogy az ügyfelek előtt ordítozott velem az egyik kollégám, hogy szúrhattam el valamit előző nap – mikor nem is dolgoztam –, máskor a főnök előtt vontak kérdőre, miközben úgy állították be, hogy hazudtam” – teszi hozzá, miközben a kitolások lehetséges okaként a nagyravágyást, féltékenységet említi. „Félnek, hogy elveszítik az állásukat, be kell bizonyítaniuk, hogy nélkülözhetetlenek, akár azon az áron is, hogy kipécéznek valakit, akit egyesült erővel kikészítetnek: nem riadnak vissza a 'besúgástól', rágalmazástól sem, minden napra jut valami, folyamatos a lelki nyomás ” – vázolja a helyzetét a támadások kereszttüzében élő nő.

Sokkoló üzenetek, aggasztó tünetek © sxc.hu

Egy európai felmérésből kiderül, hogy 2000-ben az unió munkavállalóinak 9 százaléka szembesült már munkahelyén a megfélemlítéssel. A mobbing nem hirtelen felindulásból fakad, nem egyszerű szurka-piszka, hanem hosszú folyamat, amelynek célja a kiszemelt kolléga ellehetetlenítése. A lelki „kicsinálás” része lehet a veszekedés, ha valaki folyton rosszindulatú megjegyzések céltáblájává válik, bírálják munkáját, összesúgnak a háta mögött, pletykálnak róla, lebecsülik képességeit, esetleg kirekesztik a csoportból, levegőnek nézik vagy szóban megfenyegetik. A munkahelyi pszichoterror következtében az „áldozat” lassan kikészül, az állandó stressz, feszültség következtében fogékonyabb lesz a különböző betegségekre: depresszió, krónikus alváshiány, emésztési zavarok is kialakulhatnak nála, nem beszélve az ezeket kísérő lelki bajokról. „A szivatás rosszul is elsülhet – esetenként tettlegességig fajulhat –, ilyenkor akár munkahelyi baleset is lehet belőle” – nyilatkozta a hvg.hu-nak korábban Spronz Júlia, a Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálatának munkatársa. Mit tehet az alkalmazott, ha úgy érzi, munkahelyi pszichoterror áldozata?

Nem könnyű meghatározni, hogy mi tartozik ebbe a körbe, éppen ezért a jogsegélynyújtás is bonyolult – mutat rá a probléma sokrétűségére Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke. „Ha valakit rendszeresen megalázó helyzetbe hoznak, megszégyenítenek, megfélemlítenek, akkor ez a zaklatás tényállásának felel meg az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint” – vázolja a helyzetet Demeter, hozzátéve, hogy ezt akkor követi el valaki, ha egy másik ember védett tulajdonságaival összefüggésben – faji, nemi, felekezeti hovatartozás, életkor, nyelv, politikai nézet stb. – sérti meg az egyenlő bánásmód követelményét, az emberi méltóságot sértő zaklatást.

A legnehezebb helyzetben akkor van a munkavállaló, ha nem valamilyen nevesített védett tulajdonság alapján, hanem egyéb körülmények miatt éri diszkrimináció, mert ebben az esetben a bizonyítás is bonyolultabb. Demeter Judit szerint ilyen, ha valakit alacsony iskolai végzettsége miatt hoznak megalázó helyzetbe, esetleg az illető korábban pert nyert a munkáltatójával szemben, és még mindig nála dolgozik. Egy elvesztett munkajogi per megtorlásra ingerelheti a munkáltatót, ami diszkriminációba, zaklatásba torkollhat. Az eljárás során a bizonyításnál kényes pont a tanúkihallgatás, ugyanis nyilvánvaló, hogy aki tanúvallomást tesz – igazolja, hogy a sértettet zaklatták –, megtorlásnak teszi ki magát. Jóllehet a törvény erre is kínál jogorvoslatot, egyetlen dolgozó sem szívesen vállalja ezt a tortúrát.

„Minden esetben megpróbálunk egyezséget kötni, ugyanis hatékonyabb lehet a szankcióknál, ha lefektetik a munkahelyi magatartásszabályokat, a munkáltató megígéri, hogy a jövőben nem fordul elő ilyen” - beszél a lehetséges megoldásokról az EBH elnöke, hozzátéve, ha szankciók nélkül nem sikerül rendezni a helyzetet, sor kerülhet az eltiltásra, felszólításra (a munkáltató szüntesse meg a jogsértő gyakorlatot), végső esetben pedig bírság kiszabására. Ennek összege 50 ezertől hatmillió forintig terjedhet. A jogsértő határozattal óvatosan kell bánni, csak abban az esetben szokták nyilvánosságra hozni, ha ezzel megelőzhetik a hasonló jogsértéseket – mindkét oldalon.

Pár hónapja az egyik napilap beszámolt róla, hogy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) ellenőrei azt is vizsgálják, hogy a 2008. januárjában életbe lépett úgynevezett „stressztörvényt” – valójában a Munka törvénykönyvének módosításáról van szó, amely a pszichoszociális változásokra is kitér – betartják-e a cégek; így tehát büntetik a munkahelyi pszichoterrort. „Szó sincs erről” – oszlatta el a tévhitet az OMMF Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőségének munkatársa, aki megkeresésünkre cáfolta a napvilágott látott információkat. Mint mondta, a stressz – ami a mobbing jelenség hátterében állhat – nem mérhető (ellenőrzési) kategória, vagyis a munkavédelmi hatóság mérhető normatívák híján munkahelyi zaklatás esetén nem léphet fel, de felhívhatja a munkáltató figyelmét a jogi megközelítésre. 

Össztűz a dolgozóra. Gondos kiképzés © Stiller Ákos

Ahhoz, hogy a munkáltatóra bírságot szabhassanak ki (szabálysértés, munkavédelmi bírság), tételes jogi vagy jogi jellegű előírás megsértése kell. A maximálisan kiszabható, 10 millió forintos bírságtétel megállapításához be kell bizonyítani, hogy a munkáltató veszélyeztette a dolgozó testi épségét vagy életét, egészségét – derül ki az OMMF hvg.hu-hoz eljuttatott közleményéből. A jogi szakzsargont lehántva mindez annyit jelent, hogy a „pszichoterror” önmagában nem büntethető. Az ugyanis, hogy ki mit tekint megszégyenítésnek, szubjektív. Akad, aki már attól kiborul, ha a heti értekezleten megemlítik a hibákat, amelyeket munkájában elkövetett. Ez önmagában még nem minősül megalázásnak.

„Ahol több ezer ember dolgozik együtt, óhatatlan, hogy konfliktusok is vannak, ellentétek az alklamazottak között, a vezetők pedig sok esetben nem fordítanak figyelmet erre. A cégvezetők nálunk csak akkor kapták fel a fejüket, amikor két informatikus összeakaszkodott az étkezőben, az egyik rávetette magát a másikra, mondván, elfoglalta a parkolóhelyét. Ez csak mondvacsinált ürügy volt, akik együtt dolgoztak a két emberrel, tudták, hogy a támadó folyamatosan nyaggatta, fenyegette a másikat, a bögyében volt, hogy alacsonyabb iskolai végzettsége ellenére jobban teljesít nála” – meséli Mónika, aki évekig egy nagyvállalat HR-osztályán dolgozott, és több hasonló esettel találkozott. „Az áldozat ilyenkor csak azt érzi, a cél, hogy kicsinálják. Kíméletlenül, módszeresen” – teszi hozzá.

Mit tehet a munkáltató, hogy megelőzze a bajt, amelynek tünete lehet a gyakori betegszabadság, a dolgozó teljesítményének hanyatlása, kedélyállapotának ingadozása, súlyos figyelmetlenségek, amelyek a munkáját érintik (késés, határidők lekésése), a személyiségváltozás? Szakemberek szerint hatékony megoldás lehet a vállalati fogadóóra – hetente –, amikor a vezető ajtaja nyitva áll az alkalmazottak előtt. A csapatépítő tréningeknek, egészségfejlesztő tevékenységeknek (konfliktus- és stresszkezelés) is jótékony hatása lehet a szurkálódásra hajlamos kollégákra, de az sem kizárt, hogy a céges wellness- vagy tornabérlete lesz a jolly joker, hiszen a felgyülemlett stresszt az alkalmazottak így nem egymáson vezetik le. Végső esetben – ha a cégnek nincs saját munkapszichológusa – külső segítséget is érdemes igénybe venni.