„Mit nekem egy állásinterjú, két vállra fektetem a fejeseket, ha szívatnak, szó nélkül kisétálok az ajtón, vissza se nézek” - mondja Anita, aki a kevésbé elhivatott álláskeresők táborát gyarapítja. A húszas éveik elején járó pályakezdők között szép számmal akadnak olyanok, akik nem mérik föl, mekkora jelentősége van egy-egy állásinterjúnak -  a tapasztalatszerzéstől egészen szakmai hírnevük ellehetetlenítéséig -, és csak „brahiból” mennek el a kiszemelt vállalat felvételi beszélgetésére, hogy elmondhassák:  ezt is kipróbálták. Vélekedésükkel ellentétben igenis van veszítenivalójuk, az interjúztatók ugyanis megjegyzik, ha egy jelölt kirívóan ostoba vagy összevissza hazudozik az állásinterjún.

Élesben. Ki vadászik kire?

És bizony fölmerül a kérdés: meddig mehet el a jelentkező, ha el akarja nyerni a megpályázott állást? Milyen kegyes hazugságokat írhat önéletrajzába, és hogyan hazárdírozhat egy szemfüles HR-es előtt? Egy humánerőforrás-kutatással foglalkozó amerikai cég felméréséből kiderül: a tengerentúli vállalatok 85 százalékánál rendszeresen ellenőrzik, hogy az álláskeresők önéletrajzában minden adat megfelel-e a valóságnak, vagy itt-ott kilóg a lóláb.

Az ellenőrzés a jóhírű cégeknél Magyarországon is szinte alapkövetelménynek számít, mert a leleményes csalók  újabb és újabb trükköket vetnek be, hogy befúrják magukat egy-egy vállalathoz.

„Néhány elszánt állásvadász mindenre képes a kiszemelt munkáért, még arra is, hogy hamis adatokat írjon a jelentkezési lapjára, a saját kezűleg kiállított ajánlólevélről, nem létező szakmai gyakorlatot igazoló papírokról, kirívó esetben pedig a feketepiacon vásárolt diplomáról, nyelvvizsga-bizonyítványról már nem is beszélve” - sorolja az extrém példákat István, aki több mint tíz év alatt alapos jártasságot szerzett, ismeri a dörzsölt állásvadászok összes stiklijét.

A trükkös jelentkezők törekvései többnyire nem gyümölcsözőek, ugyanis szinte minden vállalatnál átfutják a beérkező önéletrajzokat, és ha a jelölt alkalmasnak tűnik, utánanéznek, hogy a CV-ben föltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak - tudjuk meg a szakembertől, aki azt azért hozzáteszi, hogy a lebukásveszély jóval kisebb, ha a jelentkező jó minőségű hamis diplomával rukkol elő, és a kitöltés során nem követ el olyan alapvető hibákat, mint egy nem létező főiskolai kar megjelölése vagy egy képzelt oktató nevének föltüntetése. Ezek persze csak a legszélsőségesebb módszerek. Az apró csalások, a részletek kiszínezése, lényegtelen mozzanatok - képzések, tanfolyamok - felnagyítása szinte minden önéletrajzban tetten érhető.

Mindennapi hazugságok

Természetes, hogy az álláskeresők igyekeznek lehetőségeikhez mérten felturbózni önéletrajzukat, máskülönben nehezen rúghatnak labdába: a zsírosabb állásokért - amelyekre nem ismeretség útján keresnek jelölteket - komoly harc folyik, de a tupírozásnak is vannak fokozatai. Az egyik „kispályás” fogás a tekintélyes szakmai múlt megteremtése: a jelöltek tapasztalataikat gyakran olyan cégeknél szerzik, ahol épphogy csak megfordultak.

Apró hazugságok? © sxc.hu

Gyakornokként az egyik kereskedelmi csatornánál Pisti hónapokig csak kávét hordott a szerkesztőknek, kívülállóként ott téblábolt ugyan egy-egy riport forgatásán, de a tűzvonalba soha nem került. „Lehet, hogy nem voltam elég kitartó, de egy idő után meguntam, hogy mindenki csak ugráltatott és keresztülnézett rajtam. Ha az ember hónapokig nem jut lehetőséghez, érdemes más munka után nézni, mert beskatulyázzák, a környezetében elkönyvelik, hogy másra nem jó, csak arra, hogy a nagymenőket kiszolgálja" - mesél tapasztalatairól az azóta egy reklámcég marketingosztályán dolgozó férfi.

Egy másik népszerű trükk, amit a dörzsölt jelentkezők bevetnek, hogy önéletrajzukban kozmetikázzák munkaviszonyuk időtartamát és megszűnésének dátumát, így elvileg senkinek nem tűnik föl, hogy mennyi ideig voltak munkanélküliek. Hogy ezt a HR-esek kiszűrjék, a vállalatoknál bevett módszer az úgynevezett reference-check (referencia-ellenőrzés). „Az egyik jelentkező azt állította, hogy 2006-ig vezetett egy 450 fős gyárat. A két és félórás állásinterjú végére kiderült, hogy az illetőt 2004-ben kirúgták. Vagyis két évig nem csinált semmit, de az önéletrajzából ez persze nem derült ki” - meséli a hvg.hu-nak az egyik fejvadászattal és munkaerő-közvetítéssel foglalkozó hazai cég, a ProfiPower munkatársa. Olyan is előfordult, hogy valaki beírta az önéletrajzába, hogy egy vállalatnál eltöltött öt évet, de nem részletezte, hogy milyen pozícióban, csak az utolsót, a vezetői posztot tüntette föl, holott csak fél évig dolgozott főnökként - számol be egy másik kegyes hazugságról a szakember.

Azt is igyekeznek elmismásolni a jelentkezők, ha előző munkahelyükről nem önszántukból jöttek el. Amikor az állásinterjún a munkaerő-toborzó munkatárs rákérdez a távozás okára - és a jelentkezőt történetesen kirúgták -, szinte biztos, hogy arra hivatkozik: nem érezte jól magát előző munkahelyén, vagy nem jött ki a kollégáival, főnökével, ezért vált meg a csapattól. Csak a legritkább esetben vallja be bárki, hogy kirúgták, és mindenki igyekszik elhallgatni, ha az elbocsátást magának köszönheti.

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

A manapság oly divatos kozmetikázás egyéb területeken is megmutatkozik: a jelentkezők általában felértékelik nyelvtudásukat. Az önéletrajzba gyakran azt írják, hogy felsőfokon beszélnek egy idegen nyelvet vagy középfokú nyelvvizsgájuk van, amiről valóban van papírjuk, ám szándékosan nem említik, ha évekkel korábban szerezték, és azóta esetleg nem gyakorolták a nyelvet.

Ennél súlyosabb, ha a jelentkező nemcsak feltupírozza önéletrajzát, hanem szándékosan hazudik képzettségéről és végzettségéről. Amerikai felmérések szerint az álláshirdetésekre jelentkezők 20 százaléka ehhez a megoldáshoz folyamodik a biztos állás reményében. A bátortalanabbak aránylag veszélytelen módszert választanak: felnagyítják egyes villámtanfolyamok (menedzserképző, babysitter-képző, tolmácsképző stb.) elvégzését igazoló „diplomájuk” értékét, bízva abban, hogy a vállalatnál ezek az eredmények is sokat nyomnak a latban. A bevállalósabbak rokonuk, testvérük diplomáját „szabják át”: kijavítják a nevet és a kiállítás dátumát.

Olcsó fogás, mégis sokan élnek azzal, hogy föltüntetik, mely felsőoktatási intézményben tanultak, ám azt gondosan elhallgatják, hogy hallgatói jogviszonyuk csak egy-két évig állt fönn. Érdeklődésünkre az egyik neves fejvadász cég munkatársa elmondta, hogy ezek a csúsztatások sokszor ki sem derülnek, mivel elég sok cégnél nem kérnek másolatot az iskolai bizonyítványokról. A születési dátumot is ki szokták hagyni azok, akik úgy érzik, hogy a pályázat elbírálásánál koruknál fogva hátrányba kerülhetnek a többi jelentkezővel szemben. 

Stiklik a munkaköri megnevezések körül

Ma már bárkiből lehet menedzser, az értékesítőtől (sales menedzser) a munkaügyis (humánerőforrás menedzser) kollégáig, nem is beszélve az asszisztensekről és „vezető munkatársakról”. A hangzatos megnevezések csak arra hivatottak, hogy igazolják: az illető a maga szakterületén már „valaki”, még akkor is - és itt most nem lefitymáljuk azokat, akik e munkakörben dolgoznak -, ha munkája csak abból áll, hogy egész nap a telefonkagylót kapkodja a főnök irodájában, és fogadja a beérkező hívásokat.

Emeli a tétet? © sxc.hu

Az állásinterjún kényes kérdés a fizetés. Az ajánlólevél jó pontnak számít a béralkuban, ám a professzionális munkaerőt toborzó cég sokszor nem éri be az alkalmazott szavával. Nem elég, ha a jelentkező megmondja az összeget, amit legutóbbi munkahelyén kapott: erről írásos kimutatást is kérnek, hiszen a hivatalos papír igazolja, hogy a jelentkező nem csak a hasára ütött és mondott egy borsos összeget.

A büntetlen előélet mint alapvető követelmény szintén sokaknak szerez kellemetlen perceket az állásinterjún. Előfordul, hogy a jelentkező bemutatja a munkavállaláshoz szükséges erkölcsi bizonyítványt - néhány munkakör betöltéséhez ez elengedhetetlen feltétel -, ám kiderül róla, hogy hamis. Büntetett előéletűek azt a trükköt is be szokták vetni, hogy csak vezetéknevük kezdőbetűjét írják önéletrajzukba, vagy nevüket megtoldják még egy keresztnévvel, így az azonosítás már nem olyan egyszerű.

Eltitkolt káros szenvedélyek

A meghirdetett állásra jelentkezők saját érdekükben nem verik nagydobra azt sem, ha káros szenvedélyek rabjai: láncdohányosok (ez azoknál jelenthet gondot, akiknek munkaidőben nincs lehetőségük arra, hogy füstöljenek), esetleg drogfüggők (voltak), vagy az alkohol rabjai, netán olyan betegségben szenvednek (hepatitis, AIDS), ami munkakörüknél fogva eleve kizárná őket a jelentkezők közül. Ilyenkor a munkáltató szemfülességén és lelkiismeretességén - kéri-e az egészségi állapotot igazoló hivatalos papírt - múlik, hogy kiderülnek-e ezek a turpisságok.

Az álláskeresők leleményessége határtalan, legvégső esetben igyekeznek a munkaadó lekiismeretére hatni: rábeszélnek, panaszkodnak, esetenként még sírva is fakadnak. „Előfordult, hogy az egyik jelentkező elsírta magát az állásinterjún, mondván, őneki már senki nem ad lehetőséget, mert idős. De nem is ez volt a gond, sokkal inkább az, hogy úgy felhúzta magát interjú közben, hogy majd' a torkomnak ugrott. Mellesleg egy hónap alatt tizenkét pozíciónkat pályázta meg” - meséli a már említett fejvadász cég egyik munkatársa. „Azokat a jelentkezőket imádom igazán, akik az interjú alatt nagy nevekkel dobálóznak, folyton-folyvást hangoztatják, hogy kiket ismernek, és ha szóba kerül egy-egy vezérigazgató neve, máris lelkesednek, hogy felhívják, vagy küldenek neki egy e-mailt. Ilyenkor szoktam elengedni a kezüket; rögtön felkerülnek a feketelistámra.”