A XXI. század uralkodó üzleti szervezete a globálisan integrált vállalat lesz, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy a korábbiakkal szemben nem hozza létre az ideálisnak gondolt szervezet hasonmását minden országban, ahol csak megjelenik, hanem kevés hierarchikus szintet tartalmazó lapos szervezetben működve a funkciókat a világ azon pontjaira koncentrálja, ahol a rendelkezésre áll a megfelelő társadalmi és gazdasági környezet és a szakértelem. Egy ilyen szervezetben – amelynek kialakításában az IBM igen komoly haladást ért el mára – másféle emberekre van szükség, mint korábban. Ha a vállaltok nem akarják kiképezni maguk a szükséges alkalmazottakat, vagy legalább el akarják kerülni a pályakezdők jelentős utóképzését, akkor együttműködést kell kialakítaniuk az oktatási szférával, elsősorban a felsőoktatási intézményekkel.

Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója szerint a vállalati szféra és a felsőoktatás rendkívüli mértékben egymásra utalt, mert nem csak a cégeknek fontosak a jó szakember-utánpótlás, hanem az egyetemeknek is szükségük van informatikára, illetve a vezető innovációs társaságok segítséget nyújthatnak, hogy a gyorsan avuló tudást képesek legyenek naprakészen tartani. Sőt a hallgatók is hasznot húznak az együttműködésből, mert betekinthetnek azoknak a szervezeteknek a folyamataiba, megoldandó feladataiba, ahol egyszer majd dolgozni fognak, s így piaci értékük megnő.

Rehus Péter az IBM Magyarország szoftver üzletágának igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt mintegy tíz-tizenöt év alatt jelentősen megváltozott a cég szoftverportfoliója. Ennek egyik fontos oka, hogy az üzleti igények által vezérelt informatika vált uralkodóvá. Másrészt új nyílt szabványokon alapuló technológiák jelentek meg a piacon. Ezért az IBM ma már elsősorban az úgynevezett köztes szoftvertechnológiákkal foglalkozik. Azaz minden területen üzleti értéket előállító szoftvereket hoznak létre nyílt szabványok alapján, platformoktól függetlenül. S az úgynevezett szolgáltatásorientált architektúra (SOA) is teret nyer, amely a vállalatoknak lehetővé teszi az igény szerinti rugalmas szoftverhasználatot, hiszen mindig csak azt a szoftverkomponenst kell „bérbe” venniük, amelyet éppen használnak.

Magyarországon az idén 17 akkreditált felsőoktatási intézménybe 4600 főt vesznek fel informatikai képzésre. Ez egy óriási szám, de mégis megjelenik a tudáshiány, s az intézmények képzési színvonala között nagy a különbség. A megváltozott piacon ugyanis ma már kevés, ha valaki csak programozni tud. „Ahhoz, hogy képes legyen beilleszkedni egy vállalati vagy akár államigazgatási szervezetbe, át kell látnia az ottani üzleti és munkafolyamatokat, illetve az IBM technológiákat is” – vélekedett Rehus Péter. Ezért fontos, hogy már az egyetemi, főiskolai évek alatt megoldjanak gyakorlati problémákat, s lehetőség szerint bekapcsolódjanak valódi fejlesztésekbe is. Akik ezekkel az ismeretekkel felvértezve lépnek ki a piacra 3-5 éves előnyre tesznek szert a többiekkel szemben.

Dr. Burián Zoltán, az IBM Rendszerek és Technológiai Üzletág igazgatója úgy vélte, hogy Magyarországon jelenleg a vállalatoknál az informatikai rendszerek konszolidációja zajlik. Az elmúlt évtizedekben a cégek ugyanis a legkülönbözőbb gyártóktól vásároltak különféle platformokon futó eszközöket, s e helyzetet tovább bonyolították a cégfelvásárlások, egyesülések is. A virtualizáció, amikor egy egységes kezelőfelületen érhető el minden alkalmazás, segíthet e felhasználói gondon, de ennek létrehozásához újfajta tudás szükséges. Ráadásul a különböző üzleti területeken speciális ismeretek iránti igények is felmerülnek.

A bankvilágban jellemzően nagygépeken (mainframe) futnak a rendszerek, s teljes rendelkezésre állás kell a hét minden napján, s a nap minden percében. A nagyvállalatok általános vállalatirányítási (ERP), ügyfélkezelési (CRM) vagy adatbányászati problémákat akarnak megoldani méghozzá a biztonsági szempontok érvényesítésével, a telekommunikációs cégek legnagyobb gondja a pontos, zökkenőmentes számlázás megoldása, a kormányzati munkában egyedi speciális rendszereket kell működtetni. Mindezek miatt a felsőoktatásnak olyan szakembereket kell képezni, akik e különféle területeken is képesek megállni a helyüket. Ehhez ismerni kell a szoftver- és hardver technológiákat, ráadásul az egyetemi ismeretek, s a Rehus Péter által említett gyakorlati ismeretek megszerzése után a mielőbbi specializációra is szükség van.
Kiss Enikő, az IBM HR-igazgatója arról beszélt, hogy miközben a globálisan integrált vállalatok világa már ránk köszöntött, az egyetemi állásbörzéken hozzájuk benyújtott önéletrajzok nem tükrözik az ehhez való alkalmazkodást, a CV-k jentős része ugyanis igen gyenge minőségű. Közben a munkaadók elvárásai is megváltoztak, s másfajta attitűdöt tartanak elfogadhatónak, mint korábban. Aki túl gyakran, egy-két évente vált munkát, az leértékeli magát. Az említett specializáció miatt ugyanis a vállatok kénytelenek szakembereik kiképzésébe jelentős befektetéseket tenni. Ezek az emberek aztán nagyon felértékelődnek a piacon, s szívesen alkalmaznák őket más cégek is. Aki azonban anyagi előnyök miatt túl gyakran vált állást, azzal szemben bizalmatlanná válnak a cégek.

A lapos globális szervezetek létrejötte csak tovább erősíti e folyamatokat. Ha ugyanis valaki a technológiai cégek piacán a világ egy pontján versenyképes, az a világon mindenütt versenyképes. Ez a karrier utakat is megváltoztatta. Ma már nem az a legvalószínűbb, hogy a szakember végigjárja a szamárlétrát, hanem a különböző szervezeti egységek között változtatja pozícióját, másik országban, régióban vagy akár földrészen kaphat munkát. A jövedelmek sem feltétlenül a beosztás szintjétől, hanem a vállalat szempontjából képviselt értékek alapján alakulnak ki. A szakmai teljesítményt mindig jobban díjazzák, mint a hierarchiában betöltött helyet. Az IBM-nél jelenleg öt Nobel-díjas van alkalmazásban, őket kezeli a cég a legnagyobb megbecsüléssel, s ez az anyagi elismerésükben is megnyilvánul.

Kiss Enikő szerint a szakmai ismeretek mellett a következőket várják el az IBM-hez jelentkezőktől: e gyüttműködés, elkötelezettség, megbízhatóság, személyes felelősségvállalás, tanulni akarás, gondolkodni akarás, s az angol mellett legalább egy idegen nyelv magas szintű ismerete.