A határozott kézfogás előnyödre válik!

Az erőtlen kézfogás hátulütői

Az etikett könyvekben többnyire központi helyet foglal el a kézfogás jelentőségét taglaló rész. Szakértők szerint ugyanis a kézfogás mikéntje – erőteljes, határozott, erőtlen, stb. - megalapozhatja a kedvező (és kedvezőtlen) első benyomást. Nincs ez másképp az állásinterjún sem, sőt, a pozitív első benyomás itt mindent eldönthet.

A „megfelelő” kézfogás erőteljes, energikus, és a munkavállaló őszinteségéről, magabiztosságáról árulkodik: arról, hogy a jelölt bízik szakmai tudásában és képességeiben. Éppen ezért, ha jó benyomást akarsz kelteni leendő főnöködben, dinamikusan lendítsd előre jobb kezedet, kézfejedet tartsd egyenesen - hüvelykujjadat ne szorítsd a mutatóujjadhoz - így köszöntsd őt, illetve így búcsúzz el az állásinterjú végén. Hogyha leendő főnököd nyújtja a kezét, ragadd meg és határozottan - ámde nem túl erőteljesen - szorítsd meg!

Ha nem kérdezel, érdektelenséggel vádolhatnak

Hogyha csak az interjúztató kérdéseire válaszolsz, egyébként mély hallgatásba burkolózol – még akkor is, hogyha megilletődöttséged a helyzetnek köszönhető csupán - leendő munkaadód joggal gondolhatja rólad, hogy nem vagy motivált, kellően felkészült, sem pedig rátermett ahhoz, hogy a meghirdetett posztot betöltsd. Ha ügyesen kérdezel, amellett, hogy jelzed: érdeklődsz a vállalati ügyek és a betöltendő állás iránt, számos értékes tulajdonságod kiderülhet - ambícióid, a munkához való hozzáállásod, elhivatottságod -, amelyek értékesek lehetnek felettesed számára, és pozitívan befolyásolhatják megítélésedet.

A karrier-tanácsadók általában azt javasolják a jelentkezőknek, hogy mielőtt állásinterjúra mennek, állítsanak össze egy rövid listát azokról  a kérdésekről, amelyeket a felvételi beszélgetésen leendő főnöküknek föltesznek majd. A taktika jól működhet, arra azonban mindig ügyelj - hogyha előre kigondolt kérdéseket rejtegetsz tarsolyodban - hogy ezekkel csak akkor hozakodj elő, hogyha a beszélgetés témájába vágnak. Nincs annál kellemetlenebb, amikor - egy mély levegő után: „hú, akkor most kérdezek valamit, nehogy azt mondják, hogy nem érdekel a munka” - olyan kérdéssel hozakodsz elő, amely nem kapcsolódik a felvételi beszélgetés tárgyához.

Nyerő helyzetben vagy, ha talpra- esetten válaszolsz az interjúztató kérdéseire

Ne lódíts, ha szakmai előéletedről faggatnak!

Felmérések szerint egyre több vállalatvezető él a lehetőséggel,  és „lenyomozza” leendő alkalmazottainak szakmai előéletét, olykor pedig személyesen jár utána, hogy a jelentkező hogyan teljesített előző munkahelyén és miért jött el onnan. Néhány foglalkozásnál törvény írja elő, hogy a munkaadó részletesen tájékozódjon dolgozója szakmai előéletéről.

Akad olyan munkaadó, aki a jelentkező anyagi helyzetét is szeretné átlátni - mert ez megbízhatóságáról, felelősségvállalásáról adhat tanúbizonyságot -, és ennek ismeretében dönt arról, hogy az illető a vállalat kötelékébe léphet-e.

Hogy ne jöjj zavarba, amikor főnököd - esetleg nem létező - szakmai tapasztalataidról vagy anyagi ügyeidről faggat (mennyit kerestél előző munkahelyeden, van-e adósságod) ügyelj arra, hogy önéletrajzodban mindig valós adatokat közölj, még akkor is, hogyha ezzel esetleg nem ütöd meg a mércét a cégnél. Soha ne szépítsd a tényeket, amelyeket semmivel nem tudsz alátámasztani!

Talpraesetten válaszolj a sablonos kérdésekre is!

„Meséljen magáról!” - a kérés egyszerű, mégis szinte minden álláskereső rémálma. „Mit mondjak?” „Honnan tudjam, hogy azt mondom, amit hallani szeretnének?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések bizonyára már a te fejeden is átfutottak, amikor a döntő pillanatban az interjúztató ezekkel a szavakkal fordult hozzád. A kérés egyszerű, a válaszból azonban a felvételiztetők villámgyorsan leszűrik, hogy a jelentkező talpraesett, intelligens és kreatív-e, és feltalálja-e magát egy számára kellemetlen, de legalábbis feszült helyzetben. Ilyenkor nem az számít, hogy pontos, precíz választ adj, sokkal inkább magabiztosságoddal, határozottságoddal és választékos stílusoddal hengerelheted le leendő főnöködet! Röviden, tömören válaszolj a kérdésekre - akkor is, ha sablonosak -, mondanivalódat korlátozd a lényegre, ugyanis ezesetben is érvényes a bölcsesség: a kevesebb néha több.