1. Segíts másoknak!
Az emberek többségének élete úgy telik el, hogy kisebb-nagyobb szívességeket tesz másoknak. Bizonyos értelemben szívességnek tekinthető az is, hogy valaki jól elvégzi a munkáját, s a következő munkafázisban ténykedő kollégáinak emiatt sokkal könnyebb a dolguk. De ugyan ezt teszi, amikor meghallgatja mások mondanivalóját. És ugyan ezt teszi, amikor a szaktudását kreatív módon használva megoldást talál olyan problémákra, amelyek kibogozása egyébként nem volna a feladata. S legalább ennyire fontos, hogy azoknak az embereknek a hírét továbbadja, akikről a közös munka során jó benyomásokat szerzett. Érdekes módon mindezzel nem csak azoknak az embereknek válik a hasznára, akiknek segít, hanem a saját üzleti értékének növelését és promócióját is erőteljesen szolgálja.

2. Az öneladás eszköze
A kereskedelemben az eladás módszerei és eszközei mindig nagyon fontos szerepet játszottak a sikerben vagy a bukásban. A hálózatépítő legfontosabb eszköze a névjegykártya. Aki állásra vadászik tökéletesítheti, specializálhatja ezt az eszközt. A klasszikus nevet, beosztást és elérhetőségeket tartalmazó névjegy abban az esetben tökéletesen megfelel, ha annak, akinek átadjuk kifejthetjük, hogy miért keresünk állást, milyen tapasztalataink vannak, s mifélék a jövőre vonatkozó elképzeléseink. Ott, ahol erre nincsen mód (például szakmai konferenciákon, más témában létrejött üzleti találkozókon, baráti társaságban, stb.) sokkal jobb szolgálatot tehet például egy fényképpel ellátott üzleti kártya, amely segít a tulajdonosára emlékezni. Sokan az üzleti találkozókon begyűjtött névjegyek hátára írnak jegyzeteket, amelyek segítenek felidézni, hogy a túloldalon lévő információk kihez is tartoznak. Segíthetünk nekik azzal, ha a legfontosabb dolgokat, tulajdonképpen egy mikro-CV-t elhelyezünk a kártya hátoldalán. Ha elég bátrak vagyunk hozzá, akkor figyelemfelhívó névjegyekkel is operálhatunk. Például feltűnő feliratot helyezhetünk el rajtuk: Éppen állást keresek. Alkalmazz engem! A különféle típusú névjegyeket kombinálhatjuk is. Persze vigyázni kell, hogy a túl sok információ ne oltsa ki egymást, vagy ne tűnjön konfúzusnak, ami a személyiségünkre sem vetne jó fényt.

3. Az imázs jelentősége
Állandóan megítélnek bennünket, annak ellenére, hogy a bibliai igazság ott él mindenki fejében: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Fontos hát, hogy milyen alkalommal milyen ruhát viselünk, hogyan viselkedünk bizonyos szituációkban, hogyan beszélünk, s általában hogyan kommunikálunk a különböző pozíciókban lévő emberekkel, hogyan oldunk meg problémákat, stb. Mindaz, amit teszünk csiszol egy keveset azon a képen, amit sugárzunk. A leghelyesebb összegyűjteni a visszajelzéseket, amelyeket az általunk képviselt imázs elemekre a környezetünk ad. A jókat meg kell tartani, sőt erősíteni, míg a rosszakat ki kell javítani, vagy el kell tüntetni, el kell hagyni. Amennyiben az így kialakított minta párosul egyfajta komfortérzettel, akkor helyben vagyunk. Ezt nem könnyű elérni, de mindig lehet közelíteni hozzá.

4. Ahol az emberek találkoznak
Egyrészt sohasem lehet tudni, hogy ember hol fut össze a következő munkaadójával, másrészt vannak kitüntetett helyek, ahol jó eséllyel rá lehet akadni a keresett személyekre. Tipikusan ilyen helyek a szakmai összejövetelek, kamarai rendezvények, vagy azok az éttermek, ahol az álláskereső számára releváns vezetők üzleti ebédre jönnek össze másokkal. Az első két eset elég világos, az utóbbi azonban némi befektetést és szervezési ügyességet kíván. Egyrészt akkor kell odamenni, amikor van ott valaki, akiért érdemes, másrészt a vacsoráért vagy ebédért fizetni kell. Ha ott van az emberünk, akkor meg lehet figyelni, hogy mással hogyan viselkedik, mit eszik, milyen ruhát visel, stb. Esetleg futólag felhívhatjuk magunkra a figyelmet, akár csak egy pillantás erejéig is, s később ismerőssé válhatunk. Adott esetben aztán akár meg is hívhatjuk ebbe az étterembe. A találkozási helyeken szerezett ismereteket aztán később mindenképpen jól hasznosíthatjuk.

5. Smúzolás
A kapcsolatépítés legnehezebb fázisa a személyes kapcsolatteremtés. Olyan ez, mint amikor valakinek udvarolni szeretnénk, de nehéz megszólítani, mert az első elhibázott mondattal máris minden félrecsúszhat. Ezért a kapcsolatépítés elkezdését sokan a „a behálózás művészeteként” emlegetik. Mivel azonban sok a mesterember és kevés a művész e beszélgetések legtöbbször semleges témák körül zajlanak. Szóba kerülhetnek szakmai kérdések, a divat, a sport, a kedvenc olvasmányok, sőt néha az oly unalmasnak tartott időjárás is. A szleng ezt az angolból átferdített szóval és egy csekély pejoratív éllel smúzolásnak nevezi. Ha azonban sikerült felvenni a beszélgetés fonalát, a megfelelő pillanatban be lehet mutatkozni, át lehet adni a névjegyet, meg lehet beszélni egy privát találkozót, nagyritkán az álláskeresési problémát is el lehet magyarázni.

6. A háló karbantartása
Ha már sikerült valakit a hálónk egy csomójába fognunk, akkor arról is gondoskodnunk kell, hogy ott jól érezze magát. A kapcsolatot folyamatosan ápolni kell. A bennünket érintő és számára is érdekes dolgokról tudósítani kell, szakmai információkat adhatunk át, véleményt kérhetünk tőle, stb. Magyarán folyamatosan abban az érzetben kell tartani, hogy ő fontos része a kapcsolatainknak. Van, akinél ez napi rendszerességű kapcsolattartást kíván, és van akinél csak esetenkénti üzenetváltásra vagy telefonhívásokra van lehetőség vagy szükség. A kapcsolattartás intenzitása sohasem léphet túl azon a határon, amit már a másik fél kellemetlennek érezhet. Általános szabály, hogy úgy kezeljük kapcsolatainkat, mint ahogy mi magunk elvárnánk, hogy kezeljenek bennünket. Ezzel eljuthatunk odáig, hogy időnként kérés nélkül is kapunk állásajánlatokat, vagy megkapjuk a szükséges segítséget, ha rászorulunk és kérjük.