Nyári karrieriskola 2. rész
A cégek hagyományosan kora ősszel töltik fel az üres álláshelyeket, hogy a rövid alkalmazkodási periódus után az év üzleti csúcspontjának számító utolsó három hónapban már némi rutinnal a hátuk mögött teljes gázzal dolgozhassanak az új emberek, s a társaságok teljes gépezete zökkenők nélkül adhassa le legnagyobb teljesítményét. Akik ebben az időszakban akarnak felugrani egy cég szekerére, azoknak adunk tippeket hatrészes sorozatunkban.
Ha az álláskeresés nem úgy működik, mint valamifajta futóverseny, ahol egyenlőek a feltételek és a legrátermettebb és leggyorsabb ér először célba. A versenyzők ugyanis még csak nem is egy irányból közelítik meg a célt, nem egyforma távolságra vannak tőle, sőt még az előttük álló akadályok sem egyformák. Ráadásul nem csak az számít, amire maguk képesek, hanem az is, hogy a segítőik mennyire hatékonyak. Magyarán a pályázók sokféle eszközt igénybe vehetnek ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a kiválasztott célponthoz, vagy akár el is érhessék ezt. De megmondható-e, hogy melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek hatással vannak egy adott állás elnyerésére?
Először is fontosak a közvetítők, azaz az állásokkal foglalkozó weboldalak, a fejvadászok és a személyes ismerősök. Nagyon ritka ugyanis, hogy valaki az utcáról besétálva állást szerezhet egy cégnél. Ezért számba kell vennie, hogy kikre számíthat, akik létrehozzák a kapcsolatot közte és a munkaadó között. Nem szabad elfelejteni, hogy a jobsite-ok és a fejvadászok is a munkaadót képviselik, a megbízó szempontjainak megfelelően keresnek embereket, s kevés helyet hagynak azoknak a tényezőknek, amelyek az összehasonlítható paramétereken kívül esnek.
Ráadásul az alkalmazó saját megbízottai, akik bár rajta vannak a munkaadó bérlistáján, mégis afféle előretolt helyőrségként igyekeznek a vállalat kerítésén kívül tartani azokat az embereket, akik szerintük nem felelnek meg az alkalmazási feltételeknek. Ezért ezekkel a személyzeti munkatársakkal létesített kapcsolat nem tekinthető valódi kapcsolatnak, a sikerhez túl kell jutni rajtuk. Az állásközvetítő webszolgáltatások és a fejvadászok pedig nélkülük nemigen tudnak megmozdulni, s ez még akkor is így van, ha a pályázók helyes megítélését azokra kellene bízniuk, akikkel majd dolgozni fognak.
Ezért a leghatékonyabb közvetítők azok az emberek, akik nem a munkaadónak, hanem a jelentkezőknek segítenek. Az úgynevezett kapcsolati hálóhoz tartozó emberek szerepe ezért szinte pótolhatatlan. Ők azok, akik egy-egy jelentkező érdekében szólhatnak pár jó szót. Ők azok, akik valakiért kezeskedhetnek. Ők azok, akik a személyzetiseket megkerülve lehetővé teszik a közvetlen kontaktus felvételét a megfelelő emberekkel. Egyszóval a kapcsolati hálózat kiterjesztése, újabb és újabb emberek bekapcsolása nagyon fontos a sikeres álláskeresésben.
A kiválasztott cél megközelítésében ezért a következő értéksorrendet érdemes szem előtt tartani. Fel kell venni a kapcsolatot a közvetítésre alkalmas és hajlandó ismerősökkel, s a közbenjárásukat kérni. Jelentkezni kell a fejvadászok nyomtatott és online hirdetéseire (ha valaki már többször is váltott állást a segítségükkel, őket is beépítheti a kapcsolati hálójába). Végül pedig jelentkezni kell a cégek nyomtatásban és online megjelentetett, például állásközvetítő weboldalakon elhelyezett hirdetéseire. Hosszútávon már azelőtt megéri mindezekre a helyekre azoknak önéletrajzot beküldeni, akik még nem akarnak konkrét állásra jelentkezni. Az önéletrajz ugyanis kulcseleme az állásvadászatnak. Hogy miért, erről szól a következő lecke.