Nyári karrieriskola 1. rész
A cégek hagyományosan kora ősszel töltik fel az üres álláshelyeket, hogy a rövid alkalmazkodási periódus után az év üzleti csúcspontjának számító utolsó három hónapban már némi rutinnal a hátuk mögött teljes gázzal dolgozhassanak az új emberek, s a társaságok teljes gépezete zökkenők nélkül adhassa le legnagyobb teljesítményét. Akik ebben az időszakban akarnak felugrani egy cég szekerére, azoknak adunk tippeket hatrészes sorozatunkban.
Sokan azt gondolják, hogy az állásszerzés azzal kezdődik és végződik, hogy az önéletrajzukat elküldik egy fejvadásznak, s aztán várják, hogy jöjjön az értesítés a zsíros pozícióról. Pedig ez szinte sohasem működik így, ha mégis, arra szokták mondani, hogy disznó mázli. Állást általában az kap, aki felkészült rá, hogy belépjen egy pozícióba. Ez szakmai és állásszerzési felkészültséget is jelent egyben.
A szakmai felkészülésen tulajdonképpen azt a folyamatot kell érteni, amikor az álláskereső számba veszi saját képességeit, szakmai kompetenciáit, tapasztalatait, ismereteit. Aztán készít egy másik listát is, amelyben a céljai, prioritásai és a szakmai kérdésektől független körülményei (például a család, a lakóhely, stb.) szerepelnek. Ezeket összevetve aztán eljut azokhoz a preferenciákhoz, amelyek elérése minimálisan kielégítő élethelyzetet eredményez a számára. Magyarán felsorolja azokat az állásokat, amelyeket, ha megkap, akkor esélye van a kiegyensúlyozott életre, önbecsülése megerősödésére, sőt a boldogságra.
Innen már csak egy lépés van hátra. Meg kell keresni azokat a potenciális munkaadókat, amelyek ilyen állásokat kínálnak. De ritkán vannak tökéletes állások, hiszen az esetek elsöprő többségében nem az emberre szabják az állást, hanem (a magyar nyelv is talán ezért fogalma így) az embernek kell betöltenie (akárcsak a teret) egy pozíciót. Ráadásul az sem gyakori, hogy egy-egy jelentkező kedvéért engedjenek a követelményekből, vagy a képességeit figyelembe véve átalakítsák azt. Ezért arra is szükség van, hogy a munkát keresők készítsék el azt a listát, amelynek az első helyén az a dolog áll, amit minden további nélkül fel tudnának adni, ha csak azon múlna, hogy megkapják-e az állást. Az utolsó helyén pedig az, amelynek hiánya már nem tenné lehetővé számukra, hogy elfogadjanak egy ajánlatot.
Így előállítható az a koordinátarendszer, amelynek közepében ott van a tökéletes állás, s kijelölhetők azok a paraméterek, amelyek meghatározzák az elfogadható állások territóriumának határait. Így aztán már csak ezekre kell koncentrálni, ezeket kell becserkészni. Hogy miként erről szól a következő lecke.