Az irodai blogírásnak vannak a veszélyei © sxc.hu

Egy blog olyan, mintha egy privát telefonhívást kereszteznének egy hírportállal. Tökéletes eszköz, ha valaki a kedvenc koktélreceptjeit szeretné megosztani a barátaival, esetleg magvas gondolatokat akar közölni a világról, esetenként azonban a blog kétélű fegyverré válhat, s szerzőjének kellemetlen perceket szerezhetnek azok a mondatok, amelyeket meggondolatlanul a világháló olvasóközönsége elé tárt. Jó példa erre a Delta Airlines egyik stewardesse, aki Queen of Sky néven néhány pikáns fotót közölt blogján, amelyen cége egyenruháját viselte. A hölgy ma már nem dolgozik a légitársaság kötelékében.

Egy amerikai blogger Morpheme Tales című oldalán statisztikát vezet a webnaplójuk miatt elbocsátott emberekről.

A számtalan webnaplóból csupán kevés büszkélkedhet többszázas vagy akár többezres olvasóközönséggel, azonban az a pár tucat ember, aki odatéved az oldalra, nem biztos, hogy örül annak, amit ott talál. Például ha a blogger főnöke olvashat kevéssé szalonképes gondolatokat saját kompetenciaszintjéről, esetleg saját hozzátartozóihoz fűződő – nem feltétlenül hízelgő – viszonyáról. Bár sokan gondolhatják, hogy a blog webcímének ismerete nélkül nem találják meg az oldalt, a nagyobb keresők segítségével hamar fellelhető egy blog, ha a szerzőjére gyanakodik a kíváncsiskodó, s olyan keresőszavakat használ, amelyek jellemzőek lehetnek a blogger szóhasználatára.

Golden Blog 2005

Június 19-éig adhatjátok le szavazataitokat kedvenc blogjaitokra. Itt!

Persze ennél sokkal árulkodóbb jeleket is lehet hagyni a blogban, amelyek visszavezethetőek a szerző valós személyazonosságára. Ennek pedig következményei lehetnek. A családtagok megdöbbenhetnek, ha fény derül a blogger cenzúrázatlan titkaira, a munkaadók pedig elgondolkodhatnak, hogy milyen rizikót jelent alkalmazni az online napló íróját. Ezért érdemes a lehető legdiszkrétebben intézni a blogolást, illetve megbizonyosodni róla, hogy azt kizárólag olyanok olvassák, akikben száz százalékig megbízik az ember.

Az alábbi egyszerű tippek segítségével minimálisra lehet csökkenteni az esélyt, hogy a blogunk illetéktelen szemek elé kerül, így elkerülhetőek a kellemetlen szituációk.

A legegyszerűbb névtelen blogot írni, azonban még ennek is vannak hátulütői. Ha például borzasztó munkakörülményeinket szeretnénk az internet nyilvánossága elé tárni, fontos elkerülni, hogy kollégáink és főleg feletteseink azonosíthassanak minket, illetve magukat. Ennek érdekében javallott álnéven írni, s elkerülni az olyan árulkodó részleteket, amelyek lakóhelyünkre, munkahelyünkre, konkrét személyekre, illetve kifejezetten ránk jellemző dolgokra utalnak.

Ami ennél is fontosabb, ha a minimumra szeretnénk szorítani a munkahelyi lebukás esélyét, nem szabad az irodai gépen – pláne munkaidőben – gondozni online naplónkat. Egyrészt felelősségre vonhatnak bennünket, amiért a céges erőforrásokat magáncélra használjuk, másrészt az IP-cím alapján pillanatok alatt kideríthető, hogy mikor, melyik gépről érkeztek a bejegyzések a weboldalra. Mindez kivédhető, ha otthoni gépünkről, vagy internetkávézóból frissítjük a blogot.

Veszélyes helyzetbe kerülhetnek Magyarországon a saját doménnév alatt blogot indítók is, személyes címbejegyzés esetén ugyanis adataikat bárki könnyen lekérdezheti ezen a weboldalon.
Számos szoftveres segédletet is igénybe vehetünk, ha szeretnénk eltüntetni a kibertérben hagyott nyomainkat. Az egyik ilyen a jelenleg még béta-tesztelés alatt álló Invisiblog nevű szolgáltató, amely névtelen blogolási lehetőséget kínál ingyenesen. Még maguk a szolgáltatást üzemeltető szakemberek sem férnek hozzá személyes adatainkhoz.

A Tor nevű kis program segítségével elejét vehetjük, hogy a blogszolgáltató feljegyezze IP-címünket, ezáltal megnehezítve annak a dolgát, aki megpróbálja bemérni, honnan érkeztek a bejegyzések. Hasonlóképpen működik az Anonymizer szolgáltatása, amely egy anonim szerveren keresztül bonyolítja le az internetes forgalmat, megakadályozva, hogy a nyomunkra akadjanak.

Az úgynevezett ping szerverek segítségével külön blogoldal fenntartása nélkül juttathatjuk el mondandónkat a kíváncsi szemekhez. A Pingomatic nevű szolgáltatás egy tucat blog-keresőoldalra juttatja el a bejegyzésünket. Miután a keresők regisztrálták a posztot, nyugodtan törölhetjük saját oldalunkról, ezáltal is megnehezítve lenyomozásunkat.

Érdemes limitálni olvasóközösségünket is. Számos blogszolgáltató lehetővé teszi, hogy csak olyanok olvassák gondolatainkat, akik rendelkeznek az általunk meghatározott jelszóval. Ha saját szerveren üzemeltetjük online naplónkat, beállíthatjuk, hogy csak bizonyos számítógépek tulajdonosai láthassák, amit írtunk.

A keresőmotorokat is érdemes kihagyni a képből, ha biztosra akarunk menni. Ehhez egy robots.txt nevű fájlt kell elhelyeznünk az oldalunkon, amely „megmondja” a keresőknek, hogy hagyják figyelmen kívül az itt fellelt találatokat. Ehhez számos helyen – például a Web Tool Centralon – találhatunk segédletet.

Ha saját domainnevünk alatt üzemeltetjük blogunkat, érdemes a domaint álnéven, vagy cég nevén bejegyeztetni, így megakadályozhatjuk, hogy rövid úton fény derüljön kilétünkre.

Mindemellett érdemes a munkahelyi jogász tanácsát kikérni, a blogírással kapcsolatban, így a minimumra csökkenthetjük az esélyét, hogy valaha is kellemetlenségünk származzon a naplóírásból.