Busey hű maradt szerelméhez, az internethez © sxc.hu

A 34 éves fiatalember karriertörténete egyben az internet világáról is hasznos információkkal szolgál. Pályakezdőként az egyik első böngészőprogram termékmenedzsereként dolgozott, majd megalapított egy e-kereskedelmi vállalatot, amely az egyik legnagyobb bukásként végezte a dotcom-lufi kipukkadásakor. Napjainkban pedig egy újabb online vállalkozást építget, amely egyaránt lehet hasonló kudarc, de ha jól alakulnak a dolgok, alapjaiban változtathatja meg az egész világhálót.

Busey nem kisebb ellenfeleket szemelt ki magának, mint a Yahoo, a Google, vagy az Interactive Corp. Pluck.com nevű cégével egy olyan személyes online információs központot kínál , amelynek segítségével a felhasználók egyszerre követhetik nyomon kedvenc blogjaik, aukciós oldalaik és egyéb internetes termékek változásait.

„Imádom a fogyasztói társadalom által kreált dolgokat” – mondta szégyellősen,amikor praktikusan, ám stílusosan berendezett austini irodájában fogadta a Financial Times riporterét. „Izgalmas világ, bár néha nem olyan jövedelmező vagy biztonságos, mint egy nagyvállalattal üzletelni, mert a fogyasztók sokkal ingatagabbak, de sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb”.

Busey a Duke egyetemen végzett, majd 1994-ben a Spyglass nevű böngésző termékmenedzsereként kezdett dolgozni. A Spyglasst gyártó cég a National Center for Supercomputing Applications-t támogatta abbéli törekvésében, hogy böngészőprogramjukat elterjesszék a felhasználók között. Az NCSA egyébként az a központ, amely kifejlesztette a Mosaicot, a Netscape elődjét.

„Amikor elkezdtem dolgozni, az egész iparág még éppen csak elkezdett mozgolódni” – mesél karrierje kezdetéről. „Olyan emberekkel találkoztam, mint Rob Glaser, a Real networks főnöke, vagy Jerry Yang, a Yahoo alapítója. Akkoriban az általános szemlélet az volt, hogy egyelőre megpróbáljuk kitalálni, hogy mit is keresünk mi itt. Az ő példájuk sokat segített a saját vállalkozásaim során.”

A fiatalember 1995-ben kilépett a Spyglasstől, s megalapította iChat nevű cégét, mert potenciális piaci rést gyanított a valósidejű üzenőprogramok piacán.

„Az emberek általában hitetlenkedve rázták a fejüket, én pedig csak mosolyogtam. Ma már fel is használom ezt a történetet, mert ezzel tudom demonstrálni, hogy van rálátásom erre a területre.”

A cég életében volt egy pont, amikor lett volna lehetőségük egyesíteni a valósidejű üzenőszoftverek szabványait, amikor az iChat felvásárolhatta volna az ICQ-t, a terület piacvezetőjét, de végül az igazgatótanács döntésére nem tett így. A rövidesen ezután felfutó üzenőszoftver-piac végül a cég széthullásához vezetett,s az iChat végül beolvadt az Apple szolgáltatásai közé. A szintén a cég részét képező Acuityt Busey 47 millióért adta el, s ezzel a tőkével újabb vállalkozásba akart kezdeni.

„Valami újat akartam csinálni. Az e-kereskedelem akkor kezdett beindulni és sok időt töltöttem azzal, hogy feltérképezzem a piaci réseket.”

A szakember végül úgy vélte, hogy az online bútorértékesítésben nagy jövő van, s hamarosan megalapította living.com nevű cégét. Befektetőkben nem volt hiány, s a cég hamarosan 70 milliós alaptőkével rendelkezett, amelyből 20 milliót a Starbucks kávézólánc képviselt. A fiatal cég dinamikus tempóban látott neki reklámozni magát, s ügyfeleket gyűjteni, ez azonban oda vezetett, hogy a milliók szépen lassan apadásnak indultak. Végül 2000-ben a living.com csődvédelmet kért, s 275 alkalmazott került az utcára.

„Ha a dotkom-lufi még hat hónappal vagy egy évvel később pukkadt volna ki, még mindig a legminőségibb öt weboldal között tartanák számon a céget” – magyarázta Busey. „Stabilan álltunk volna a lábunkon, mert az üzleti modell jónak bizonyult, csupán az idő volt kevés hozzá. Persze túláradó, irracionális lelkesedés vezérelt minket, s valóban illúziókat kergettünk. Az is probléma volt, hogy egyszerre szerződtetünk le egy csomó felsővezetőt, akik nehezen tudtak beilleszkedni egymás mellé. Nem szabad 1-2 hónapon belül 4-5 új vezetőt felvenni, mert nem alakul ki közöttük a szükséges együttműködés elég gyorsan.”

„Azonban tanultam a leckéből és ma már akkor is óvatos vagyok, s kétszer is átgondolom a döntést még akkor is, ha a teljes igazgatótanács javaslatával van dolgom. Nem akarom újra átélni azt az érzést, amikor el kellett bocsátanom azt a rengeteg embert.”

Busey a living.com kudarca után egy termékkatalógus-menedzsment programokkal foglalkozó kisvállalkozásba kezdett, mielőtt azt felvásárolta volna egy nagyobb vállalat. Így találkozott a pluck.com másik alapítójával, Dave Panosszal, akivel tanácsadóként dolgoztak a cégnél, miközben közös jövőjüket tervezgették. Másfélmillió dolláros alaptőkével indultak, amely hamarosan tízmillióra szökött fel. A pluck.com-mal úgy tűnik ismét jó lóra tett a sokat látott szakember. A cég XML-alkalmazásokkal és metaadatokkal foglalkozik, az általuk gyártott szoftver pedig lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy egyetlen felületen keresztül gyűjtsenek információt az igényeiknek megfelelő oldalakról, legyen szó blogokról, könyvjelzőkről, online boltok kínálatáról, vagy bármi egyébről. Az alkalmazás egy mappákba rendszerezi az adatokat, amelyekben ezután könnyedén meg lehet találni azt, amelyet a felhasználó éppen keres.

Busey szerint napjaink fejlesztései segítik az internetes vállalkozásokat, hogy megbízhatóbb termékekkel, szolgálatatásokkal jelentkezzenek. Olcsóbb az infrastuktúra, fejlődnek a programozók és egyre több vásárló jelenik meg a hálón.

„Nem könnyű újrakezdeni, de nagyon sokat épülök ezekből a folyamatokból” – mesélte lelkesen a fiatalember. „Nagyon felvillanyozó, hogy a semmiből létrehozhatunk valamit, ami működik. Nagyon kimerítő is egyben, de ha az embernek sikerül, akkor a nehézségek sem tűnnek olyan súlyosnak a végén.”