A munkában való elégedettség manapság attól függ – mondta a Guardiannek a kutatást végző cég igazgatója, Chris Humphries –, hogy az adott ember képes-e kitölteni a benne rejtőző potenciált, s képes-e megmutatni a kreativitását, s ezzel elérni azt az érzést, hogy a munkájával megkülönbözteti magát a többiektől.

Manapság sok ember hagyja ott az íróasztalt, s vállal olyan kétkezi munkát, amelyben az agyát saját sorsának irányítására is használhatja, miközben tevékenységének eredménye azonnal látszik.

A kutatók megkérték az alkalmazásban álló embereket, hogy húzzák meg az elégedettségük szintjét munkájuk különböző jellemzőit illetően. Így skálázniuk kellett az elégedettségüket a fizetésük, a stressz szintje, vagy az önálló vállalkozóvá válásra való hajlandóság oldaláról nézve.

A kékgalléros (fizikai) munkásoknak 70 százaléka, az úgynevezett fehérgalléros (mondjuk szellemi) foglalkozásúaknak azonban csak 63 százaléka érezte elismertnek magát. Ráadásul a kékgallérosok sokkal jobban érezték magukat kollégáik körében, mint irodákban dolgozó társaik.

Mindezek tükrében igazán érdekes végigcsemegézni az alábbi listát, s eltűnődni azon, hogy vajon a különböző foglalkozásokban lévők miért elégedettek vagy miért sem azzal, amivel a kenyeret keresik. Miként az is érdemel pár gondolatfutamot, hogy a legelégedettebbnek mutatkozó fodrászoknak is csak a 40 százaléka élvezi azt, amit csinál. Illetve, hogy a sor végén álló szociális munkások a maguk 2 százalékos élvezeti szintjével mi az ördögnek foglalkoznak azzal amivel Talán az állásválasztásnál az élvezetesség csak sokadik szempont?

Az foglalkozások boldogsági rangsora

A megkérdezettek közül hány százalék élvezi a munkáját