A cégek többségénél évente egyszer van fizetésemelés, méghozzá a pénzügyi év elején. Ez sok helyen egybeesik a naptári év kezdetével, míg másutt – az adott üzletág logikájának, ciklusainak megfelelően – az év egyéb, elsősorban tavaszi hónapjaiban kezdődik. Az azonban bizonyosra vehető, hogy az üzleti év kezdete előtt jóval eldől, hogy a következő költségvetésben mekkora bérfejlesztéssel számolnak a cég egészénél és egyes részlegeinél. Így aztán azoknál a vállalatoknál, amelyek januárban kezdik az új üzleti évet, karácsony előtt már felesleges fizetésemelésért lobbizni. A keretek ugyanis már eldőltek, s ezeken már nem lehet változtatni.

Egy fifikás munkavállaló azonban tudja, hogy a cégvezetők mikor kezdik el a következő évi tervek kidolgozását, s hivatalos, illetve informális csatornákon arról is értesül, hogy várható-e leépítés, vagy éppen ellenkezőleg új emberek felvételére kell számítani. Azt is megtudja, hogy a hatékonyságnövelési célok teljesítése érdekében ugyan annyi pénzért több munkát várnak-e el tőle (Magyarországon a fizetéscsökkentésnek ez a legbeváltabb gyakorlata), vagy több pénzt kaphat még több munkáért, vagy kevesebb munkáért kevesebb pénzzel is be kell érnie, esetleg megszüntetik-e a munkakörét, mert azt összevonják egy másikkal, s amit eddig két ember végzett el, azzal most már egynek is meg kell birkóznia. Bármilyen módon is változzanak meg a foglalkoztatási feltételei, ahhoz idomulnia kell annak, aki hosszú távon is jó pozícióban akar maradni a munkahelyén.

Karácsony előtt éppen ezért nem a fizetésemelésért presszionálja a főnökét, mert ez bizonyosan nem szolgálja jól hosszú távú érdekeit: az okos alkalmazott ilyenkor a tizenharmadik havi fizetésre és a jutalomra hajt. Ennek pedig az egyszerű oka van: az év végén a cégeknél mindig marad egy kis elkölthető, sőt adózási okok miatt egyenesen elköltendő pénz, amit a dolgozók pénzbeli vagy természetbeli jutalmazására lehet fordítani. A jutalmak jellegéből, nagyságából és elosztásából (ki mit és mennyit kapott) arra is jól lehet következtetni, hogy ki van benne a pikszisben, és ki az aki az első átszervezéskor számíthat rá, hogy leépítik.

Persze nincs olyan ember, aki éppen az ünnepek előtt akarna azzal szembesülni, hogy talán hamarosan elveszíti az állását, de hát az orientáció mindig nagyon lényeges szempontja a nyugalmas munkavállalásnak. Ugyanakkor a kilátásba helyezett, vagy még a bevásárlási időszakban kézhez vett jutalom nem csak azzal a jóleső érzéssel töltheti el a munkatársakat, hogy mindenkinek meg lehet venni az ajándékot, hanem abban is szinte teljesen biztos lehet, hogy állása az új évben is megmarad. A nagymama pedig megkaphatja a meleg harisnyát, a nagypapa a már tavaly összetört csibukpipára megszólalásig hasonlító új darabot kotorhat ki a karácsonyfa alól, az asszony meg a férj is örülni fog a meleg kardigánnak vagy pulóvernek, a lánygyerek boldogan vonul el kuckójába a discmannel, a fiúgyermek, pedig rátapadhat a számítógép képernyőjére a gyilkolós-mászkálós-lövöldözős harci videojáték legújabb verziójával.

S hogy mikor is érdemes a fizetésemeléssel legközelebb előhozakodni? Például tél végén, amikor az első tavaszt idéző napsugarak aranysárgára festik a falakat, s bearanyozzák a főnök kedvét is. Ilyenkor talán azt is barátságosan mondja el: Kartársam, remélem, hogy nem költötte el a karácsonyi jutalmat, mert az bizony jól jön ilyenkor a leépítések idején.