Karriert akarsz? Mutasd meg magad!
Aki karriert akar, annak „reklámoznia” kell magát. De a reklámról jó tudni, hogy nem csak figyelemfelkeltés, hanem egyben beváltatlan ígéret is. Az előrejutáshoz tehát kreativitás, bátorság és megbízhatóság is kell – vélik a DBM HR-tanácsadócég szakértői.
1. Kezdeményezőkészség nélkül nem megy
Ha valaki a jelenlegi munkaadójánál vágyik előrelépésre, ezt megteheti azzal, ha kitalál, elfogadtat és betölt egy teljesen új munkakört. A kulcs a cég működése során az adott feladatra vonatkozó igény azonosítása addig, amíg azt más meg nem teszi. Az új munkakör létrehozására azonban csak akkor érdemes számítani, ha ettől a bevételek növekedését, a költségek csökkenését, a hatékonyság javulását vagy más előnyöket lehet várni. Ha az „önkéntes” végül is elfoglalja a pozíciót, a várakozásokat feltétlenül be is kell váltania, ha karrierjét töretlenül akarja folytatni. Ezért az efféle karrierépítéshez jó adag kezdeményezőkészségre és kreativitásra van szükség. Sok ember azonban nem tudja átlépni saját árnyékát, vagy valóban képtelen megbirkózni az ilyen kihívásokkal.
2. Álmodozók
Sokkal általánosabb, hogy az emberek megmaradnak az éppen adott munkájuknál, s abban reménykednek, hogy valaki felfedezi a rejtett tartalékaikat, képességeiket, s aztán létrehoz, vagy ajánl egy új munkakört a számukra. Ők azok, akik előre szeretnének jutni, de a környezet változásától vagy valaki mástól várják, hogy megteremtsék a továbblépés feltételeit. Magyarán, a szervezet hasznát szolgáló lehetőségek keresése helyett, beleragadnak az álmok kátyújába.
3. És mit kezdjen veled a főkök?
Vannak, akik nem álmodoznak, sőt a főnökeikhez fűződő jó személyes kapcsolatukat megpróbálják kihasználni az előrejutásuk érdekében. Például időnként odaállnak eléjük, s nyíltan megmondják, hogy magukat többre érzik képesnek annál, amit jelenleg a cég rájuk bízott. Tehát új, felelősségteljesebb megbízatást várnának el. De általában mégsem történik semmi, mert nem egy adott problémáról, hanem egy megoldásról beszélnek a felettesükkel. Márpedig egy adott ember kinevezése egy adott pozícióra mindig egy probléma megoldására tett kísérletet jelent.
4. Listázz te is!
Emiatt sokkal eredménnyel kecsegtetőbb megkérdezni, hogy miként lehetne több felelősséget vállalni. Ez ugyanis a főnököknek lehetőséget ad akár egy egész lista összeállítására is azokból a problémákból, amelyek megoldására, vagy a megoldásban való részvételre alkalmasnak tartják az adott munkatársat. Sőt vannak olyan főnökök, akik jó néven veszik, ha ki-ki saját maga listázza, hogy hol és mivel tudna a jelenlegi feladatain kívül hasznot hajtani.
5. Nem árt gyorsan kapcsolni
A vállalati szervezetekben gyakran előfordul, hogy egy adott helyen csökken a termelékenység, a munkafolyamatok bedugulnak, lelassulnak, s ez számos panasz forrásává válik. Ez a helyzet mindig jó lehetőséget teremt a karrierjük továbbépítésére azoknak, akik megfelelő javaslatokkal képesek előállni, s hajlandóak részt vállalni a megoldásban. Különösen akkor lehet sikerre számítani, ha abban a környezetben nincs más, aki ugyan ezt megtenné. Nem árt tehát gyorsan kapcsolni.
6. A csőlátók mindig passzolnak
Egy másik karriereket megtorpantó viselkedési forma, amikor valaki nem hajlandó átgondolni a környezete változásait, vagy a megjósolható események bekövetkezését. Nevezhetnénk ezt csőlátásnak is, ami a „Nem az én dogom!” vagy „Ez XY munkája, keressék meg őt vele!” típusú válaszokban manifesztálódik. Azok az emberek azonban, akik folyamatosan áthárítják a felelősséget, egyben a lehetőségeiket is továbbadják másoknak.
7. Ésszerű kockázatok
Azért nem árt óvatosnak lenni az egyes feladatok elvállalásánál. Csak ésszerű kockázatot érdemes vállalni, azt viszont feltétlenül. Ha egy megbízás túl nagy falatnak tűnik, vagy túl szoros a határidő, az a bukás veszélyét hordozza magában. Igaz, hogy egy kiélezett helyzetben sikeresen lezárt feladat akár meg is tízszerezheti a „megbízhatósági faktorunkat”. Ez pedig a későbbi feladatok adresszálásánál nagyon sokat hozhat a konyhára.
8. Karriergyilkos nyugalom
A karrier-gátló tényezők közül meglehetősen jellemző a piszkos munka lerázása is. Az emberek fejében gyakran megfordul, hogy igazán rájuk férne valami nyugalmasabb feladat, sőt időnként arra vágynak, hogy egyáltalán ne kelljen dolgozniuk. Vannak olyan (mellesleg igazán tehetséges) vezetők, akik emiatt olyan vezetési gyakorlatot alakítanak ki, hogy a piszkos küzdelmekben ne kelljen részt venniük, a kényes döntéseket hozzák meg mások, s nekik csak oda kelljen állni vagy félre kelljen húzódni, attól függően, hogy szükség miként diktálja. Ez a politika valóban igen alkalmas a hosszú és konfliktusmentes helyben járásra. De a nagyobb feladatok megszerzéséhez szükséges képességeket éppen az összeütközésekkel terhes, s persze kevésbé nyugalmas pozíciók felvételével lehet megmutatni. Ilyenkor ugyanis nem csak képzettséget, találékonyságot, diplomáciai érzéket, hanem energiát, kisugárzást, felelősségteljes gondolkodást, gyors elemző képességet, azaz olyan tulajdonságokat is fel lehet villantani, amelyek a karrier előrehaladásában és az egyre magasabb vezetői posztok elfoglalásában igen értékesek, s gyakorta nélkülözhetetlenek. A nyugalom és a karrier iránti vágy igazából nem fér össze.
Ha valaki a jelenlegi munkaadójánál vágyik előrelépésre, ezt megteheti azzal, ha kitalál, elfogadtat és betölt egy teljesen új munkakört. A kulcs a cég működése során az adott feladatra vonatkozó igény azonosítása addig, amíg azt más meg nem teszi. Az új munkakör létrehozására azonban csak akkor érdemes számítani, ha ettől a bevételek növekedését, a költségek csökkenését, a hatékonyság javulását vagy más előnyöket lehet várni. Ha az „önkéntes” végül is elfoglalja a pozíciót, a várakozásokat feltétlenül be is kell váltania, ha karrierjét töretlenül akarja folytatni. Ezért az efféle karrierépítéshez jó adag kezdeményezőkészségre és kreativitásra van szükség. Sok ember azonban nem tudja átlépni saját árnyékát, vagy valóban képtelen megbirkózni az ilyen kihívásokkal.
2. Álmodozók
Sokkal általánosabb, hogy az emberek megmaradnak az éppen adott munkájuknál, s abban reménykednek, hogy valaki felfedezi a rejtett tartalékaikat, képességeiket, s aztán létrehoz, vagy ajánl egy új munkakört a számukra. Ők azok, akik előre szeretnének jutni, de a környezet változásától vagy valaki mástól várják, hogy megteremtsék a továbblépés feltételeit. Magyarán, a szervezet hasznát szolgáló lehetőségek keresése helyett, beleragadnak az álmok kátyújába.
3. És mit kezdjen veled a főkök?
Vannak, akik nem álmodoznak, sőt a főnökeikhez fűződő jó személyes kapcsolatukat megpróbálják kihasználni az előrejutásuk érdekében. Például időnként odaállnak eléjük, s nyíltan megmondják, hogy magukat többre érzik képesnek annál, amit jelenleg a cég rájuk bízott. Tehát új, felelősségteljesebb megbízatást várnának el. De általában mégsem történik semmi, mert nem egy adott problémáról, hanem egy megoldásról beszélnek a felettesükkel. Márpedig egy adott ember kinevezése egy adott pozícióra mindig egy probléma megoldására tett kísérletet jelent.
4. Listázz te is!
Emiatt sokkal eredménnyel kecsegtetőbb megkérdezni, hogy miként lehetne több felelősséget vállalni. Ez ugyanis a főnököknek lehetőséget ad akár egy egész lista összeállítására is azokból a problémákból, amelyek megoldására, vagy a megoldásban való részvételre alkalmasnak tartják az adott munkatársat. Sőt vannak olyan főnökök, akik jó néven veszik, ha ki-ki saját maga listázza, hogy hol és mivel tudna a jelenlegi feladatain kívül hasznot hajtani.
5. Nem árt gyorsan kapcsolni
A vállalati szervezetekben gyakran előfordul, hogy egy adott helyen csökken a termelékenység, a munkafolyamatok bedugulnak, lelassulnak, s ez számos panasz forrásává válik. Ez a helyzet mindig jó lehetőséget teremt a karrierjük továbbépítésére azoknak, akik megfelelő javaslatokkal képesek előállni, s hajlandóak részt vállalni a megoldásban. Különösen akkor lehet sikerre számítani, ha abban a környezetben nincs más, aki ugyan ezt megtenné. Nem árt tehát gyorsan kapcsolni.
6. A csőlátók mindig passzolnak
Egy másik karriereket megtorpantó viselkedési forma, amikor valaki nem hajlandó átgondolni a környezete változásait, vagy a megjósolható események bekövetkezését. Nevezhetnénk ezt csőlátásnak is, ami a „Nem az én dogom!” vagy „Ez XY munkája, keressék meg őt vele!” típusú válaszokban manifesztálódik. Azok az emberek azonban, akik folyamatosan áthárítják a felelősséget, egyben a lehetőségeiket is továbbadják másoknak.
7. Ésszerű kockázatok
Azért nem árt óvatosnak lenni az egyes feladatok elvállalásánál. Csak ésszerű kockázatot érdemes vállalni, azt viszont feltétlenül. Ha egy megbízás túl nagy falatnak tűnik, vagy túl szoros a határidő, az a bukás veszélyét hordozza magában. Igaz, hogy egy kiélezett helyzetben sikeresen lezárt feladat akár meg is tízszerezheti a „megbízhatósági faktorunkat”. Ez pedig a későbbi feladatok adresszálásánál nagyon sokat hozhat a konyhára.
8. Karriergyilkos nyugalom
A karrier-gátló tényezők közül meglehetősen jellemző a piszkos munka lerázása is. Az emberek fejében gyakran megfordul, hogy igazán rájuk férne valami nyugalmasabb feladat, sőt időnként arra vágynak, hogy egyáltalán ne kelljen dolgozniuk. Vannak olyan (mellesleg igazán tehetséges) vezetők, akik emiatt olyan vezetési gyakorlatot alakítanak ki, hogy a piszkos küzdelmekben ne kelljen részt venniük, a kényes döntéseket hozzák meg mások, s nekik csak oda kelljen állni vagy félre kelljen húzódni, attól függően, hogy szükség miként diktálja. Ez a politika valóban igen alkalmas a hosszú és konfliktusmentes helyben járásra. De a nagyobb feladatok megszerzéséhez szükséges képességeket éppen az összeütközésekkel terhes, s persze kevésbé nyugalmas pozíciók felvételével lehet megmutatni. Ilyenkor ugyanis nem csak képzettséget, találékonyságot, diplomáciai érzéket, hanem energiát, kisugárzást, felelősségteljes gondolkodást, gyors elemző képességet, azaz olyan tulajdonságokat is fel lehet villantani, amelyek a karrier előrehaladásában és az egyre magasabb vezetői posztok elfoglalásában igen értékesek, s gyakorta nélkülözhetetlenek. A nyugalom és a karrier iránti vágy igazából nem fér össze.
