Az Mt. megengedi, hogy a munkavállaló munkaviszonya mellett munkavégzésre irányuló további jogviszonyt létesítsen. Ennek egy korlátja van, hogy a munkavállaló köteles ezt munkáltatójának bejelenteni, megegyezéssel viszont a munkáltató kifejezett hozzájárulása is kiköthető.
Ez a további jogviszony lehet második munkaviszony, vagy megbízási, vállalkozási szerződés alapján, illetve gazdasági társaság tagjaként történő személyes munkavégzés is.
A törvényben nem található szabály arra, hogy a munkáltatóknak többes foglalkoztatás esetén a munkavégzések időtartamát nyilván kellene tartania annak érdekében, hogy a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok a munkavállaló tekintetében érvényesüljenek, és ne foglalkoztatási jogviszonyonként. (Erről az Mt. csak a fiatal munkavállalókra tartalmaz kifejezett rendelkezést, amely szerint a munkaidő megállapításánál a több munkáltató részére történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani, ráadásul függetlenül attól, hogy a munkavégzés megbízási vagy munkaszerződés keretében valósul meg.)
A fentiekből következően, ha további jogviszony más munkáltatónál létesíthető, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy az ugyanazon munkáltatóval munkaszerződés megkötésével egyidejűleg, vagy azt követően munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése kizárható-e.
A munkaszerződés egyik lényeges és nélkülözhetetlen tartalmi eleme a munkakörben történő megállapodás. A munkavállaló a munkaszerződésben meghatározott munkakörbe tartozó munkát, a munkáltató szervezetének munkamegosztása szerinti munkafeladatok meghatározott körét köteles ellátni. A munkavállaló munkakörébe tartozik az ún. járulékos feladatok elvégzése is, mint például munkafeladatokhoz kapcsolódó előkészítő és befejező munkák. A munkáltatónak jogában áll továbbá a munkavállalót ideiglenes jelleggel munkakörébe nem tartozó feladatokkal is megbízni (átirányítás).
A munkaviszony rendeltetéséből, illetve a munkavállalót védő garanciális jellegű munkajogi szabályokból adódóan a munkavállaló munkakörébe tartozó, vagy azzal azonos jellegű feladatokra munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, így különösen vállalkozási, vagy megbízási, esetleg bedolgozásra irányuló szerződés nem létesíthető. Minden egyedi esetben azonban külön kell vizsgálni az ügy összes körülményét, nevezetesen azt, hogy a munkakör meghatározása, illetve ennek pontos megjelölése (pl. munkaköri leírás) hiányában annak gyakorlati kitöltése és a polgári szerződés tárgya hogyan viszonyul egymáshoz. Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a munkafolyamat jellegét tekintve a munkaköri és a teljesítési kötelezettség miképp választható el egymástól.
Ha a polgári jogi jogviszony a munkavállaló munkakörébe nem tartozó feladatok elvégzésre jött létre, akkor második lépésben egy további feltételt is meg kell vizsgálni. Nevezetesen, hogy a szerződés tárgya szerinti tevékenység - a munka természete, jellege alapján - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében is elvégezhető, azaz a felek választhatják a polgári jogi szerződés egyik típusát is, szabadon meghatározva annak tartalmát.
Annak a körülménynek tehát, hogy a második jogviszonyban a munkavégzés a munkáltató által bérbe adott, vagy saját eszközökkel történik-e, önmagában nincs kizárólagos, ügydöntő jelentősége. Ha a munkavégzés az első vizsgálati szempontnak megfelelt (nem munkakörbe tartozó a feladat), a második szempontú megfeleltetés (a munkavégzés jellege) során az egyik lehet a munkaviszonyt erősítő ismérvek között.
Amennyiben megállapítható, hogy a szerződést kötő felek tényleges akarata a munkaszerződés mellett nem megbízási, vagy vállalkozási jogviszony létrehozására irányult, hanem pl. a munkaidő meghosszabbítására és a rendkívüli munkavégzést szabályozó előírások, vagy az adó- és járulékfizetési kötelezettséget meghatározó jogszabályok megkerülésére, vagy a munkavégzés jellege a szerződéstípus szabad megválasztását nem indokolja, a megállapodás színlelt szerződésnek minősül.