Nincs törvényi akadálya annak, hogy a felek csak a nyárra szerződjenek. Ezt a lehetőséget nem befolyásolja közvetlenül és feltétlenül a munkavállaló által betöltött munkakör, a munkaviszony keretében ellátandó feladat sem, hiszen a határozott időt naptárilag is megállapíthatják. A rugalmas munkaerő-gazdálkodást is érinti az a kérdés, amely a munkáltató tevékenységének szezonalitása okán a határozott idejű szerződések évről-évre történő megújíthatóságának jogszerűségére vonatkozik.
Az Mt. korábbi szabályai öt évben korlátozták az azonos felek közötti, határozott időre szóló munkaviszony időtartamát, ideértve a meghosszabbított, megújított munkaszerződéseket is. A kellő flexibilitás érdekében a törvény új szabálya július 1-jei hatállyal enyhít a korlátozáson, ugyanis az ötéves összeszámítás vonatkozásában csak az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott idejű munkaviszony tartamának beszámítását írja elő. Így amennyiben az idényjelleggel működő munkaadónál a holtidény legalább fél év, nem kell tartani az ötéves felső határ elérésétől. Természetesen ekkor is érvényesülnie kell az Mt. elvárásának, mely szerint a határozott idő kikötéséhez jogos munkáltatói érdeknek kell kapcsolódnia. Törvényes érdeknek tekintendő, ha a tevékenység objektív okok miatt csak az év egy meghatározott periódusában végezhető. Egyébként önmagában abból a körülményből, hogy a határozott időre szóló alkalmazás a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából hátrányos a munkavállalóra, nem következik az ilyen kikötés rendeltetésellenes, törvénysértő volta.