Ezres nagyságrendben kerültek Tuzson Bence miniszter asztalára tavaly megfigyelési kérelmek nemzetbiztonsági okból. Nem tudni, ebből mennyit hagytak jóvá, így azt sem, hány ember után kutakodtak a titkosszolgálatok kormányzati engedéllyel. Kiderült viszont, hogy a tárca évek óta alap nélkül ködösít a témában.
Nem is annyira ritka, hogy valakit nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a tudta nélkül megfigyelnek, átkutatják a lakását, az autóját, lehallgatják a telefonját, a találkozóit, elolvassák a leveleit, rögzítik mi történik az otthonában – ehhez a titkosszolgálatoknak joguk van, de az ilyen információgyűjtést az igazságügyi miniszternek kell jóváhagynia.
Tuzson Bence miniszternek – vagy helyettesének, Répássy Róbertnek – elég sok ilyen kérelemről kellett döntenie tavaly: mint a HVG közérdekű adatigénylésére az Igazságügyi Minisztériumtól kapott válaszból kiderült, 2024-ben 1346 nemzetbiztonsági célú, titkos információgyűjtésre vonatkozó előterjesztés érkezett a tárcához.
Ez nagyságrendileg megfelel a 2023-as hasonló adatnak, ami egy kicsit volt csak több, hiszen abban az évben 1400 megfigyelési kérelmet küldtek be a titkosszolgálatok a miniszterhez. A 2023-as szám valamivel meghaladta a 2022-es 1374-et, viszont nem érte el a 2021-es szintet, amikor jóval több, 1469 kérelmet iktattak.
A kérelemről a törvény szerint a miniszternek – vagy a nevében eljáró helyettesének – 72 órán belül kell döntenie: engedélyezi-e vagy sem, és a döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. A 90 napra szóló – egyszer ugyanennyivel meghosszabbítható – titkos információgyűjtés külső kontrollhoz kötött: csak miniszteri engedéllyel folytatható.
Más kategória a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés, itt egy bíró a külső engedélyező. Emellett a titkosszolgálatok végezhetnek külső engedélyhez nem kötött információgyűjtést is, ezt a típusút elég „házon belül” jóváhagyatni. Utóbbiakról nincs nyilvánosan elérhető adat, a bírósági jóváhagyást igénylőkről szoktak kiadni, ám
éppen a legkomolyabbnak számító, nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésnél nem közli a tárca a nyilvánossággal, hogy végül mennyi megfigyelést engedélyezett.
Nem mintha ne kérdeztük volna meg a minisztériumtól azt is, hogy 2024-ben a beérkezett engedélykérelmekből mennyit hagytak jóvá, illetve mennyit utasítottak el, erre azt a választ kaptuk, hogy “az Igazságügyi Minisztérium nem állít elő és nem kezel a titkos információgyűjtés engedélyezéséről egyéb statisztikai adatokat”.
Ez a titkolózás nem újdonság. Pedig bár komoly ügyekről és nemzetbiztonsági okokról beszélünk, egy, a konkrét ügyeket beazonosíthatóvá nem tevő számadatot, a megadott engedélyek számát nyugodtan kiadhatnák. A bíróság például megteszi a bűnüldözési célú megfigyeléseknél, ott évek óta 100 százalékos az engedélyezési arány.
Sokáig az Igazságügyi Minisztérium sem szemérmeskedett és kérésre közölte, hogy mennyi kérelmet hagyott jóvá a miniszter. Egészen a 2021 nyarán kirobbant Pegasus-botrányig, vagyis a közéleti szereplőket, újságírókat, a NER kritikusait érintő, gyanús megfigyelési ügyig, amelyet amúgy a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni.
A tárca korábban tehát simán kiadta az engedélyek számát. Így tett 2020-ban és 2021 nyarán is, amikor a július 19-ig – a Pegasus-botrányig – jóváhagyott engedélyekről adtak a HVG kérdésére pontos számot. Az alapján írtuk meg, hogy minden korábbinál több, 928 esetben engedélyeztek nyár közepéig nemzetbiztonsági célú titkos adatgyűjtést:
A Pegasus-botrány után viszont az igazságügyi tárca olyan titkolózásba kezdett, amit később követhetetlenné váló, évről évre újabb fordulatokat hozó hivatkozásokkal igyekezett magyarázni. A gyakran önmagának is ellentmondó kifogások után a tárca most ért le a hazugságspirál aljára – derült ki a HVG újabb kérdésére adott válaszukból.
Amikor 2022-ben a 2021 teljes évre vonatkozó adatokat kértük ki, a tárca azt a meglepő választ adta, hogy nem is tartják nyilván külön a megadott engedélyek számát, csak a beérkezett kérelmekét. Sőt, megpróbálták átírni a múltat is, mondván: a nyilvánvaló tények ellenére korábban is csak a kérelmek számát adták ki, nincs is más adatuk.
Ennek már 2022-ben ellentmondott ugyanakkor az, hogy amikor rákérdeztünk, hány engedélyt írt alá a miniszter és hányat – őt helyettesítve – más, nem azt mondták, hogy az engedélyezett kérelmekről nincs külön nyilvántartásuk, hanem azt, hogy minősített, vagyis titkosított adat, hogy kik írták alá az engedélyeket.
Amikor tavaly év elején a HVG rákérdezett a 2023-as számokra, a minisztérium új indokkal állt elő: a kérelmek engedélyezett/megtagadott bontás szerinti közlése lehetetlen, mert „a közérdekű adat nem ismerhető meg, ha minősített adat”. Vagyis eszerint mégiscsak nyilvántartják ilyen bontásban a döntéseket, csak már titkosították.
De ez a kifogás sem tartott sokáig, mert tavaly nyáron, amikor ismét próbálkoztunk az adott fél év engedélyezett/megtagadott bontás szerinti adatigényléssel, már nem hivatkoztak minősített adatra, vagyis a titkosításra, hanem visszatértek a korábbi hivatkozáshoz: nem tartják nyilván így az adatokat, csak az összes, beérkezett kérelem száma áll rendelkezésükre.
Ez persze továbbra is nehezen hihető, hiszen más forrásból tudjuk, hogy a tárcánál a pozitívan elbírált kérelmek aránya hagyományosan igen magas, és látjuk, hogy a bíróság is képes a saját hasonló adatait külön bontásban nyilvántartani, és például életszerűtlen lenne a Sándor-palota ilyen kifogása is a kegyelmi kérvényeknél.
A követhetetlen magyarázkodás ellenére most, a tavalyi számok kikérésénél is tettünk kísérletet az engedélyezett/megadott kérelmek szerinti bontás kikérésére, de azt a választ kaptunk, hogy a tárca “nem állít elő és nem kezel a titkos információgyűjtés engedélyezéséről egyéb statisztikai adatokat”, mint az összes kérelem száma.
Most arra is rákérdeztünk a tárcánál, hogy a kérelmek és engedélyek nyilvántartásának előírásai, az ezzel kapcsolatos titkos ügyiratkezelési szabályok változtak-e az elmúlt 5 évben, és azt a választ kaptuk, hogy nem. Ám ez azt is jelenti, hogy ha 2021 nyarán még a jóváhagyott kérelmekről is volt statisztikájuk, most is kellene lennie.
Ezt a nevetséges helyzetet még abszurdabbá teszi, hogy a jelenlegi engedélyezési gyakorlaton már 9 éve változtatni kellett volna. A kormány legutóbb tavaly áprilisban ígérte meg, hogy végrehajtja a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) még 2016-ban hozott ítéletét. Az ugyanis megállapította, hogy
a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés miniszteri engedélyeztetése jogsértő, ezért a törvényt át kell írni.
A már a Pegasus-botrány idején is alkalmazott – a NAIH későbbi vizsgálata szerint jogszerű – megfigyeléseket lehetővé tevő gyakorlatot az EJEB éppen azért is kifogásolta, mert az engedélyező a miniszter. Márpedig egy kormánytagtól aligha várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés.
Szakértők erre azt javasolták, a minisztertől egy bíróhoz kerüljön át az engedélyezés. Más országokban sem tárcavezetők döntenek erről, hanem az EU-s joggyakorlatban döntően bírók. Az EJEB-ítéletnek megfelelő, egyelőre késő jogszabályi változtatás tehát azzal járna, hogy a titkos megfigyelések engedélyezését elvennék a minisztertől.
(Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP/Ed Jones)
