Az Alkotmánybíróság szerint nem kisajátítás az, hogy az egyik önkormányzattól egy másiknak adnak át közterületet.
Még 2022-ben számoltunk be arról az utóbb elfogadott törvényjavaslatról, amely a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő Széchenyi teret, az Arany János utcai metróállomásnál található Podmaniczky teret és a belvárosi Vörösmarty teret a fővárostól az állam tulajdonába adta, és ingyenesen átadta kezelésre az V. kerületi önkormányzatnak. Az Alkotmánybíróság most úgy döntött, hogy a jogszabály nem sérti a fővárosi önkormányzat jogait, és elutasította a Fővárosi Törvényszék indítványát.
A jogszabályváltozás azzal is jár, hogy azóta a kerület szabja meg a Vörösmarty téri karácsonyi vásár kereskedői által fizetett bérleti díjakat, és a bevételek is a kerület kasszájába folynak. A főváros felhánytorgatta, hogy az említett terek környékén számos olyan építkezés zajlik, ami a kormányfő vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető.
A fővárosi önkormányzat szerint az ellentételezés nélküli kisajátítás és a tulajdonjog korlátozása az Alaptörvénybe ütközik, a fővárost jövedelemtől fosztják meg, és a felkészülési idő is túl rövid volt. Ezzel szemben a kerületi önkormányzat arra hivatkozott, hogy a főváros felelőtlen, gondatlan gazda: elhanyagoltság, kiégett fű, piszok és szemét jellemzi az érintett tereket, amelyek üzemeltetésére a belváros költött, miközben a terek hasznosításából – így például a karácsonyi vásárból – származó bevételek a fővárosi önkormányzathoz folytak be. Erről adatokat is közölt az Alkotmánybíróságnak írt levelében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki szerint az V. kerületi önkormányzat az érintett közterületek fejlesztésére közel nettó 3,7 milliárd forintot fordított a főváros helyett.
Karácsony Gergely főpolgármester a törvény elfogadását követően rögtön bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, és emlékeztetett arra, hogy „a döntéssel szemben előzetesen mind a Pénzügyminisztérium, mind az Igazságügyi Minisztérium, mind a Belügyminisztérium alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, eredménytelenül”.
Az Alkotmánybíróság azonban nem az ő panaszát tárgyalta, hanem – egy és negyed évvel a beérkezése után – az állam ellen indított perét tárgyaló bíróság kezdeményezését. A Fővárosi Törvényszék Surányi Katalin vezette tanácsa ugyanis egyetértett a felperesként fellépő főpolgármesterrel abban, hogy az alkalmazandó törvény Alaptörvény-ellenes.
Az Alkotmánybíróság Varga Réka vezette tanácsa azonban nem így látta. A miniszteri levéllel jórészt egyetértve megállapította, hogy a felkészülési idő nem volt kirívóan rövid.
Ha az egyik önkormányzattól egy másiknak adnak át közterületet, az nem kisajátítás,
tehát nem kötelező az ellentételezés. Továbbá az alkotmánybírók nem látták bizonyítva, hogy a terek állami tulajdonba és kerületi kezelésbe kerülése „olyan mértékű állami forráskivonást eredményezne, amely már ellehetetlenítené a felperes közfeladatainak az ellátását”, illetve hogy olyan vagyoni hátrány érte a fővárost, amit a jogalkotónak kompenzálnia kellett volna.
Azt már nem az Alkotmánybíróság dolga eldönteni, hogy az átadás célszerű-e, és növeli-e a hatékonyságot, mert nem alkotmányossági kérdés, hanem a jogalkotó felelősségi körébe tartozik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a bírói kezdeményezést, ami azt jelenti, hogy a bíróságnak a levelében írt kételyek ellenére alkalmaznia kell a törvényt, vagyis be kell majd jegyeznie az állam tulajdonjogát és a kerületi kezelést a három belvárosi térre.