„Elsősorban a saját családom már nem velünk lévő tagjainak kell megfelelnem, akik életüket adták a hazáért a szovjetek elleni küzdelemben, mint egyik dédapám” – írja Orbán Balázs a közösségi médiafelületén, ahol bemutatta a dédapja, lovag Khloyber Oszkár honvéd hősi halálát igazoló dokumentumot is.

Mint arról korábban mi is beszámoltunk, Orbán Balázs egy podcastepizódban azt találta mondani, hogy 1956 tanulsága éppen az, hogy olyan felelőtlenséget nem lehet csinálni, mint amit Zelenszkij tett, aki a politikai igazgató szavai szerint „belevitte az országát egy háborús védekezésbe”. Az ezt követő botrány hatására született az a bejegyzése, amiben a dédapja hősi halálát hozta fel, alátámasztandó a nemzeti elköteleződését.

Ha azonban egy közszereplő saját politikai tetteinek védelmében előhozakodik felmenői becsületével, akkor jogunk van megismerni azt az embert, aki mögé Orbán Balázs behúzódik.

Khloyber Oszkár lovag, mint az az Orbán által feltöltött dokumentumból is kiderül, 1897-ben született Zomborban, anyja neve Duhokai Rehák Ilona volt. A két világháború között a lapok beszámoltak egy igen különös bűncselekményről, ahol is

egy Khloyber Oszkár nevű dohánygyári tisztviselő előbb leütött egy idős pénzbeszedőt, majd megpróbált kereket oldani az öregnél talált ötezer pengővel.

Mindez 1933-ban történt, és az eltulajdonított összeg nagyságrendjét könnyen megítélhetjük, ha felidézzük a korszak népszerű slágerét, miszerint „havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel”.

Khloybert a helyszínen feltartóztatták, és előbb azzal próbálta kidumálni magát a szorult helyzetéből, hogy ő is a rablót üldözi, később pedig már a rendőrségen azt adta elő, hogy nem emlékszik semmire. Ez persze senkit nem hatott meg, Khloyber lovagot (született 1897. 03. 14., Zombor, anyja neve Rehák Ilona) öt év fegyházra ítélték rablásért.

Nem ez volt azonban Khloyber első találkozása a rendőrséggel. Még 1926-ban Csáky-Pallavicini Hippolyt őrgróf Török Pál és Khloyber Oszkár katonatisztekkel elhatározta, hogy Strobl Alajost felkérik, hogy készítsen Horthy kormányzóról egy szobrot, majd a szobor másolatait elhelyeztetik szerte az országban.

Kisvártatva azonban anyagi természetű vita alakult ki a felek között, majd mindenki feljelentett mindenkit lopásért, az ügyészség azonban valamennyi esetben alaptalannak nyilvánította a feljelentést. Khloybert egyébként már ezt megelőzően is feljelentették egyszer sikkasztásért. Azzal vádolták, hogy a Turán Magyar Háziipari Szövetkezet igazgatójaként 12 millió korona értékben zálogosított el jogtalanul terítőket. Nincs nyoma annak, hogy elmarasztalták volna, a korabeli lapok arról írnak, hogy elszámolási vita állt az ügy hátterében a szervezet és az igazgató között.

Khloyber legsúlyosabb ügye mindenképpen a Sas utcai rablás volt, ami után le is ülte a büntetését, de utána

1942-ben ismét a bíróság előtt találta magát, ezúttal csalás és okirat-hamisítás volt vele szemben a vád.

Ekkor már az Avola marcipángyár alkalmazottja volt, és 1063 pengőt vett fel egy kereskedőtől, akinek azt állította, hogy kakaóport tud számára szerezni. Khloyber azonban nem tartotta be az ígéretét, a pénzt a saját céljaira fordította, így a bíróság el is ítélte egy évre, ráadásul súlyosbító tényezőként értékelték a korábbi rablásért kapott ötéves büntetését is.

A büntetésének letöltése után került ki Khloyber a frontra, és ott valóban hősi halált halt a szovjetek elleni harcban, ezt nemcsak az Orbán Balázs által bemutatott dokumentum támasztja alá, hanem a posztumusz Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel való kitüntetése is.