Havonta 110 titkos megfigyelési kérelem érkezett idén Tuzson Bence igazságügyi miniszterhez, de hogy ebből mennyit engedélyezett, azt most sem lehet tudni. Ennek közlését korábban elsunnyogta a tárca, később titkosította az adatot, most éppen azt állítja, hogy fogalma sincs róla.
Az idei év első felében meghaladta a havi százat az igazságügyi miniszter asztalára kerülő titkos információgyűjtést célzó kérelmek száma. Ezek mind nemzetbiztonsági célból javasolták valaki megfigyelését, lakásának, autójának átkutatását, telefonjának vagy találkozóinak lehallgatását, leveleinek elolvasását, az otthonában történtek rögzítését.
Vagyis
az állampolgárok alapos és titkos megfigyelése gyakoribb, mint gondolnánk,
hiszen az Igazságügyi Minisztériumnak a HVG közérdekű adatigénylésére adott válasza szerint a fent említett hat hónapban összesen 658 ilyen előterjesztés érkezett Tuzson Bence igazságügyi miniszter asztalára. Ez egészen pontosan átlag havi 109, ami nem is olyan sok ahhoz képest, hogy tavaly egész évben 1400, vagyis havi 116 akta futott be.
A nemzetbiztonsági céllal végzett titkos információgyűjtés külső engedélyhez kötött, csak miniszteri engedéllyel folytatható. Más kategória a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés, itt egy bíró a külső kontroll, vagyis az engedélyező. Emellett a titkosszolgálatok végezhetnek külső engedélyhez nem kötött információgyűjtést is, de ezt a típusút elég „házon belül” jóváhagyatni.
A szolgálatok „belső engedélyezésű” információgyűjtéséről nincsenek nyilvánosan elérhető adatok, de a már komolyabbnak számító, bűnüldözési célúból, amit bíró hagy jóvá, tavaly havi átlag 11 volt, és évtizedes statisztikai adat, hogy általában egyetlen kérelmet sem utasítottak el.
Ennél tehát tízszer több volt idén a miniszteri engedélyezést igénylő kérelem, ám
éppen a legkomolyabbnak számító, nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésnél nem köti a tárca a nyilvánosság orrára, hogy ebből mennyi megfigyelést engedélyezett.
Ebben a tárca következetes egy ideje – a titkolózás indoklásában már kevésbé. Pedig ezek komoly ügyek, és míg a bűnüldözési célú titkos információgyűjtésnél a jogszabály tételesen felsorolja, mikor lehet ilyet alkalmazni, az igazságügyi miniszter által elrendelt nemzetbiztonsági célúnál a határok meglehetősen tágak.
Itt elég indok egy terrorcselekmény megakadályozása, illetve „Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése” – utóbbiba pedig elég sok minden belefér.
Ráadásul a 2021-ben kirobbant Pegasus-botrányban később kiderült, hogy a miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtések egy részét a jogszerűségét illetően elég sok bírálatot kapott Pegasus kémprogrammal végezték el. Sőt, ezek egy részét nem is Varga Judit miniszter, hanem a jelenleg vádlottként a bíróság előtt álló Völner Pál akkori igazságügyi államtitkár írta alá.
Az ilyen speciális információgyűjtésnek a nevében is benne van, hogy titkos, így szükségszerű, hogy a keletkezett adatok is titkosak. Sőt, már maga a minisztériumba érkezett kérelem is minősített adat, vagyis nem lehet tudni semmit egy-egy kérelem konkrét tartalmáról, az abban érintett személyről, a későbbi eredményről.
Ez persze érthető, hiszen, ha kiszivárog az információ, az a fedett akciók sikerét, akár terrorveszély elhárítását veszélyeztetheti, titkosszolgálati munkatársak lelepleződéséhez vezethet. Az már kevésbé, hogy a tárca miért nem adja ki, hány kérelmet hagytak jóvá, ténylegesen hány információgyűjtést engedélyeztek. Hiszen
egy számadatnak nincs kockázata, az egyedi ügyek titkossága miatt semmilyen részlet nem tudható a megfigyelésekről, így az éves számok tényleg csak statisztikai adatok.
Mégis kitartóan titkolóznak, bár nem volt ez mindig így. A minisztérium évekig készségesen közölte éves statisztikai adatként a megadott engedélyek számát. Egészen a Pegasus-botrányig. A 2021-es év volt az első, ahol azt a meglepő választ adták, hogy külön nem tartják nyilván a megadott engedélyek számát, csak összesen a beérkezett kérelmekét.
Később a kormányzat már azt is állította, hogy korábban is csak a kérelmek számát hozták nyilvánosságra. Vagyis saját bevallásuk szerint eddig sem tudták, és a nyilvánvaló tények ellenére eddig sem az engedélyezett megfigyelések számát közölték, csak a kérelmekét. Furcsa mód azonban éveken át soha nem jelezték, hogy tévedés történt.
Amikor pedig a HVG idén év elején rákérdezett a tavalyi számokra, a minisztérium új indokkal állt elő: a kérelmek engedélyezett/megtagadott bontás szerinti közlése lehetetlen, mert „a közérdekű adat nem ismerhető meg, ha minősített adat”. Vagyis kiderült, hogy mégiscsak nyilvántartják ilyen bontásban a döntéseket, csak már titkosították.
Most, amikor az idei első fél év adatait kértük ki, és ismét próbálkoztunk az engedélyezett/megtagadott bontás szerinti adatigényléssel, már nem hivatkoztak a titkosításra, hanem visszatértek a korábbi kifogáshoz: nem tartják nyilván így az adatokat, csak az összes, beérkezett kérelem száma, a közölt 658 áll rendelkezésükre.
Ez azonban továbbra is nehezen hihető, hiszen más forrásból tudjuk, hogy a tárcánál a pozitívan elbírált kérelmek aránya hagyományosan igen magas, és látjuk, hogy a Fővárosi Törvényszék képes a saját hasonló adatait külön bontásban is nyilvántartani. Összességében tehát zavaros a kép, de ezek a statisztikai adataink vannak:
A nevetséges helyzetet még abszurdabbá teszi, hogy a jelenlegi engedélyezési gyakorlaton már 8 éve változtatni kellett volna. A kormány legutóbb tavaly áprilisban ígérte meg, hogy végrehajtja a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) még 2016-ban hozott ítéletét. Az ugyanis megállapította, hogy
a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés miniszteri engedélyeztetése jogsértő, ezért a törvényt át kell írni.
Ez a mulasztás akkor is előkerült, amikor 2021 nyarán kirobbant a Pegasus-botrány, és kiderült, hogy például a hvg.hu korábbi újságírója, Dercsényi Dávid mellett több más magyar újságírót, közéleti szereplőt, ellenzékieket, az Orbán-kormány kritikusait figyelhették meg a mobiltelefonjukra telepített izraeli kémszoftverrel.
Az akkor alkalmazott – Péterfalvi Attila NAIH-elnök későbbi vizsgálata szerint jogszerű – megfigyeléseket lehetővé tevő gyakorlatot az EJEB éppen azért is kifogásolta, mert az engedélyező az igazságügyi miniszter. Márpedig egy kormánytagtól aligha várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés.
A helyzet megoldására szakértők javasolták, hogy a minisztertől egy bíróhoz kerüljön át az engedélyezés. Más országokban sem tárcavezetők döntenek erről, hanem az EU-s joggyakorlatban döntően bírók. Az EJEB-ítéletnek megfelelő jogszabályi változtatás tehát azzal járna, hogy a titkos megfigyelések engedélyezését elvennék a minisztertől.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: HUBERT LINK / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
