A főpolgármester-választáson leadott mintegy 800 ezer szavazat három napon át tartó újraszámolása után pénteken újabb eredményt hirdetnek Karácsony Gergely és Vitézy Dávid párharcában. És ezzel sincs feltétlenül vége, hiszen még lehet fellebbezni. Mióta szervezett választások léteznek, mindig téma a csalás és a tévedés lehetősége, ahogy az újraszámolás szükségessége is. A hibák kiküszöbölésére is sokféle megoldás van, de egyik sem tökéletes, az online voksolás pedig még messze.
Az igazoló választmány ma délelőtt olvasta meg újra az I. kerületi választási czédulákat Kasics Péter, Jámbor Gyula, Zettel Ágost és Kurczveil Vilmos bizalmi férfiak jelenlétében. […] Azonban bebizonyosodott, hogy a szavazatszedő küldöttség számítása teljesen helyes volt és így az igazoló választmány az első kerületi választást igazoltnak jelentette ki. Az eredményben a panaszosok is megnyugodtak. Felolvasták Hartman Elek levelét, mely szerint a VII. kerületi választás ellen beadott reklamáczióját visszavonja, […] ennélfogva a VII. kerületi választás is igazoltatott.
– tudósított egy korabeli fővárosi újraszámolásról a Magyar Hírlap 1897. december 19-én megjelent cikkében (a dokumentumot Nyáry Krisztián posztolta a Facebook-oldalára).
Ma hirdetnek eredményt – már harmadszor
Most, csaknem 130 évvel később, a 2024-es főpolgármester-választás eredményét óvták meg, és mintegy egy hónapos jogorvoslati eljárás, valamint a jelöltekre leadott összesen 782 110 érvényes szavazat maratoni, háromnapos újraszámlálása után új eredményt hirdet a Nemzeti Választási Bizottság, megállapítva, hogy Karácsony Gergely vagy Vitézy Dávid nyerte-e a választást. Ez, a ma várható új eredmény a harmadik lesz a sorban:
- Először 324 vokssal győzött Karácsony Gergely, ennyivel előzte meg Vitézy Dávidot – már ez is hihetetlenül szoros eredmények számított, hiszen a különbség csupán 0,04 százalék volt.
- Másodszorra – az érvénytelen voksok között talált több száz mégis érvényes miatt – változott az eredmény: Karácsony maradt a győztes, de az előnye 41 voksra, 0,005 százalékra apadt.
A harmadik, ma várható eredmény még bármi lehet, ám az első kétnapnyi számolás után úgy tűnt, hogy a felülvizsgálat során mind Karácsonyra, mind Vitézyre leadott pluszvoksokat találtak, amit tévesen esetleg a másikhoz számoltak eredetileg, továbbá találtak olyat is, amelyet valamelyikőjüknek ítéltek, de valójában érvénytelen voksnak kellett volna minősíteni. Így az első két nap után úgy állt a helyzet, hogy nőtt Karácsony előnye, méghozzá mintegy 200 szavazattal.
Az újraszámolásról szóló riportunk itt olvasható:
De még a mai eredmény sem biztos, hogy végeredmény lesz. Ugyanis aki azt hitte, hogy bő egy hónap mindenféle újraszámolása, fellebbezése, jogértelmezési vitája után a július 12-i NVB-döntés már tényleg végleges lesz, az tévedett, mert megfellebbezhető ez az eredmény is. Ez a határozat ugyanúgy megtámadható, mint a korábbiak, tehát ezt a főpolgármester-választási eredményt sem vehetjük véglegesnek, mert ellene a Kúriához, majd azt követően az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért.
A jelenlegi helyzet tehát nemcsak bonyolult, és jogilag is többféle értelmezésre ad lehetőséget, hanem viszonylag új is minden szereplőnek: a választóknak, a főpolgármester-jelölteknek és a választási szerveknek is. Az ugyan a rendszerváltás óta több, főként országgyűlési választáson előfordult, hogy a vesztes fél vagy támogatói bázisa nem fogadta el az eredményt, de ez teljes körű újraszámoláshoz vagy megismételt választáshoz még akkor sem vezetett, amikor a 2002-es Fidesz-vereség után egy radikális csoport az újraszámolást követelve például egy időre lezárta és elfoglalta az Erzsébet hidat.
A MIÉP kezdte, a Fidesz csatlakozott: Újraszámolást!
Akkor, 22 évvel ezelőtt a hatalmát elvesztő Fidesz maga is mindent megtett az eredmény – az MSZP–SZDSZ-koalíciónak 10 mandátumos előnye lett a Fidesszel szemben az akkor még 386 fős törvényhozásban – kétségbe vonásáért. Orbán Viktor ugyan elismerte a vereségét, és gratulált Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelöltnek, de egyúttal elültette a kétséget híveiben, akik választási csalásról kezdtek beszélni. Orbán ekkor mondta el híres beszédét, miszerint „sokan voltunk, de nem elegen”.
Először mégsem a Fidesz, hanem a parlamentből kiesett MIÉP kezdett aláírásgyűjtésbe a voksok újraszámolásáért, össze is szedtek majdnem 100 ezer szignót, ám azt hiába juttatták el a választási szervekhez, mert azok már a két választási forduló – akkor még kétfordulós volt a választás, ezt majd csak a 2010-es hatalomra kerülése után szüntette meg a Fidesz – között és azután is elutasított minden, a szavazatok részbeni, illetve teljes körű újraszámolását kezdeményező beadványt.
A 2002-es parlamenti választás hivatalos végeredményének kihirdetése előtti napon, május 3-án a Fidesz aztán bejelentette, hogy népi kezdeményezést indít a választási törvény módosítása érdekében, hogy megnyíljon a lehetőség a 2002-es szavazólapok megőrzésére és újraszámlálására. A Fidesz ugyan később megszavazta és elfogadta a parlamentben a jelentést, amely a választások törvényes és tiszta lebonyolítását rögzítette, de Orbánék fenntartották, hogy
a társadalom széles rétegeiben kétség és aggodalom van a választások tisztaságával kapcsolatban,
ezért is támogatják az újraszámlálását. A párt ifjúsági szervezete, a Fidelitas még népi kezdeményezést is indított ennek érdekében, de ez nem volt sikeres. A Fidesz pedig hiába nyújtott be már az új parlament megalakulása után, a nyáron javaslatot a választási törvény ilyen irányú módosítására, a parlament – akkor már – MSZP–SZDSZ-es többsége elutasította a kezdeményezés tárgyalását, mondván:
a Fidesz ezzel a látszólag technikai jellegű indítvánnyal akarja kétségbe vonni az új kormány és az új összetételű Országgyűlés legitimitását.
Ember számol, ember hibáz – most is így volt
Egészen biztos, hogy ha 2002-ben mégis újraszámolták volna a szavazatokat, más eredmény jött volna ki. Éppúgy, ahogy a mostani főpolgármester-választásnál is látjuk, hogy ahányszor átvizsgálják a szavazólapokat, találnak köztük tévesen megítélteket. Így volt ez az első körös újraszámolásnál, amikor az átvizsgált, eredetileg érvénytelennek minősített mintegy 25 ezer szavazat közül 528-at mégis érvényesnek találtak: így kapott plusz 363 voksot Karácsony, plusz 112-t Vitézy és még 53-at a harmadik jelölt, Grundtner András is. Azért, mert a szavazatszámláló bizottságokban rosszul ítélték meg a voksokat.
Vagyis akármennyire is figyelembe vesszük, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, és még azt is, hogy a szavazás napján az egész napos munka és figyelem, koncentrálás után a számlálást végzők fáradtak, és emiatt önkéntelenül is benéznek, mellészámolnak valamit, esetleg rosszul adják össze egy oszlop számait, tény, hogy többször is hibáztak. Ráadásul az 1354 budapesti szavazókörben eltérően is ítélhettek meg egyes körülményeket. Erre talán a legjobb példa, hogy elvileg a jelölt neve melletti körben két egymást metsző vonal ad egy érvényes szavazatot, de lehet, hogy egyik helyen az volt a konszenzus, hogy ha a vonalak kilógnak a körből, de még éppen a karika szélén metszik egymást, az érvényes.
A második újraszámolásánál is több, emberi hibára visszavezethető eltérésre derült fény. Előfordult például, hogy valaki mindhárom induló neve mellé is behúzta az ikszet, így – mivel érvényesen szavazni csak egy jelöltre lehet – az nyilvánvalóan érvénytelen kellene, hogy legyen, mégsem nyilvánították annak. Olyan esetek is voltak, amikor az egyértelmű szavazat ellenére mégis valamelyik másik jelölthöz számolták a voksot. Ez a hiba nagy számban fordult elő például a XIII. kerületben, ahol egyetlen szavazókörben 67 olyan Karácsony-szavazatot találtak, amit korábban tévesen Vitézyhez számoltak. Itt emiatt tovább nőtt Karácsony előnye, pedig amúgy is Angyalföldön vezetett a leginkább. A kerületben Karácsony nemcsak 56 százalékot ért el, míg Vitézy csak 40,5 százalékot, hanem ez körülbelül 9000 szavazat előnyt jelentett neki, ami a Karácsonyra leadott összes voks 2,5 százaléka.
Rossz szabályok, hibázó emberek – mi a megoldás?
Ahogy arról a hvg360-on részletesen is írtunk, megállapítható, hogy a jogszabályok megszegése vagy épp azok életszerűtlen alkalmazása együtt tette sokszor lehetetlenné június 9-én a választói akarat érvényesülését. A fő gondot a fideszes jelölt, Szentkirályi Alexandra utolsó pillanatos – amúgy Vitézy javára történő – visszalépése okozta, ugyanis nem volt egységes gyakorlat a neve kihúzására. Az I. kerületben például a budapesti, 3 százalékos átlagnál kevesebb, 2,4 százaléknyi érvénytelen szavazat volt, de egyik sem olyan, ahol az áthúzás okozott volna zavart. Azért, mert a megoldás itt volt a legegyértelműbb: fekete téglalapot nyomtattak a lapra, elfedve Szentkirályi nevét, a pártlogót és az ikszelésre szolgáló karikát is. Máshol viszont vékony, gyakran alig észrevehető vonal volt az áthúzás.
Már a józan észnek is ellentmond, hogy több, fizikailag ennyire különböző megoldás egyenrangú lenne, arról nem beszélve, hogy a jogbiztonság követelménye is megkívánja az egyértelmű értelmezhetőséget, márpedig most egyértelművé vált, hogy baj van az erre vonatkozó részletszabályokkal is, hiszen finoman szólva sem adnak világos útmutatást. Más kérdés, hogy a már elkészült szavazólapokról a jelölt lehúzása körüli bizonytalanság megelőzhető lenne azzal, ha úgy módosítanák a szabályokat, hogy az utolsó pillanatban, 2 nappal a voksolás előtt már ne lehessen visszalépni, legfeljebb a szavazólapok kinyomtatása előtt. A választókkal szemben sem tisztességes az utolsó pillanatos visszalépés, hiszen megfosztja őket a döntésre való alapos felkészülés lehetőségétől.
Június 9. előtt talán senki sem gondolta volna, mennyi bonyodalom származhat annak az egyszerű előírásnak az értelmezéséből, miszerint a választó az akaratát a jelölt neve mellett szereplő karikában elhelyezett két, egymást metsző vonallal fejezheti ki. Előkerült olyan, korábban érvénytelennek nyilvánított szavazólap is, amelyen a szabad kézzel alkotott körkörös firkák egy férfi nemi szerv társaságában történetesen épp egy jelölt melletti karikában eredményeztek két egymást – véletlenül – metsző vonalat. Ezek a rajzos technikák egyébként több esetben is zavarba ejtően szubjektív értékelést tettek lehetővé.
Ezek az esetek is rámutattak, hogy magát az ikszeléses megoldást is érdemes lenne újragondolni olyan nemzetközi példák alapján, amelyek nem hagynak teret a bizonytalanságnak. Átvehető lenne például a francia, papíralapú minta is. Ott a szavazók kiválasztják a kizárólag a jelölt nevét tartalmazó, előre nyomtatott szavazólapot, majd azt egy borítékba helyezve dobják az urnába. Japánban pedig a választópolgárok ráírják a preferált jelölt vagy párt nevét az üres szavazólapra.
Ez volt a lényege már az ókorban a cserépszavazás görög módszerének is: egy darab cserépre karcolták a száműzendő polgár nevét, és a cserepet egy nagy edénybe dobták. Ez a szavazás tényének ellenőrizhetőségét, egyúttal titkosságát is garantálta, hiszen mindenki látta, hogy ki szavazott, de azt nem, hogy mi volt a szavazata tartalma.
De honnan jött a ma olyan sok gondot okozó ikszeléses megoldás? Onnan, hogy az írásbeli szavazás az írástudás általánossá válása után úgy kezdett terjedni a világban, hogy a szavazólapra rá kellett írni a képviselőnek szánt ember nevét, viszont a jogalkotók – feltételezve, hogy a szavazók nagy többsége funkcionális analfabéta – fényképeket, logókat, zászlókat, más szimbólumukat helyeztek el segítségül a szavazólapon, továbbá egy × vagy + vagy pipa jelet kellett elhelyezni egy körben vagy négyzetben az érvényes szavazáshoz.
Messze még az elektronikus szavazás itthon
A szavazólapok kézzel kitöltögetése okozta nehézségeket és az ikszelés jelentette félreérthetőséget egyaránt megszüntetné egy nagyon egyszerű változtatás bevezetése: az átállás az elektronikus szavazásra. Az elektronikus vagy gépi szavazást Európa és a világ több országában alkalmazzák sikerrel, ám Magyarországon nincs tervben a bevezetése. Pedig a digitalizációt és a digitális állam gyakorlatainak adaptálását az Európai Unió is támogatja, és az elektronikus, sőt online szavazásnak sok előnye van:
- Egyszerűsíti a választási procedúrát.
- Növelheti a szavazói aktivitást.
- Megoldás a külföldön élők szavazási nehézségeire.
- Olcsóbb tud lenni, mint a papíralapú szavazás.
- Jelentős mértékben kiküszöböli a félreértéseket.
- Megszűnik a hibázás lehetősége a számolásnál.
- Sokkal gyorsabb az eredmény megállapítása.
- A zárt rendszerben nehezebb a voksok manipulálása.
- Nem utolsósorban környezetbarátabb.
A világ legnépesebb országában, Indiában elektronikus szavazógépeket alkalmaznak – így volt ez most is, amikor nemrég általános választásokat rendeztek a 968 millió választásra jogosult állampolgárnak. A gépi szavazást ugyan Indiában már 2000-ben elkezdték bevezetni, de még ma sem teljeskörűen alkalmazzák, mert részint megmaradt a papíralapú megoldás is az elektronikus mellett. Utóbbi úgy néz ki, hogy a szavazat leadásához egy képernyőn a jelölt neve vagy a párt szimbóluma melletti gombot kell kiválasztani.
A kaszinókban található „félkarú rabló” játékgép működési elvéhez hasonló módszert régóta használnak a világ számos országában. Az Egyesült Államokban is korábban karos szavazógépek segítségével, a voksot lyukkártyára vagy lyukszalagra rögzítve lehetett szavazni, ma már a legtöbb helyen érintőképernyőn, elektronikusan adható le a kívánt voks. Az elektronikus szavazásoknak is sokféle módszerük alakult ki a világban: van köztük vonalas és mobiltelefonos, továbbá gépi szavazás, legújabban pedig
terjed a teljesen online, szavazóhelyiséghez, így utazáshoz sem kötött, otthonról elvégezhető digitális szavazás.
Ha már Rogán Antal nekiállt digitalizálni…
Miért ne lehetne ilyesmit Magyarországon is bevezetni? Főleg azután, hogy már az Orbán-kormány is egyre jobban tereli a digitalizáció felé az állampolgárokat, például a Rogán Antal bábáskodása mellett létrehozott Digitális Állampolgárság Programmal (DÁP) és az ahhoz kapcsolódó mobiltelefonos alkalmazással. Persze ilyenkor mindig felvetődik, hogy mennyire felkészült erre a magyar társadalom, hiszen nyilván
kockázatos az online szavazás bevezetése, amikor vannak, akiknek még a péksütemények lemérésére és felcímkézésére szolgáló áruházi digitális mérleg használata sem magától értetődő.
De persze sok múlik a fokozatosságon és az edukáción is. Akár a fokozatos bevezetés is megoldható lenne ugyanis, fenntartva még a papíralapú szavazás lehetőségét is, de közben alternatívaként felajánlva az elektronikus voksolást. Ahogy például Észtországban csinálják. Ott a 2023-as választáson már a jogosultak csaknem egyharmada élt az elektronikus szavazás lehetőségével. Észtország volt az első állam, amely lehetővé tette az internetes szavazást a választáson, és bár merültek fel kétségek a rendszer működésének megbízhatóságával kapcsolatban, az 1,3 milliós balti országban mára bevált a módszer.
Észtországban az e-szavazáshoz számítógépre, személyi igazolványra és egy speciális kártyaolvasóra van szükség. A voks leadása mindössze néhány percet vesz igénybe: miután az állampolgár letöltötte a megfelelő alkalmazást a választási hatóság honlapjáról, PIN-kóddal azonosítja magát, szavaz, majd digitális aláírásával hitelesíti. Alternatívaként egy speciális SIM-kártyával ellátott mobiltelefon is használható az azonosításhoz. Érdekesség, hogy a hagyományos szavazással szemben az észt választópolgár a választás végéig meggondolhatja magát, újra szavazhat, de csak az utolsó voksa számít.
Magyarországon, bár már többször felmerült a digitális szavazás lehetőségének bevezetése, nincs erre mutató jogalkotói szándék. Pedig az ellenzéki összefogás pártjai a 2022-es választások előtt, 2021 őszén a miniszterelnök-jelöltet kiválasztó előválasztási folyamatban bizonyították, hogy működhet az online voksolás. A parlamenti választások digitalizálásának ötletével amúgy már 2016-ban előállt a Magyar Liberális Párt, mondván: ezzel nemcsak olcsóbb lenne a választás lebonyolítása, hanem igazságosabb is a külföldön élő magyarok számára is, akiknek így nem kellene több száz kilométert utazniuk voksolni.
Ahogy arról korábban már írtunk, az elektronikus szavazórendszerekkel kapcsolatban kulcskérdés, hogy mennyire biztonságos az infrastruktúra. E rendszerekben alapvetés, hogy minden állampolgárnak legyen egy egyedi kulcsa – ilyen lehet például a chippel ellátott e-személyi, amelyet már itthon is használunk, vagy a most bevezetendő digitális állampolgár mobilalkalmazás –, amellyel képes a rendszerbe lépés során egyértelműen és kizárólagosan azonosítani magát. A szavazásra jogosult személy biometrikus azonosítással, tehát például ujjlenyomatának megadásával vagy megfelelően részletes arcazonosítás után is beléphet a voksoláshoz kialakított felületre.
De nemcsak a szavazás biztonsága kritikus pont, hanem az illegális adatgyűjtés veszélye is. A rendszernek ugyanis – a későbbi ellenőrizhetőség kedvéért – el kell tárolnia, hogy ki melyik pártra és melyik jelöltre szavazott. Ez pedig még egy stabil demokráciában is nyugtalanító eshetőségeket vet fel, hát még a képlékenyebb társadalmakban. Ezért a kétlépcsős folyamat lehet ideális. Első körben csak az azonosítás történik meg, majd az azonosítószoftver „átadja” az állampolgárt a második rendszernek, amely semmit nem tud a felhasználó személyéről, csak annyit, hogy van szavazati joga, és még nem élt vele. Elképzelhető az is, hogy független megfigyelők mellett a pártok által delegált informatikai szakemberek is rálássanak az infrastruktúrát működtető forráskódra vagy a rendszer (anonimizált) folyamataira is.
A választások lebonyolításáért felelős Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnökét a HVG korábban kérdezte arról, hogy mikor szavazhatunk végre úgy online, mint például az észtek, és Nagy Attila elnök sem volt túl optimista. Azt mondta, a bevezetés alapvetően technológiai felkészültség, a fejlesztéshez szükséges pénzügyi forrás és persze politikai akarat kérdése. Hozzátette: a tapasztalat, hogy a magyar választók a papíralapú voksolást szokták meg, ebben bíznak, és bár Észtországban valóban jól működik az úttörő megoldás, de ott az élet minden területén erős a digitális társadalom, ott nyitottabbak erre.
