Mivel már évek óta nem tudtak hallgatókat felvenni, a kuratórium kezdeményezte a Közép-európai Egyetem engedélyének visszavonását, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy mindennek vége. A kutatások, diplomát nem adó képzések, társadalmi és tudományos kapcsolatrendszerek például mind megmaradnak – mondta el a hvg.hu-nak Kontler László rektorhelyettes. Mi lesz a budapesti egyetem sorsa és milyen jövő vár az intézményre Bécsben? Megkérdeztük.
hvg.hu: Futótűzként terjedt el a múlt héten, hogy végleg bezárja kapuit a CEU Budapesten, miután kiderült, tanácsa kezdeményezi a Közép-európai Egyetem működési engedélyének visszavonását. Tényleg ennyire drasztikus a lépés?
Kontler László: Bezárásról nincs szó. Ez a kifejezés azt sugallja, mintha mindennek vége volna, az egyetem feladja az összes budapesti tevékenységét, bezárja a kutatóintézeteit, a könyvtárat, nem tart több rendezvényt. Ilyen nem történik.
hvg.hu: De akkor mi igen?
K.L.: Az egyetem kuratóriuma hozott egy adminisztratív döntést arról, hogy megszünteti a Közép-európai Egyetem (KEE) jogi személyét. Magyarországon két jogi személy létezett a CEU égisze alatt: az egyik az amerikai képzési rendszerű Central European University (CEU), amelynek magyarországi működését a 2017-es „lex CEU” ellehetetlenítette. A másik a magyar akkreditációjú Közép-európai Egyetem (KEE), amely a CEU-val fennálló együttműködési megállapodás keretében annak programjait bonyolította és a magyar tanulmányi feltételeket is teljesítő hallgatóknak magyar diplomát is kiadhatott. Mivel a programokat kénytelenek voltunk Bécsbe áthelyezni, a magyar illetőségű KEE-re évek óta nem tudtunk hallgatókat felvenni.
hvg.hu: Nem tudtak hallgatókat felvenni, vagy ők nem jöttek?
K.L.: Nem tudtunk. Programjaink mindegyike rendelkezik amerikai (és most már osztrák), és egy részük magyar akkreditációval, de „csak” magyar program, amelyet Budapesten lehetett volna „hagyni”, nincs. A diplomaszerzés amerikai (CEU-s) és magyar (KEE-s) követelményrendszere, kreditelvárásai eltérnek, de ugyanazok a tanárok oktatták ugyanazokon a kurzusokon ugyanazokat a hallgatókat, amit lehetetlen egy időben két helyszínen tenni. Budapestre utoljára 2019-2020-ban tudtunk hallgatókat felvenni, közülük még van néhány doktorandusz, akik ennek a tanévnek a végére befejezik és megvédik a disszertációjukat. A lex CEU által teremtett körülmények között a KEE sem tud egyetemként létezni Magyarországon, miközben egy egyetem fenntartása formai követelményekkel is jár: kell, hogy legyen szenátusa, hallgatói képviselete, különféle belső szabályzatai és a több. Ezeknek sem rövid, sem hosszabb távon nem tudunk megfelelni. Az intézmény vezetése és kuratóriuma mindezt figyelembe véve hozta meg a döntését.
hvg.hu: Ritkán fordul elő, hogy egy felsőoktatási intézmény maga kéri a működési engedélyének visszavonását. Mennyire gyors a folyamat?
K.L.: Első lépésként az Oktatási Hivatalba kell elküldeni a kérelmünket. Az más kérdés, hogy miután bekerül a magyar bürokrácia útvesztőjébe, mi fog történni. A menetrend szerint az Oktatási Hivatal tájékoztatja majd a kérvényről az illetékes minisztériumot, amelynek ezután az Országgyűléshez kell fordulnia. Hiszen ugyanúgy, ahogy parlamenti törvény hoz létre egy egyetemet, a megszüntetés is az ő hatáskörük. Hogy ez mikorra várható, meg fog-e történni egyáltalán, nem tudjuk megjósolni. A jogi személy egy üres héjként még biztosan létezni fog egy darabig, de a mi szempontunkból ennek nincs jelentősége.
hvg.hu: Korábban fájdalmas lépésnek nevezte az engedély visszavonásának kezdeményezését. Meg lehetett volna ezt akadályozni, egyáltalán érdemes lett volna próbálkozni?
K.L.: Voltak erről belső viták, de a kuratórium így döntött. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kuratórium összetétele is sokat változott, már alig vannak benne olyanok, akik emlékeznek arra, milyen struktúrában működtünk Budapesten, mi volt és esetleg mi lehetne még ennek a jelentősége.
hvg.hu: A jogi személy tehát megszűnik, de ha nincsenek képzések, mi az, ami mégis marad Budapesten?
K.L.: A CEU az elmúlt harminc évben nemcsak diplomákat adott Budapesten, hanem nagyon széles spektrumon tevékenykedett. Kutatások, diplomát nem adó képzések, társadalmi és tudományos kapcsolatrendszerek – ezek mind megmaradnak. Talán a legismertebb az OSA Archívum, amely nemcsak hagyományos levéltár és kutatóhely, ahol létrehozása óta szívós, következetes és korszerű gyűjtőmunka zajlik, hanem kulturális események, rendezvények – például a huszadik évében járó Verzió nemzetközi emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál színhelye.
hvg.hu: A CEU-t nagyon sokan a Nádor utcai központtal azonosítják, a hallgatók nagy része is oda járt. Mennyire maradhat meg ezután az épület a budapesti zászlóshajónak?
K.L: A Nádor utcában marad a 2019-ben alakult CEU Demokrácia Intézet mind az öt munkacsoportjával, globális kapcsolatrendszerben és együttműködések keretében folytatott kutatási programjaival, európai uniós és egyéb pályázatok révén támogatott, a korunkbeli demokrácia égető problémáira reflektáló projektjeivel. Tovább működik a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének a néhai Collegium Budapesttől megörökölt ösztöndíjprogramja és a CEU Bioetikai és Jogi Központja, de nem szabad elfeledkezni a Bibó Szabadegyetemről és a Határtalan Tudás sorozatról sem. Marad a CEU könyvtára, amely továbbra is nyitva áll a magyar egyetemek és főiskolák hallgatói és oktatói, kutatóintézetek munkatársai, tanárok, újságírók előtt. Fél éve nagy sikerrel megnyitotta kapuit a CEU Nyitott Galéria, amely közvetlenül a Nádor utcából látogatható.
hvg.hu: Ilyen körülmények között tudják-e folytatni a korábban megkezdett társadalmi programokat?
K.L.: Egyelőre Budapesten működik tovább a roma származású fiatalok egyetemi előkészítője, akárcsak a Socrates-program, amely olyan embereknek kínálja az egyetemi tanulás élményét, akik vágytak erre, de élethelyzeti okoknál fogva nem volt rá lehetőségük. Számomra külön büszkeség a CEU Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért program, amely ukrán és nemzetközi kapcsolati hálónkra támaszkodva ukrajnai fiataloknak nyújt online kurzusok formájában lehetőséget arra, hogy a háború által szétzilált ukrán felsőoktatás körülményei között is fenntarthassák a normalitás és a nemzetközi akadémiai közösséghez való tartozás érzését, valamint nyári és téli egyetem keretében személyes találkozót budapesti épületeinkben. Végül, a nemrégiben újjáalakított társadalmi kapcsolatok irodájának a feladata, hogy kifejezetten a magyar közönség számára szervezzen különböző kulturális és társadalmi programokat. Tehát még egyszer: folytatódik minden, ami nem jár egyetemi diploma- vagy fokozatszerzéssel.
hvg.hu: Mennyire volt elvi döntés, és mennyire gyakorlati, hogy fenntartják a budapesti jelenlétet?
K.L.: A CEU diplomás képzései ugyan Bécsben zajlanak, de a sok érték, amit Budapesten felhalmoztunk, az elért eredmények, a kapcsolati háló, amely Magyarországon, a régióban és a világban itteni központtal kialakult, a folytatás mellett szól és szilárd alapját képezi. Valószínűleg nem kell részleteznem, miért tartja a Nyílt Társadalom Alapítvány szükségesnek, hogy mindez folytatódjon.
hvg.hu: Az engedély visszavonása ennek ellenére tagadhatatlanul érinti majd valamennyire a tanári kart. Mi az, amiben változik majd az életük?
K.L.: Az egyéni élethelyzetekben mindez nem jelent túl sok változást, a munkatársak egy része ezután is ingázni fog. Előfordulhat persze, hogy valaki mostantól inkább csak Bécsben szeretne professzor lenni.
hvg.hu: Az épületek fenntartása, a programok megvalósítása, a személyzet bére mind jelentős anyagi ráfordítás. Megéri ezt két helyszínen fenntartani?
K.L.: Tény, hogy a bécsi egyetem fenntartása másfél-kétszeresébe kerül a budapestiének. Ha ebből a tortából kell levágni egy szeletet, amit a budapestiek megesznek, az feszültségekhez vezetne. Ezért döntött úgy a Nyílt Társadalom Alapítvány már két évvel ezelőtt, hogy évente egy bizonyos összeggel támogatja az egyetemet annak érdekében, hogy a budapesti tevékenységek folytatódjanak.
hvg.hu: Több éve már, hogy Bécsbe költöztek. Mi az, amiben más az ottani egyetemi élet, mint Budapesten volt? Mennyit sikerült átmenekíteni Bécsbe abból a szellemiségből, ami a budapesti CEU-t jellemezte?
K.L.: A bécsi CEU kezd nagyon színvonalas és korszerű, de hagyományosabb egyetemmé válni. Az intézményt megviselték az elmúlt évek, és elég gyakran hallani a kollégáktól, hogy jó lenne már, ha egy „normális egyetem” lennénk. A társadalmi, közéleti problémák iránt fokozott érzékenység azért továbbra is jellemző.
hvg.hu: Csökkent a magyar diákok száma, mióta Bécsbe költöztek?
K.L.: Vannak még bőven, de kevesebben, mint korábban, az egykori 18-20 százalék nagyjából fele. Régen közülük sokan azért választották a CEU-t, mert ugyanazt kapták „helyben”, mint Hollandiában, vagy Angliában. Mára ez természetesen megváltozott, de a presztízse még mindig az intézmény mellett szól. Emellett egyre inkább sikerül integrálódni az osztrák tudományos életbe is. Jó példa erre, hogy tavaly először írtak ki egy nagy pályázatot osztrák tudományos intézmények, egyetemek számára, hogy konzorcium formájában dolgozzanak ki és valósítsanak meg nagyszabású, sok millió eurós projekteket. A CEU az öt nyertes pályázatból kettőben is részt vesz, az egyik esetben a konzorcium vezetőjeként. A teljesítményen és minőségen alapuló presztízs tehát megmaradt, miközben igazodott a megváltozott körülményekhez és a működés súlyponti helyszínéhez, azzal együtt, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Bécsben más az egyetemünk helyi értéke.
hvg.hu: El tudja képzelni, hogy a jövőben valamikor a CEU visszatér egyetemként Budapestre?
K.L.: Annál jobban, mint amennyire most jelen van Budapesten, nem. A kuratórium eldöntötte, hogy ha már ez a fájdalmas sebészeti beavatkozás, az egyetemi képzések Bécsbe költözése lezajlott, akkor az váljék teljessé. Kollégáimmal tettünk javaslatokat arra, hogy a programvezetőkkel egyeztetve, indokolt esetben a hallgatók tanulmányaik egy részét Budapesten végezhesse el, de ez kisebbségi álláspont maradt az egyetem vezetésében, és annak tűnik a közösség egészét tekintve is.
