Vezércikket írt a Magyar Nemzetbe Orbán Viktor miniszterelnök arról, hogy az európai parlamenti választások eredményében csalódott ugyan, és a brüsszeli bürokraták, élükön Ursula von der Leyennel, tönkreteszik Európát, de 2024 végére a jobboldali pártok számára pozitív fordulatot vizionál.
Miután megnevezték jelöltjeiket az unió csúcspozícióira a tagok állam- és kormányfői, a brüsszeli találkozójukon döntöttek az ötéves stratégiai menetrendről és Ukrajna támogatását is megerősítették, világossá vált, hogy Brüsszelben továbbra sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeretné. A vezetők például szembementek az akaratával, pedig minden létező fórumon közölte: nem hajlandó elfogadni Ursula von der Leyen újrázását az Európai Bizottság élén. Ráadásul a három legnagyobb centrista pártcsalád, a konzervatív Néppárt, a baloldaliak és a liberális Renew képviselői megerősítették a csúcspozíciókra tett korábbi javaslatot – a néppárti Von der Leyen mellett bizalmat szavaztak egy baloldalinak, António Costának és egy liberálisnak, Kaja Kallasnak.
Elmaradt hát az Orbán számára kedvező jobboldali áttörés Brüsszelben, ahol mindezen felül, ugyancsak a szándékaival teljes ellentétben, hosszú távon el is kötelezték az EU-t Ukrajna védelme iránt: ezen túl az uniós belső piacba való fokozatos integrációra, illetve a háború elől menekülő ukránok támogatására is ígéretet tesz.
Ilyen előzmények után jelent meg Orbán vezércikke szombaton a Magyar Nemzetben Árulás és újratervezés címmel. A miniszterelnök ebben mély csalódottságának ad hangot, és csak a cikk legvégén üt meg némi pozitív hangvételt.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/1b75b468-aff5-4176-8cb6-052c1804817e.jpg)
Azt írja, hogy lejtmenetben az Európai Unió, és az európai rend a szemünk láttára párolog el, mert „állandósult a terrorveszély, foszladozik a közbiztonság, visszaszorult az európai érdekérvényesítési képesség a nemzetközi politikában, béke, rend és fejlődés helyett háború, migráció és stagnálás lett”.
A helyzetet szerinte csak súlyosbítja, hogy a brüsszeli bürokraták az európai emberek pénzét folyamatosan Ukrajnába küldik, a szankciókkal „lábon lőtték” az európai cégeket, felhajtották az inflációt és megélhetési nehézségek közé lökték az európai polgárok millióit. „Adóemelésekkel rontották a kontinens versenyképességét, és a zöld átállást félrenavigálták. Európa ma több kőszenet használ és magasabbak az energiaárak, mint öt évvel ezelőtt. A kivéreztetés ellen napi szinten tiltakoznak az európai gazdák, és közben nyakló nélkül tódulnak be” dömpingáron a kétes minőségű ukrán agrártermékek” – fogalmaz.
Kitér arra is, hogy „az EU bővítése a Nyugat-Balkán országaival teljesen megrekedt, csak a magyar bővítési biztos heroikus küzdelme hozott némi előrelépést”. Pedig szerinte az uniónak nagyobb szüksége van az új tagállamokra és azok gazdasági lendületére, mint bármikor korábban.
Az írás egy pontján a migránskérdést is fejtegeti, mondván: 2040-ig Afrikában 750 millióval nő a népesség, és hamarosan nem lesz kerítés, amely megállítaná az onnan érkező nagy embertömeget.
A brüsszeli bürokraták benne a kommunisták emlékét idézik fel, mert azok a „nemzetállamok meggyengítésében” sikeresek, a saját eszméiket erőltetik az emberekre, és az éppen aktuális slágerük
„a méregzöld politika és a kevert társadalom eszménye”.
Szerinte az európai parlamenti választásokon az emberek egyértelműen a változást ígérő pártokra szavaztak, vagyis többségében szuverenista vagy jobboldali pártokra („A választás után meg is bukott azonnal a baloldali francia és a belga kormány, és Berlinben is rezeg a léc”); és az európai emberek „egyértelművé tették, hogy le akarják zárni a szomszédban zajló háborút, meg akarnak szabadulni a progresszív ideológiai ámokfutástól”, de mindez hiába történt, mert „a brüsszeli bürokraták ellentámadást indítottak”. Beszervezték az Európai Néppártot, amely a kampányban még változást ígérve gyűjtötte a szavazatokat, ám a választások után mégis a szocialistákkal és liberálisokkal állt össze.
Úgy látja, hogy Európai Néppárt és a baloldal többi pártja által „egy háborúpárti koalíció köttetett újra”, amelynek egyetlen célja, hogy a brüsszeli elit hatalomban maradjon. Napnál is világosabbnak nevezte, hogy ezért akarják pozíciójában tartani az eddigi sikertelenségekért „nyakig felelős” bizottsági elnököt, vagyis Ursula von der Leyent.
A miniszterelnök szerint a jobboldaliaknak továbbra is az a feladatuk, hogy érvényt szerezzenek az európai választók akaratának, és bár az első kísérletüket visszaverték, a paktum ellenére folytatni fogják az európai jobboldali pártok együttműködésének kiépítését. „A jobboldali pártoknak erős európai parlamenti frakciókat kell létrehozniuk, majd ki kell építeniük az e képviselőcsoportok közötti együttműködést” – jelentette ki.
Emlékeztetett, hogy vasárnap két meghatározó erejű esemény történik: „vigyázó szemünket Párizsra és Bécsre érdemes vetnünk”, ahol választás zajlik majd, és felidézte, hogy Amerikában is nagy lépést tettek a változás felé.
Biden és Trump megmutatta igazi arcát a tévévitában, az egész világ megdöbbent
Több tekintetben is történelminek bizonyult Joe Biden és Donald Trump magyar idő szerint péntek hajnali elnökjelölti vitája, ami után a demokraták pánikba estek, a világ pedig elképedve nézhette, hogy kettejük közül kerülhet ki az egyetlen szuperhatalom vezetője. Nagy Gábor írása.
„Ha minden a tervek szerint alakul, és a Jóisten is megsegít bennünket, az év végére a hazafiak többségre jutnak az egész nyugati világban. Hajrá!” – zárja végül.