Magyar Péter megszavaztatta rajongóit, legyen-e EP-képviselő, de inkább az a kérdés, hogy fő célját, a NER megdöntését mi szolgálná jobban. Lehet-e Brüsszelből pártszervezetet építeni a Fidesz ellenében, vagy csak arra jó a kinti állás, hogy biztos megélhetést nyújtson Magyarnak?
Felvegye-e Magyar Péter az európai parlamenti mandátumot?
– így szól A KÉRDÉS, amelyet hétfő reggel tett közé Magyar Péter a Tisza Párt oldalán, miután vasárnap már azzal keltette fel a követőtábora érdeklődését, hogy közölte: fontos kérdésben kéri ki a véleményüket. A kérdés valóban fontos, Magyar személyes jövője és a Tisza Párt élete szempontjából is. Mégis, ez a „belső népszavazás” inkább elvi jelentőségű, és a látszattal ellentétben az eredménye sem feltétlenül végleges, miközben e témában eddig sem volt egyértelmű a helyzet.
Ügyes! – csettintene Rogán Antal
A kérdés maga és a kérdésfeltevést magyarázó körítés is ügyes húzás, hiszen a Rogán Antal vezette propagandaminisztériumban íródott nemzeti konzultációs kérdőívekre emlékeztet. Elsőként azért, mert bárki válaszolhat – vagyis szavazhat igennel vagy nemmel –, de mégiscsak a saját tábornak, a legelkötelezettebb, legaktívabb követőknek szól a kérdés, és valószínűleg ők is fognak válaszolni rá.
Mivel a Tisza Párt tagsága legfeljebb néhány tucat fő lehet, komolytalan lett volna párttagsági igazolványhoz kötni a szavazást, muszáj volt kiterjeszteni. A párt mellett működő Talpra, Magyarok! Mozgalom, illetve a Legyél a változás! Egyesület tagságija – ha egyáltalán van ilyen – sem szükséges a szavazáshoz, csak egy e-mail-cím, és bárki véleményt mondhat. (Ami egyébként érthetetlen, hiszen ilyen alapon a politikai ellenfelei is beleszólhatnak, hová menjen Magyar Péter a következő években.)
A nemzeti konzultációkhoz hasonlóan a kérdésfeltevés és az ahhoz fűzött magyarázat is trükkös. A kérdés csak a mandátum felvételéról szól, nem arról, hogy Magyar válasszon Brüsszel vagy Budapest között. Egy ilyen végérvényes vállalás politikai öngyilkosság is lehetne ugyanis, hiszen eddigi, a június 9-i választásokon látványos sikert hozó politikáját arra építette, hogy
azt ígérte, nem megy ki Brüsszelbe, hanem itthon dolgozik a következő két évben a NER lebontásán, hogy 2026-ban legyőzhesse a Fideszt, és beválthassa ígért célját: „Lépésről lépésre, tégláról téglára visszavegyük a hazánkat, és építsünk egy békés, európai, modern és élhető Magyarországot.”
Magyar maga is utalt rá a szavazáshoz fűzött kommentárjában, hogy nem ez volt az eredeti terv, hiszen „korábban azt nyilatkoztam, hogy nem szerepel a terveim között, hogy európai parlamenti képviselő legyek”. Aztán úgy folytatta, hogy „azóta azonban sokan […] próbálnak meggyőzni az ellenkezőjéről”. Ráadásul óriási kiskaput hagy magának, amikor azt is rögzíti:
Bármikor lemondhatok az EP-képviselőségről, ha a pártépítés vagy az országgyűlési választásokra történő felkészülés rovására menne az uniós munka.
Vagyis a Magyar szerint „a kollektív bölcsesség” által kimondott döntés, amit tiszteletben kíván tartani, igazából nem végleges, bármikor felülírhatják politikai érdekek. Ráadásul első körben, szavazási kisokosában Magyar kizárólag a képviselőség melletti érveket sorolta fel, ellenérveket egyáltalán nem. Miután erre felhívták a figyelmét, a Facebookon „kiegészítést” tett közzé. Ám ez nem túl részletes:
Sokan kérdezik, hogy mik az ellenérvek. Szerintem egy nyomos ellenérv van, hogy sokan nem szeretnétek, hogy kimenjek, mert láttatok rossz példákat.
Ez már az 1,2 milliárd forintos kérdés?
Demagógnak hat, és politikailag magas labda is – bizonyára kritikusai is szóba hozzák majd –, hogy Magyar kacsingatását Brüsszel felé az EP-s képviselőknek járó jó fizetés is indokolhatta. Bár korábban maga állította, hogy a politikusok eddig csak kifizetőhelyként tekintettek Brüsszelre, ahonnan öt év alatt akár 2 milliárd forintot is haza lehet lapátolni, Magyarnak nem muszáj ezt a megközelítést követnie.
Ráadásul tény ugyan, hogy jó üzlet az EP-képviselőség, a brüsszeli ciklus alatt elérhető 2 milliárdos összeg túlzó. A hvg360-on nemrég könyékig túrtunk az EP-képviselők pénztárcájában, és arra jutottunk: havi 7853 euró (nagyjából 3,1 millió forint) a nettó fizetésük, de ez kiegészül pótlékokkal, a plenáris ülések miatt külön napidíjjal, asszisztensi költségkerettel, támogatásokkal, költségtérítésekkel. Vagyis
mindet egybevetve alsó hangon 1,2 milliárd forintot költ egy ciklus alatt egy képviselőre az EP, és bár ebben az összegben legalább öt ember fizetése benne van, mégis bőven ad lehetőséget egy hazai politikai tevékenység megtámogatására is.
Ami a pénzt illeti, Magyar megjegyezte: „A képviselőség nem a pénzről és nem is a munka elkerüléséről szól. Pont ellenkezőleg.” Ami pedig a munkát illeti, azt Strasbourgban és Brüsszelben lehet minimálprogramon, „megúszósan” is csinálni, de ha valaki komolyan akarja venni, bőven egész embert kívánó feladat tud lenni. Magyar a szavazáshoz fűzött kommentárja alapján valamilyen középutas megoldásban hisz.
Legalábbis azt írta, hogy szerinte „az európai parlamenti munka adta lehetőségek nem akadályoznák a párt és a közösség építését és a felkészülést az országgyűlési választásokra, sőt”. Azt is jelezte, hogy számításai szerint „az EP-képviselőség egy hónapban körülbelül 8 napi brüsszeli és strasbourgi kinntartózkodással megoldható”, és ő a gyerekei miatt amúgy sem tervez kiköltözni Brüsszelbe.
Pártépítés, rendszerváltás távmunkában?
Magyar korábbi álláspontját, miszerint nem akar brüsszeli karriert építeni, több tényező is megváltoztathatta. Egyrészt a Tisza Párt vártnál is jobb szereplése a június 9-i EP-választáson. Amikor Magyar fenti, elutasító állítása elhangzott, a kutatások még csak három képviselői helyet mértek nekik, végül a Tisza 1,35 millió listás vokssal 29,6 százalékot ért el, ami hét helyet jelent az uniós parlamentben.
Sokak szerint sorsdöntő lehetett Magyar számára a múlt heti találkozás az Európai Néppárt elnök-frakcióvezetőjével, Manfred Weberrel. A politikus pénteken tárgyalt Budapesten Magyarral a Tisza Párt felvételéről a Néppártba, ahol kedden szavaznak erről, és ez, de még inkább Magyar jelenléte a Néppártban a Fidesz után a KDNP távozását is jelentené a pártszövetségből.
Magyar már Weber látogatásából is leszűrte, hogy bár a 720 fős EP-ben csak kis frakciója lenne, viszont politikai ázsiója jelentősen nőne. Erre a pró érvek között fel is hívta a figyelmet, mondván: a KDNP bosszantása (a párt elnöke jelezte, ha a Tisza belép a pártba, ők ki) mellett azért is lenne jó, ha ő menne ki, mert „akkor számíthatunk komolyabb pozícióra – például egy, hazánk számára fontos szakbizottsági elnöki posztra –, ha azt a Tisza Párt arca pályázza meg”.
Magyar azt is felvetette, hogy komoly nemzetközi kapcsolatokat tudna kialakítani néppárti delegációvezetőként, valódi beleszólási lehetősége lenne a Tiszának az uniós döntéshozatali folyamatokba. Egy érdekes opcióra is felhívta a figyelmet: legnagyobb ellenzéki pártként a Tiszának nincs országgyűlési képviselete, ezt pedig részben kompenzálná, hogy EP-képviselőként felszólalási lehetőség jár neki a magyar parlamentben.
Azt is jelezte, hogy a Néppárton belül „könnyebb politikai eredményeket elérni, ha én vezetem a néppárti Tisza-delegációt”. A Brüsszelben szerzett személyes politikai tőkének ugyanakkor árnyoldala is van a hazai pártépítés és a Tisza vezetése szempontjából. Utóbbiak persze elláthatók félig-meddig jelenlét nélkül, megtette ezt például sokáig Donáth Anna is Brüsszelből a Momentummal.
Csakhogy Magyarnak nemcsak felszínen kellene tartania „távmunkából” egy pártot itthon – és már ez is kérdéses, tekintve a Momentum június 9-i választási eredményeit –, hanem tovább is erősíteni, építeni, miközben ehhez a mostani kampány országjárásának sikerét látva elengedhetetlennek tűnik az aktív személyes jelenlét nemcsak Budapesten, hanem Battonyától Nemesmedvesig, Szolnoktól Debrecenig.
Magyar azzal is érvelt, hogy uniós országokban „teljesen bevett gyakorlat, hogy EP-képviselőkből kerül ki a kormányváltó ellenzék vezetője”. Ám ez inkább csak a kivételek alapján vázolt következtetés. A valódi – és inkább a Fideszre jellemző – „gyakorlat” az, hogy Brüsszel parkolópálya – elég csak Deutsch Tamásra vagy Szájer Józsefre gondolni.
Összességében tehát Magyar nem vállal az EP-képviselősége eldöntését célzó szavazással nagy kockázatot, hiszen az úgyis csak a mandátumfelvételről szól, és ha ez is lesz a többség akarata az eléggé irányítottnak tűnő voksoláson, Magyar abba is hagyhatja, ha úgy látja, hogy a várható politikai előnyök ellenére a brüsszeli munka 2026-os parlamenti választási céljai teljesülését veszélyeztetné.
Magyar tehát, akárhogy is alakul a hétfő este 20 órakor lezáruló szavazás (délután fél négykor 75 százalékban vezet a brüsszeli kiküldetés), nem veszít semmit. Akinek esetleg veszítenivalója lehet, az a Tisza Párt EP-listáján a nyolcadik helyen szereplő Bogdán Csaba, akit „életigenlő mérnökként” jellemeztünk, és aki eddig abban bízhatott, hogy mandátumhoz jut, miután a listavezető Magyar az előzetes tervek szerint nem lesz képviselő, így ő eggyel előrébb ugrana a sorba.
