Miután sem az Európai Parlamentbe, sem a Fővárosi Közgyűlésbe nem sikerült bejutnia egyetlen momentumos jelöltnek sem, lemondott a párt elnöke, Donáth Anna.

„A következetes, állhatatos és bevállalós politika képviselői tegnap mindenütt nyertek (valamit) az országban. A megalkuvó, székfoglalós, helyezkedős, megúszós és alibizős politika pedig végképp oda került, ahova való: a semmi közepére” – reagált a történtekre a Facebookon Kele János, aki 2022 májusában lett a Momentum elnökségének tagja, de tavaly decemberben bejelentette, hogy visszalép, és még a pártpolitikát is maga mögött hagyja.

Hozzátette: a vasárnapi katasztrofális választási eredmények miatt őt is terhel felelősség, és ez alól nem akar kibújni, állítása szerint ezt bizonyítja az is, hogy már akkor levonta a konzekvenciákat, amikor a vezetőség elsöprő többsége még hitt a 9-10 százalékos eredményben, és utalt arra, hogy akkor a választási szereplésnél fontosabbnak tartották „kinyírni belül a rájuk veszélyesnek látszókat”.

„Egy parlamenti képviselő valamikor tavaly november tájékán úgy fogalmazott, a Momentum elitje 2022 tavaszán eladta a részvényeit a pártban, kicsekkolt, háttérbe vonult. Ez persze csak félig igaz: a döbbenetes választási bukta utáni tisztújítást követően szinte azonnal megindult a fúrás és a faragás. A párt meghatározó arcai – önnön meghatározásuk szerint: elitje – úgy sakkoztak, hogy az apátiát követő aprómunkát vigye el más, ők pedig majd bejelentkeznek újra, amikor ismét pozíciók, önkormányzati helyek, felügyelőbizottsági sarzsik és egyéb háttéralkuk kerülnek az asztalra. Így is lett” – folytatja, és azt állítja, hogy a Momentum egykori elnöke, aki most újra szeretné betölteni ezt a pozíciót, „egyenesen a szemébe mondta, hogy mi a stratégia”.

Mint írja, azután, hogy feltűnt neki, hogy az elnökségnek „se valós súlya, se mozgástere, sem igazi szuverenitása nincs a pártban”, egy ideig még kitartott, majd tavaly szeptemberben „nyomta meg először a vészcsengőt”, de nem kapott érdemi választ, ezután felajánlotta a lemondását, de azt tanácsolták neki, ne tegye. „Két hónappal később jött a selyemzsinór, amit – nincs ezen mit szépíteni – már-már szinte megváltásnak éreztem. Megváltásnak, mert addigra napi szinten jutottak vissza hozzám a rólam szóló elképesztő hazugságok, vádak, akkuzáció.”

Kele János azzal zárta sorait, hogy szeretne bocsánatot kérni mindenkitől, aki bízott benne és támogatta. „És persze senkit nem kívánok meggyőzni azok közül, akik ugyanebben a történetben máshová helyezik a hangsúlyokat. A szomorúságunk és a csalódottságunk egy és ugyanaz – és ha másban nem is sikerült, ebben talán fenntartások nélkül egyetérthetünk. Olyan sok már úgysem múlik rajta” – zárta sorait.