Az elsőfokú bíróság súlyosan megsértette egy személy védelemhez való jogát – a bicskei pedofilügy ezzel az ügyvédi érveléssel került fel másodfokra és végül is ennek a próbálkozásnak lett köszönhető, hogy az egész kegyelmi ügy kiderült.

Az állítólagos jogsértés azonban nem arra vonatkozik, akire először gondolnánk: nem az áldozatok jogairól volt szó, hanem a védője szerint K. Endre joga sérült azzal, hogy nem lehetett ott, amikor az áldozatot kihallgatták.

Ahogy a hivatalos beadványában szerepel, a bíróság “a 2019. május 22. napján tartott tárgyaláson a 4. számú tanú kérésére a II. rendű és az I. rendű terhelttel szemben elrendelte, hogy a tanú meghallgatására az ő távollétükben kerüljön sor. (…) Az elsőfokú bíróság ezzel a rendelkezésével megfosztotta [K. Endrét] attól a lehetőségtől, hogy a tanúhoz közvetlenül kérdéseket tegyen fel, állításaival szembesítse őt” – érvelt az ügyvéd.

A Legfőbb Ügyészség, majd a Kúria nem érezte megalapozottnak a kérelmet, a büntetőeljárásról szóló törvény szerint ugyanis “azt a vádlottat, vagy a hallgatóság közül azt, akinek jelenléte a különleges bánásmódot igénylő tanút a kihallgatása során zavarná”, van lehetőség eltávolítani a tárgyalóteremből. Ebben az esetben a tanúnak a “büntetőeljárásban részt vevő más személyhez fűződő viszonya” miatt indokolt volt, hogy K. Endre távollétében hallgassák ki, és a Kúria szerint az is “egyértelmű, hogy a terheltek hatalmukkal, tekintélyükkel, befolyásukkal visszaéltek”, ezért a bíróság döntése “indokolt, a törvénynek megfelelő volt”.

Az azonban, hogy ez egyáltalán felmerült, és jogi érvelésként szerepelt egy beadványban, jól mutatja, milyen nehéz dolguk van az áldozatoknak, amikor bekerülnek az igazságszolgáltatás rendszerébe. A szexuális bűncselekmények esetében világszerte probléma, hogy csak a jelentett esetek töredéke jut el a vádemelési szakaszig, az áldozatok kiállását pedig a szégyenérzet mellett az is nehezíti, hogy az esetek többségében egy hozzájuk közel álló személy követi el az erőszakot. Súlyosbítja ezt az is, hogy még akkor is, ha egy áldozat felvállalja a vele történteket, éveken át tartó jogi eljárásra számíthat, amely során az ismételt vallomástétel miatt újra és újra traumatizálódik.

Renner Erika 2018-as tárgyaláson.

Reviczky Zsolt

“Én a legmegdöbbentőbb és a legdurvább árulást természetesen a jog és az igazságszolgáltatás területén éltem meg” – írta Renner Erika, a “lúgos orvos” áldozata a Mércén még 2018-ban, amikor az eljárás öt éve húzódott. Részletesen beszámolt arról is, milyen kérdéseket kapott a bíróságon és hány alkalommal érezte azt, megalázó helyzetbe hozták az eljárás során.

A Gyermekjogi Civil Koalíciót alkotó 26 szervezet február 7-én, néhány nappal a kegyelembotrány kirobbanása után állásfoglalásban hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy az Európai Unió Gyermekjogi Stratégiája is javasolja a tagállamoknak, hogy fejlesszék a gyermekvédelmi rendszerek működését, ezért a büntetőjogi megközelítésű törvényeik mellett a megelőzésre és az áldozatvédelemre fókuszáló gyermekvédelmi törvénycsomagot is készítsenek elő, hogy az érintett felnőttek és gyerekek fel tudják dolgozni a történteket, a traumát. “A bántalmazás feltárása, erkölcsi és jogi elítélése azért is fontos, hogy a következmény elkerülhetetlenségének érzése erős legyen az elkövetőben, s ne bízzon annak elmaradásában” – írták.

A vallomástétel körülményei meghatározó szerepet játszanak abban, hogy a pedofil (és más szexuális) bűncselekmények kiderüljenek, majd ítélet szülessen ezekben az ügyekben. A gyermekbántalmazások elleni fellépésre kidolgozott uniós stratégiát 2011-ben fogadták el a tagállamok, az Európai Bizottság pedig néhány hete nyújtott be egy frissített javaslatot a témában arra hivatkozva, hogy a szabályokat hozzáigazítsák a bűncselekmények körülményeinek változásához. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen megemelkedett az online térben elkövetett bántalmazások, visszaélések száma, ezekkel szemben pedig nem elég hatékonyak a korábban meghatározott irányelvek.

Az Európai Bizottság jelentése szerint 2022-ben egy év alatt összesen másfél millió, kiskorúval szemben elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatos esetet regisztráltak az Európai Unióban. Statisztikáik szerint minden ötödik gyerek áldozatául esik ilyen bűncselekményeknek, ebbe beletartoznak az online zaklatások is.

“A gyermekek szexuális bántalmazása elleni harcot több fronton kell megvívni, így a társadalom egészében is. Valódi előrelépés csak akkor érhető el, ha minden egyes ügy esetében fokozzuk az erőfeszítéseket a megelőzés, a bejelentés, a továbbutalás, a kivizsgálás, a védelem és az azonosítás, valamint a kezelés és a nyomon követés terén” – áll a Bizottság és az Európai Parlament megállapodására váró dokumentumban, amely az igazságszolgáltatás szerepére is kiemelt hangsúlyt fektetne. A stratégia része az is, hogy a tagállamok között hatékony együttműködés valósuljon meg a már bevált módszerek, “best practice”-k implementálásában.

Már a 2011-es dokumentumban is célkitűzésként szerepelt a gyermekbarát igazságszolgáltatás, ennek érdekében Magyarországon is történtek lépések. 2012-t a gyermekbarát igazságszolgáltatás évének nyilvánították, ekkor született rendelet a gyermekbarát meghallgatószobák létrehozásáról, amelyekről Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter azt ígérte, 2013 végére minden rendőrségen létrehoznak majd ilyet.

Két évvel ezelőtt a hvg.hu részletesebben vizsgálta, egy évtized alatt milyen előrelépés történt ez ügyben. Bár a meghallgatószobák valóban elterjedtek az országban, szakértők szerint ahhoz, hogy a gyermekvédelem és az igazságügy megfelelően együtt tudjon dolgozni, nemcsak új jogszabályokra, hanem megfelelően képzett szakemberekre van szükség.

Erre jelenthetnek megoldást a Barnahus-házak, amelyek lényege, hogy a bántalmazással, szexuális abúzussal érintett gyermekeket biztonságos környezetben tudják meghallgatni, majd ugyanazon a helyen megtörténhessen a gyerekek igazságügyi pszichológiai szakértői, orvosi vizsgálata és támogató terápiája is. Magyarországon jelenleg működik ilyen központ Budapesten, Szombathelyen, Debrecenben és Gyulán, de a Barnahus Hungary szervezet célja, hogy minden megyében elérhető legyen a szolgáltatás, ez egybevág az uniós stratégia fejlesztésével, amely szintén a módszer szélesebb körű alkalmazását tűzi ki célul.

“Mindenről szó van, kivéve a valódi áldozatokról. A túlélőkről” – ezt írta a kegyelemügy kapcsán Munk Veronika a hvg360-on megjelent véleménycikkében néhány nappal Novák Katalin és Varga Judit bukása után. Néhány nappal később több mint százezer ember gyűlt össze a Hősök terén, hogy a bukott gyermekvédelmi rendszerre hívja fel a figyelmet néhány órával azután, hogy Balog Zoltán, az utolsó olyan ember is benyújtotta lemondását, akinek neve közvetlenül köthető volt a nyilvánosságban K. Endre kegyelméhez.

Azt, hogy nem jelentett tömeges megnyugvást a három (ex)politikus visszavonulása, mutatja, hogy a tüntetés szervezőinek adománygyűjtésére kevesebb mint három nap alatt 200 millió forintnál is több gyűlt össze, azt a szervezők a gyermekvédelmi rendszerből, a szakellátásból kikerült fiatalok tartós lakhatásának segítésére akarják szánni.

A belpolitikai botrány lecsengésével fokozatosan egyre többen kezdtek foglalkozni az áldozatokkal és a gyermekvédelem valódi kérdéseivel is: a bicskei gyermekotthonban elkövetett bűncselekményeket feltáró riporter újra megszólaltatta azokat, akik évekkel ezelőtt leleplezték az igazgatót, a független média elkezdte vizsgálni az állami gondozottak életkörülményeit és a rendszer hiányosságait, a bántalmazottakért a debreceni Nagytemplomban is imádkoztak, még a volt igazságügyi miniszter volt férje, Magyar Péter is szükségét érezte, hogy bocsánatot kérjen. A jogalkotásban pedig szóba került a gyermekvédelminek nevezett törvény szigorítása is, amelynek részletei egyelőre nem ismertek, de egyes közvélemény-kutatók azt mérik, milyen fogadtatása lenne, ha a törvényt még inkább homofóbbá akarnák tenni.

Borítóképünkön K. Endre mentelmi ügye miatti tüntetésen készült 2024. február 9-én. Fotó: Túry Gergely