A nyomozati szakban tett tanúvallomások ismertetésével folytatódott csütörtökön az újbudai rendőrgyilkos tárgyalása. Elsőként annak a nőnek a vallomását olvasták fel, aki a rendőröket hívta, miután tavaly januárban Sz. Szilárd őrjöngeni kezdett a Lecke utcai társasházban.

A nő elmondása szerint Sz. Szilárd azon az éjszakán hozzájuk is megpróbált behatolni, miután betörte egy idős nő ajtaját. Sz. Szilárd benyomta az ajtajukat, a férjet arról kérdezgette, egyedül van-e, jól van-e, majd arra kérte, hogy menjen fel vele a negyedik emeletre. Sem a tanú, sem a férje nem tartott vele, utóbbi ehelyett elindult lefelé, hogy ránézzen az említett idős nőre, akinek Sz. Szilárd betörte az ajtaját.

Sz. Szilárd ekkor rátámadt, megrángatta, az egyik tanú szerint „felkente a falra” és azt üvöltötte: „mondd el, mit tudsz!”

A nő azonnal lekiabált Sz. Szilárdnak, hogy „engedd el”, majd rendőrt hívott. Férjének közben valahogy sikerült leráznia magáról az őrjöngő Sz. Szilárdot. A ház lakói végignézték az eseményeket, vallomásaik pedig egybevágnak: Sz. Szilárd teljesen elvesztette a kontrollt: a korlátot rángatta, artikulálatlanul üvöltött, azt emlegette, hogy egyre több ember tűnik el a házból, üresek és sötétek a lakások, meg kell érteniük, mi folyik itt, majd áttért arra, hogy „mind benne vagytok!”.

A lakó, aki az idős nőhöz indult és akit Sz. Szilárd „felkent a falra”, leért az idős nőhöz. Látta, hogy az ajtó teljesen össze van törve, az idős nő pedig arra kérte, maradjon vele, mert fél.

Amikor megérkeztek a rendőrök, arra kérték a lakókat, hogy menjenek le eléjük, de egyikük sem ment: féltek a házban akkor még szabadon járó Sz. Szilárdtól. Ezért a rendőröknek megadták a kapukódot, hogy be tudjanak menni a társasházba, közben pedig a lakásukban arról beszéltek, hogy nem tudják, mit fognak kezdeni Sz. Szilárddal, ha a rendőrök nem viszik el.

Ezután örömmel konstatálták, amikor kintről az egyik rendőr hangját hallották: „Szilárd, magának két választása van: vagy bejön önként, vagy bevisszük”. Sz. Szilárd azonban a tanúk szerint a hangok alapján nem működött együtt, egy darabig azt magyarázta, hogy „meg kell érteniük”, majd dulakodás és menekülést hangját hallották, végül azt, ahogy kivágódik a bejárati ajtó és a rendőrök üldözőbe veszik Sz. Szilárdot. Az a nő, aki a rendőröket hívta, ekkor kiszaladt az erkélyre. Az egyik rendőrt látta, majd lövést hallott. Egy másik tanú nem csak hallotta, de látta is a lövést, éles villanásról, hangos puffanásról számolt be. Van olyan tanú, aki szerint Sz. Szilárd még az utcán is ordított: „Nem én voltam! Nem akartam!”.

A házban ekkora már csönd volt, a tanú szerint ijesztő csönd, amit egy női hang, az egyik rendőr hangja tört csak meg:

„Peti, kérlek, ne add fel!”.

A megsérült rendőrrel egyik női kollégája maradt ott. Azt, hogy Baumannt megszúrták, csak az erősítéssel érkező rendőrök vették észre a rendőrök vallomásai szerint. Az viszont a helyszínen lévők szerint látszott, hogy Baumann rendkívül súlyos állapotban van.

A lakók közül a tanúvallomások szerint volt, aki hallotta, hogy kiabálnak a lakások előtt, hogy valakit mellkason szúrtak. Ekkor volt, aki ki is ment, de kint, a lakások előtti folyosókon és lépcsőkön már nyüzsögtek a rendőrök, visszaküldték őket. Később beszéltek csak velük, hallgatták ki őket.

A tanúvallomásokra Sz. Szilárd több, hosszú monológban reagált. Bár többször összefüggéstelenül beszélt, fő közlendője egyértelmű volt. Azt mondta, a tanúk, a rendőrök, a BRFK és úgy általában mindenki hazudik. A bíró rákérdezett, hogy miért tennének ilyet, mire azt mondta:

„Ha kiderülne, hogy rám támadtak a rendőrök, akkor abból népfelháborodás lenne. Nem én támadtam rájuk, nem megöltem Pétert, védtem magam. A Péter rám mászott. Nem én döftem bele a kést, ő fordult bele”.

Sz. Szilárdot jelenleg az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben kezelik, az IMEI orvosai indítványozták a kényszergyógykezelésének leállítását, ezzel azonban a bíróság által kirendelt szakértők nem értenek egyet. A helyzet feloldására a bíróság meg fogja hallgatni tanúként Sz. Szilárd jelenlegi kezelőorvosát is, majd új szakértőt fognak kirendelni a vizsgálatára. Az ügyész csütörtökön a kényszergyógykezelés fenntartására nyújtott be indítványt. Sz. Szilárd ügyvédje a bíróságon arról beszélt, hogy egyelőre a bíróság nem ismeri a férfi kezelőorvosának véleményét, így azt be kell várni a döntés előtt. A bíró azonban döntött:

végzésével fenntartotta Sz. Szilárd kényszergyógykezelését.

A szakértői vita az ügy előző, keddi tárgyalásán lángolt fel, arról itt olvashat bővebben:

Szakértői jelentés az újbudai rendőrgyilkosról: fennáll a bűnismétlés veszélye, folytatni kell a kényszergyógykezelést

A Baumann Péter megölésével vádolt Sz. Szilárdról mást gondolnak az IMEI-ben, és mást az igazságügyi pszichiátriai szakértők. Sz. Szilárd szerint az egész ügy arra megy ki, hogy rábizonyítsák, szándékosan támadt rá a rendőrökre.

Sz. Szilárd tavaly januárban, az újbudai Lecke utcában kezdett tombolni, ekkor hívtak hozzá rendőrt. A rendőrség három fővel vonult ki, ők tartóztatták fel a férfit. Sz. a vád szerint akkor támadt rájuk késsel, amikor a Lecke utcai társasházban lekapcsolódtak a fények. Baumann Pétert annyira súlyosan megszúrta, hogy a rendőr belehalt sérüléseibe. Két társa, akik kedden a bíróságon is jelen voltak, a villamosmegállóban érték utol, és miután Sz. Szilárd figyelmeztető lövésükre sem állt meg, egyikük lábon lőtte őt.

(Címlapképünk archív, az ügy előkészítő tárgyalásán készült.)