Az ügynök a Nobel-díjas tudós egyik kedvenc tanítványa volt.
Szent-Györgyi Albertről a legbelsőbb, személyiségét is érintő jelentéseket régi tanítványa, Straub F. Brunó adta – írja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.
Straub még másodéves egyetemista korától, 1932-től dolgozott a későbbi Nobel-díjas tudós keze alatt és fontos szerepe volt Szent-Györgyi tudományos eredményeiben is.A hírszerzés 1955-ben, Szent-Györgyi disszidálása után 8 évvel vette fel Straubbal a kapcsolatot, mint olyan emberrel, akinek komoly kapcsolatrendszere van a nemzetközi tudományos életben. 1956-ban pedig Kutató fedőnéven be is szervezték és a Nyugaton élő magyar tudósokról vártak tőle információkat.
Külföldi útjai előtt rendszeresen megkapta az állambiztonság eligazítását, és kidolgozott terv alapján kellett a feladatait végrehajtania. Ügynöki megbízatását végül 1968-ban megszüntették azzal az indokkal, hogy mint hivatalos kapcsolat is el tudja látni az operatív megbízatásokat, ehhez „komoly tudományos és társadalmi funkcióinál fogva” nincs szükség a tartótiszttel való szoros együttműködésre – írja Straub ügynöki működéséről a Szekér Nóra, a levéltár kutatója.
„Kutató” jellemzésében szerepel, hogy ritkán adott le írásbeli jelentéseket, inkább szóban tartották vele a kapcsolatot, ám így is fennmaradt néhány, volt mesteréről írt jelentése.
„Bostonból egy napra kiutaztam Woods-Hole-ba, ahol Szent-Györgyi Albert él és dolgozik. Majdnem egy napot töltöttünk együtt, megmutatta laboratóriumát és elbeszélgettünk személyekről, intézményekről, a magyarországi helyzetről. Nagyon udvarias és kedves volt és amikor elmondottam neki, hogy 1956 óta mi változott meg, sokszor mondotta, hogy nagyon örülök” – írta például egy helyen. Máskor pedig arról jelentett, hogy Szent-Györgyi politikai nézetei változásnak indultak a felesége 1963. júliusi halálát követően, mivel az asszony volt „a negatív visszahúzó erő”.
Straub F. Brunó később pártonkívüliként 1985-től tagja volt az országgyűlésnek, majd 1989. június 29-én megválasztották a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökévé, mely megbízatása a Magyar Köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásáig tartott. 1996-ban hunyt el 82 éves korában.